Orosz József: Nem zúgtak el hullámai

13 perc olvasási idő
1

Varga Gergő: Ez a kormány vagy lemond, vagy a dicsőséges pesti nép kirángatja őket a parlamentből.

Gulyás Márton: 2018 előtt meg kell reformálni a választási rendszert, hogy egyenlő feltételek mellett zajló verseny jöjjön létre.

A szombati tüntetés látszólag két, egymásnak ellentmondó állítása a rezsim által bűnösnek ítélt Szabadság téri szónokoktól.

Bármennyire is radikálisnak hangzik Varga Gergő felszólítása, sem erőszakosságra, sem a Parlament és más pártintézmények (köztársasági elnöki palota, MNB, Állami Számvevőszék) megrohamozására nem szólít föl. Ha másból nem, a 2006-os kormánydöntésre szervezett utcai puccskísérletből kiderült – már az akkori alkotmányos keretek között is – hogy a választások útján kormányra került politikai pártokat, vagyis a kormányt az utcáról megdönteni nem lehet. Tartós belpolitikai válságot előidézni annál inkább, amely a kormányzó pártok, a miniszterelnök belátásától függően, avagy éppen ezek hiányából adódóan instabilitáshoz és a Fidesz 2/3-os győzelméhez vezetett. Nem Gyurcsány és a szocialisták, majd a hajóról menekülő szabad demokraták hozták létre – bár kétségtelenül elősegítették – a Fidesz túlhatalmát. (Az SZDSZ menekülési kísérlete és újbóli önazonosságkeresési kísérlete pazar módon sikerült. A rendszerváltók eltűntek a politikai palettáról.) Nem ők az egyedüli felelősök, és nem a leginkább elítélendő felelősök a 2010-es alkotmányos puccs feltételeinek előkészítésében, hanem a legkorábban 2002-óta tartó folyamatos hidegháborúba-, majd 2006-ban lángot kapó alkotmányos válság felé rohanó országba, az állampolgárok már akkor is Polt-i megfélemlítésébe, a politikai alternatívák már ott és akkor látszó kiüresedésébe unt bele a társadalom jelentős része, majd feltett kézzel adta meg magát az erőszaknak a látszólagos társadalmi béke kedvéért. Ennek a látszólagos társadalmi békének, Orbán, a centrális erőtér köré font rezsimjének áldozatait sorolta fel Gulyás Márton: tanárok, ápolónők, orvosok, akadémikusok, közmunkások, a külföldre kitántorgott félmillió magyar.

Az Alaptörvénnyel és a rezsim köré szerveződött és fenntartott Békemenetnek nevezett “munkásőrséggel” körbevett Fidesz-kormány (helyhiány miatt a rezsim többi erőszakszervezetéről és struktúrájáról most ne essék szó), Orbán olyan elnyomó rendszert hozott létre, amely sem az utcáról, sem a törvényhozásnak csúfolt Parlament falai közül: sem békés, sem erőszakos módon nem dönthető meg. Orbán nem a Bourbonok leszármazottja. Mindent megtanult a Kaczynskiak előző kormányzásának hibáiból, mindent ellesett a Vorosilov Akadémián képzett Putyin hatalomgyakorlásából és politikai – már nem csak regionális – térfoglalási eszköztárából, és ahogy egy személyes beszélgetésen jó pár évvel ezelőtt Tölgyesi Péter elmondta, mindent megtanult Napóleontól. Azt, hogy a császár oroszországi veresége az őt Berlin felől hátba támadóknak volt köszönhető, következésképpen Berlinnek, a már elfoglalt területen fel-felbukkanó ellenállási kísérletnek buknia kell. Orbán nem pusztán ellenségképet gyárt – ez persze fontos a hadrafoghatóság moráljának fenntartása végett -, hanem pontosan felmérte, hogy a megszállt területeken még akár partizánharcra is képes ellenállásnak pusztulnia kell.

A választók 2010 előtt belefáradtak a politikai patthelyzetet létrehozó hidegháborúba, kiábrándultak, és a 2010-után létrejött köztársaságtalanított és alkotmánytalanított centrális erőtérben az ellenzéki pártok egy sarki CBA áruház (az orbáni hatalomgyakorlás megfelelője) szalámiszeletelőjének áldozatává váltak. A potenciális érdekérvényesítő képességgel bíró társadalmi csoportokkal, legfőképpen az erőszakszervezetekkel, a pedagógusokkal és az egészségügy dolgozóival pedig – így-úgy – a rezsim kiegyezett vagy némaságba gyötörte őket vezetőik zsarolhatósága segítségével.

Ha a mostani tüntetések után nem borogatnak kukákat, nem rohamozzák meg a TV székházát, nem foglalják el a Parlamentet, nem égetik fel a rezsim sok-sok Bastille-szimbólumát, ennek köszönhető. Nem a gyávaságnak. Nagyobb a bátorságpotenciálja 2017 tavaszának, mint korábban bármikor. A 70-80 ezresnek indult tüntetés már tízezressé csappant száma mögött az előzőekben felsorolt okok is meghúzódhatnak. Nem a technobulivá leegyszerűsödött profánság riasztotta el a többieket. Orbán erőszakszervei nem Gyurcsány törött pajzsú rendőrei. Orbán elnyomó gépezete nem a szakma szabályaival hadilábon álló parancsmegtagadó pribékekből áll.

Varga nem a “Téli Palota megrohamozására” szólított fel, hanem arra, amit Gulyás Márton magyarázott el, a kormány hogyan rángatható ki a törvényhozásból. A rezsim hatalmi fundamentumának felmorzsolásával, a mostani választási rendszer átalakításával. Ők ketten, és a velük egyetértő Szabadság tériek sokasága, nemet mondtak az ellenzék sehova sem vezető, ellenkezőleg, további politikai undort keltő megegyezési kísérleteire. De Gulyás nem a politikára mondott nemet. Ellenkezőleg. Politikai képviselet és képviseletek után kiált. Egyenlő esélyekkel induló politikai képviselet és arányos választási rendszer miatt szól, amelyben helye van Karácsony Gergőnek, Gyurcsánynak, a szocialistáknak és mindenkinek, aki politikai erőt és támogatottságot képes felmutatni tisztességes választásokon.

Gulyás nem kábít azzal, hogy lehet más a politika, ellenkezőleg, elismeri és kimondja a politika, és a politikai képviselet szükségességét a demokrácia reparációjában. Nem bázisdemokráciában gondolkozik. És pártok nélküli civil ámokfutásban sem. Láthattuk ezen kísérletek zsákutca jellegét és csúfos bukását. A két szónok politikában és politizálásban gondolkozik, a demokrácia alapintézményének, a választások tisztaságának visszaszerzésében.

Orbán rendszerét szimbolikusan már a múlt héten kezdődött tüntetéssorozat megdöntötte. TGM írta: vége, vége, vége. Gulyásék is tényként fogadják el. A mostani tüntetésen Varga és Gulyás leszámolt az ellenzék csakis visszatetszést keltő és a szocialistáknál populizmusba fulladó alternatívaképzésével is.

Az Orbán-rendszer erőszakszerveiben és parlamenti többségében létezik csupán, az ellenzéki összefogás stand-up comedy műfaja lett.

Sem ellenséget nem gyártott – elvétve volt csak hallható az Orbán takarodj már semmire sem elegendő rigmusa – , sem a demokrácia alapelveit nem rúgta föl. Varga és Gulyás azt üzente, mindenki velük van, aki hajlandó részt venni a köztársaság békés helyreállításában, a választási törvény újraírásában.

Ez a legtöbb, ami ebben a pillanatban követelhető. Felgyulladt kukák, megrohamozott alkotmányos jellegüket elvesztett intézmények, hídlezárások legfeljebb csúfos utcai vereséghez és a belpolitikai zűrzavarba belefásult és megundorodott szavazók újbóli elvesztéséhez vezet(het)nek. Polgári engedetlenség és a választási szabályok újraírása, a demokratikus alapjog visszaszerzése (más szóval, kirángatni az azt bitorlókat a Parlamentből) szól most is az Oktogonon.

Mindketten Jürgen Habermas demokráciafelfogását dübörgik a techno basszusai között, „a demokrácia a köz megfontolásán és párbeszédén nyugszik, amelyben egyenlő esélyeket kell adni a különböző nézeteknek, mely sem nem korlátozható, sem nem zárhatja ki a szociális egyenlőtlenségek miatt elnémultak hangját.”

((A fotó az index.hu felvétele)

 



Amerikai Népszava Opinion

Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.

Előző cikk

Bartus László: Gulyás Márton megragadta a lényeget

Következő cikk

Tízezrek követelték Trump adóvevallását