Miközben Trump minden lehetséges alkalommal eljátssza azt a manipulációs játékot, hogy Amerika-szerte az illegális bevándorlók által alig egy tucatra tehető áldozat hozzátartozóit felvonultatja, színpadra ülteti, és arról beszél, hogy az illegális bevándorlók veszélyt jelentenek az amerikaiak életére, „barátjának” nevezte a tömeggyilkos diktátort, Kim Dzsung Un-t, aki a hírek szerint ágyúcsőhöz kötött kivégzési módszerektől sem idegenkedik. Emellett több amerikai állampolgár kegyetlen haláláért, legutóbb Otto Warmbier haláláért is felelős. Ez a haláleset különösen megrázta Amerikát, Otto Warmbier-t még élve „dobták” vissza, de olyan állapotban, ami egy hadüzenettel felér. Trump a rá jellemző empátiával, eszességgel és tisztességgel azt mondta cinikusan, hogy Kim Dzsung Un erről biztosan nem tudott.
A Kim Dzsong Un-nal a vietnami Hanoiban rendezett találkozó önmagában is felháborító, méltatlan az Egyesült Államokhoz, a népéhez és egy amerikai elnökhöz. Trump kizárólag propagandafogásnak szánta a találkozót, mintha ő a béke sikeres őre lenne, aki leszereli az egyik legveszélyesebb diktatúra atomfegyvereit, amelyek nem mellékesen Amerikát is fenyegetik. Arra próbált rájátszani, hogy Nobel-békedíjat kapjon, mint Obama, a javaslattételre külön felkérette a japán miniszterelnököt. A Nobel-békedíjból már valószínűleg nem lesz semmi, mert ez a találkozó a kudarcnál is csúfondárosabban végződött. Az észak-koreai diktátor a találkozót szintén propaganda célokra hasnzálta, és Trumpnál sikeresebben, mert olyan javaslattal állt elő, amivel teljesen pojácának nézte Trumpot, aki még ezután is dicsérte, leplezve saját totális kudarcát. Már a közös ebédre sem ment el, hanem hazarepült.
Kim Dzson Un gyakorlatilag arra tett javaslatot, hogy az atomarzemálját néhány vidéki bázis kivételével megtartja, viszont Amerika az ENSZ-ben feloldatja az összes rezsim elleni szankciót, szabadkezet ad neki mindenben, és ezzel gyakorlatilag a diktatúra legnagyobb támogatójává és a tömeggyilkos diktátor csicskásává válik. Szerencsére Trump nem volt egyedül, hanem vele volt a külügyminiszter, és néhány más ember, akinek van esze, ezért gyorsan kimenekítették a bohócot a csapdából. Amit Trump nem is nagyon bánt, mert látszott rajta, csak fizikailag van jelen, de lélekben Washingtonban van, ahol éppen a volt személyi ügyvédje, akivel a piszkos ügyeit intéztette, többnapos meghallgatáson vett részt a Kongresszusban, ahol egy ócska maffiózó képét rajzolta fel a tények alapján.
Trump populizmusa cseppet sem vicces, mert a demokratikus világ vezetőivel ellenséges, diktátorokkal pedig barátságos. Amerikában a legkevesebb bűncselekményt a lebukástól félő illegálisok követik el, Trump mégis ellenük uszít, nem kevésbé rasszista alapon, miközben támogatója a republikánusok mögött álló fegyverlobbinak, amely felelős az amerikai fegyvertartás anomáliái miatt, amelynek eredménye az iskolai tömeggyilkosságok és más mészárlások sokasága, amelyhez hasonlót illegális bevándorló soha nem követett el. Amerika mélyen felháborodott ezen a gúnyos találkozón, ahol az országot lejáratta egy ócska diktátor a provokatív és szemtelen, gúnyolódó ajánlatával, ami után az amerikai elnök még bókokat intéz hozzá. Ugyanakkor érzéketlen az amerikai fiatalember brutális állami meggyilkolásával szemben.
Ez nem amerikai magatartás, ha van valami, amiből Trumpban semmi nincs, az az „amerikai”. Nem véletlenül választotta a Klu Klux Klan közeli jelszót, a „Make America Great Again” formulát, mert valójában ez minden amerikai érték tagadása. Trump Amerika és a világ szégyene.
