Kiállt a nyilvánosság elé Roy Moore, az alabamai szenátor-jelölt felesége is, és megvédte a férjét a nemrég kirobbant zaklatási váddal szemben. A nő a fülében két nagy kereszttel mondta el, hogy neki már a nagyapja is példás keresztény volt, de az Obama és az ultra-liberális sajtó támadja az ő keresztény családjukat, akik még a transzgendereknek is WC-t adtak, de még a szabad fegyvertartást is támadják. Veszélyben a kereszténység.
A zaklatás vádja a mértékadó Washington Post-ban jelent meg, amely ellenőrzi azokat az információkat, amelyeket nyilvánosságra hoz. Roy Moore szenátor-jelölttel szemben négy nő is azt állította, hogy kiskorúként zaklatta őket. Egy Leigh Corfman nevű nő azzal vádolta meg Moore-t, hogy 1979-ben, amikor 32 évesen kerületi ügyészként dolgozott, felajánlotta az anyjának, vigyáz rá a parkban (ő akkor még csak 14 éves volt), és kikezdett vele.
Moore a család barátjaként hajtott a 14 éves kislányra. Egy alkalommal, amikor kocsikázni vitte, megcsókolta, következő alkalommal levetkőztette őt, és melltartóján meg bugyiján keresztül elkezdte őt tapizni, belenyúlt a bugyijába, és Corfman kezét a sliccére helyezte. A nő elmondása szerint ekkor könyörögni kezdett, hogy vigye őt a férfi haza, aki végül eleget tett a kérésének.
A dolog érdekessége, hogy mindez a rendkívül „keresztény” déli államban leplezte le azt a képmutatást, amit ezek a nagy keresztények és republikánusok folytatnak. A botrány után a szenátor-jelölt tagadott, de a pártja politikusai is hitelt adtak a vádnak. Miután kiderült, hogy már kevés idő van a választásig Moore visszaléptetésére, Alabama pedig mindig is a republikánusoké volt, ellentámadásba és tagadásba mentek át.
Először azt firtatták, hogy a nő miért nem állt elő korábban a vádjaival, amire mondani sem kell, hogy most érezte úgy, hogy egy nemi zaklatás és pedofília vádjából nem ő jöhet ki rosszabbul, a kirobbant zaklatási ügyek társadalmi reakciója láttán. De esetében még ez sem biztos. A szenátusi szék elnyerése érdekében a republikánusok őt vádolják, és már azt feszegetik, hogy annak idején miért nem távozott Bill Clinton a Lewinski-ügy után.
Moore és felesége most az agymosott és hiszékeny keresztény választóknak próbálja azt bizonygatni, hogy őket a jó kereszténységük miatt támadja az erkölcstelen ultraliberális média, de Moore még véletlenül sem meri beperelni a Washington Post-ot vagy a nőt, aki most lebuktatta őt. Az amerikai politikában a legellenszenvesebb feleség címére is eséllyel pályázó Kayla Moore kereszténység elleni liberális támadásnak nevezi a férje bugyiba való nyúlkálását egy 14 éves lánnyal szemben.
Moore-nak nem a szenátori székben, hanem börtönben lenne a helye. A neoprotestáns gyűlölködő pásztorok által kriminalizált és gyalázott liberalizmusnak része az a politikai korrektség is, amely nem teszi lehetővé ártatlan emberek pedofíliával való megvádolását. A liberálisok erkölcsös, törvénytisztelő, családszerető emberekről rosszat még nem mondtak.
Az eset legszörnyűbb hozadéka, hogy Moore felesége nemcsak egy bűnözőt véd a férje személyében, hanem 14 évesen zaklatott lányok mellett nő létére nem áll ki, hanem egy zaklatót védelmez velük szemben. Mindezt azért, hogy a képmutató republikánus politikus férje szenátor lehessen. Vélhetően az ügy itt nem áll meg.
Kayla Moore, aki nem a 14 éves korában zaklatott lány mellé áll. Fülében a nagy kereszt.
Lehet, hogy a férje a becsapott vallásos emberek szavazatait mégis elnyeri a keresztet ábrázoló fülbevalók láttán, de remélhetőleg a nő, akit kislány korábban zaklatott ez a férfi, nem hagyja annyiban. Moore esete természetesen a jéghegy csúcsa. A katolikus egyház a legbűnösebb szervezet volt egyeduralma idején, és minél jobban üldözték a bűnt, annál bűnösebbek voltak ők maguk. Ez bibliai törvényszerűség.
Nincs ez másképp a neoprotestáns képmutató egyházakban sem, különösen, hogy ráléptek a katolikusok által a középkorban kitaposott ösvényre. Tele van a liberálisokat gyalázó párt a Moore-hoz hasonló emberekkel, ahogy a keresztény szavazóik sem különbek senkinél. Ez a hamis és képmutató álkereszténység, amely összefonódik a pártpolitikával, semmivel nem különb, mint a bűnös pogány világ, amellyel keveredik. Csak képmutatóbb, hazugabb.
