Putyin eljátszotta, hogy az Oroszország elleni szankciók miatt utasít ki több mint 700 amerikai diplomatát és külügyi alkalmazottat Oroszországból. Ezzel a trükkel két legyet ütött egycsapásra: az orosz maffia és a KGB receptjei szerint válaszolt, amely mindig az erőfölényt mutatja. Másrészt az orosz-amerikai titkosszolgálati háborúban nagy csapást mért az ellenségre.
A szankciók alkalmat adtak arra, hogy Putyin az amerikai titkosszolgálat oroszországi tevékenységét csökkentse. Miközben Washington és a Fehér Ház tele van orosz kémekkel, Trump környezetét teljes mértékben a Kreml uralta és irányította, akik közül néhányat sikerült eddig az amerikai hírszerzőknek kimozdítani a pozíciójukból, mert eközben saját elnökük ellen kellett dolgozniuk, s ehhez a Washington Post-ot és más lapokat felhasználni.
Putyin amerikai kémhálózatát Szergej Kislyak, washingtoni orosz nagykövet vezeti, akiről kiderült, hogy törvénybe ütköző kapcsolatokat tartott Trump legbizalmasabb embereivel, s még a Trump család egyes tagjai közelébe is férkőztek. Trump fia és veje is találkozott az orosz kémekkel. Ennek ellenér Kislyakot nem utasították ki, hanem Lavrov, az ellenséges orosz külügyminiszter társaságában Trump a Fehér Házban fogadta, és mindkettújüknek szigorúan bizalmas amerikai államtitkokat fecsegett ki.
Putyin kémelhárítói nyilvánvalóan érzékelték az amerikai hírszerzés tevékenységét, amely döntő fontosságú a Trump embereinek orosz kapcsolatait vizsgáló nyomozások és eljárások sikere szempontjából. Ezért kapóra jött neki, hogy a szankciókra hivatkozva kiutasíthat 700 amerikai dplomatát. Azokat az érzékeny szálakat, amelyeket ezzel elvágnak, csak sok év alatt lehet újraépíteni.
Ezzel a helyzet úgy változik, hogy Amerika elveszíti a hírszerzési kapacitása jelentős részét, miközben az orosz titkosszolgálat bent ül a Fehér Házban és az általuk hatalomra jutatott és mozgatott ember az Ovális Irodában az Egyesült Államok elnöke. Trump reakciója Putyin lépésére pontosan tükrözi az ő személyes érdekeit: az amerikai hírszerzés megcsonkítása a Fehér Ház, pontosabban Trump személyes érdeke.
Trump ezért nem tesz hasonló válaszlépést, ami az orosz maffiagondolkodás szerint gyenge és önmagát megadó ellenfelet jelent, mert azt reméli, hogy Putyin segítségével a hírszerzés nem tud több terhelő információt megtudni orosz forrásokból. A hazaárulás a jobbik eset. Ha Trump nem ezért üdvözölte a példátlanul súlyos és durva orosz válaszlépést, hanem azért, mert egyszerűn egy elmebeteg hülye, az a súlyosabb helyzet, és ez sem kizárható.
Trump ugyanis az Egyesült Államok presztízsveszteséget jelentő és a nemzetbiztonságot veszélyeztető durva lépést üdvözölte: úgy kommentálta, hogy köszönettel tartozik Putyin elnöknek, mert úgyis le akarta építeni a diplomaták bérét és le akarta faragni a béreket, s ebben most Putyin segített neki. Ami nem is igaz, mert ezeket a diplomatákat a külügyből nem bocsátják el, és a fizetésük sem csökken. Csak az amerikai védelmi képesség csökken.
Ha bárkinek kétsége lett volna, hogy Trump nemcsak alkalmatlan, hanem totál elmebeteg, miközben az Egyesült Államok elnöki székében ül, az ebből a reakcióból megállapíthatja. Ha akarja. Ha nem valamilyen kisebbség iránti gyűlölet ír felül minden józan gondolkodást, s Trumptól várja valamilyen kisebbség jogainak korlátozását. Mert ahhoz is egy elmebeteg kell, aki ezt megtegye. Csakúgy, mint a történelemben bármikor.
