A közép-európai kisebbrendűségi komplexusok legszebb megnyilvánulásának ígérkezik, hogy rendkívüli kormányfői csúcstalálkozón foglalkozik a négy ún. visegrádi ország – Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia – azzal a problémával, hogy a nagy nemzetközi cégek eltérő összetételben és minőségben forgalmazzák azonos márkájú élelmiszertermékeiket Nyugat-, illetve Kelet-Európában – jelentette be Robert Fico szlovák miniszterelnök.
Fico azt mondta: a visegrádi négyek felszólítják az Európai Bizottságot, haladéktalanul foganatosítson intézkedéseket, amelyek meggátolnák ennek a gyakorlatnak a folytatását. A csúcstalálkozót a cseh közszolgálati hírtelevízió (CT24) szerint Pozsony kezdeményezte, és a közeli napokban kerül sor rá Lengyelországban, amely jelenleg a V4 soros elnöki tisztségét ellátja. A találkozó pontos helyszíne és időpontja még egyeztetések témája. Ez kiváló alkalom lesz, hogy megmutassák a közép-európai sérelmi politika zárványait, amelyek az itteni országok ostoba nacionalizmusához és háborúihoz vezettek.
„Elfogadhatatlan, hogy a nemzetek feletti társaságok a posztkommunista országokba olyan termékeket szállítsanak, amelyek minősége gyengébb, mint azoké, amelyeket azonos csomagolásban Nyugat-Európa üzleteinek pultjain találhatunk” – szögezte le Robert Fico, de arról nem beszélt, hogy mennyiért veheti meg ugyanazt Nyugat-Európában és Pozsonyban. „Követelni fogjuk az Európai Bizottságtól, hogy minél rövidebb időn belül fogadjon el olyan törvénymódosításokat, amelyek lehetetlenné teszik ezt a gyakorlatot, amely megalázza Szlovákia, Magyarország, Lengyelország és Csehország állampolgárait” – hangsúlyozta a szlovák kormányfő.
Nagyjából erről van szó, a nemzeti büszkeségről, hogy bennünket nem lehet megalázni. Ez a nyerő belpolitikai üzenet az összes posztkommunista nacionalista országban. Ezt szereti a nép hallani. Egyrészt, ha kiderül, hogy meg akarnak alázni bennünket, másrészt, ha ezért tiltakozunk és öntudatosan visszautasítjuk. Nem tűrjük a kettős mércét, a csúcsra meg kellene hívni Semjént is, aki ebből az egy mondatból él, mint politikus, húsz éve.
Fico szerint a megoldási lehetőségek egyike az is, hogy a gyártók az érintett termékeiket más néven fogják forgalmazni Nyugaton és más néven Keleten. Bravo, ha szart adnak, nem baj, csak ne hívják ugyanúgy, és ne érezze a kelet-európai nemzeti érzelmű polgár megalázva magát. Fico nem zárta ki, hogy szükség esetén a szlovák kormány az európai polgári kezdeményezés eszközéhez is folyamodhat ebben a kérdésben. Ha ezt több országból legalább egymillió állampolgár támogatná, az Európai Bizottságnak kötelezően foglalkoznia kellene a témával. Ettől nem kell tartani, ezt az összes kelet-európai ország teljes lakossága támogatni fogja, s aki ezt elindítja, azt megválasztják királynak.
Nem elég a nagyhangúskodás, Kelet-Európában fontos a fenyegetőzés is, a válaszlépés, hogy tudunk ám mi másképp is beszélni. „Amennyiben a mai helyzet rövid időn belül nem változik, Pozsony kész válaszintézkedéseket hozni – szívta fel magát Fico. – Ha Brüsszel ebben az elvi ügyben nem hajlandó támogatni bennünket (…), akkor mi Szlovákiában hozunk egy olyan belső előírást, miszerint például minden közétkeztetési hálózatba kerülő élelmiszer mondjuk kizárólag Szlovákiából származhat. Nagy örömmel megyünk perre ebben az Európai Bizottsággal” – fejtette ki Fico, mert ugyebár elvi kérdésről van szó, a nemzeti önérzet múlik rajta.
Szlovák szakértők szerint egy ilyen intézkedés sértené az európai uniós jogot. Szlovákiában a közelmúltban hozták nyilvánosságra azoknak a laboratóriumi teszteknek az eredményeit, amelyekben a nemzetközi üzletláncok Szlovákiában és Ausztriában forgalmazott azonos elnevezésű élelmiszertermékeiket elemezték és hasonlították össze. A kéttucatnyi termék minősége Ausztriában magasabb és jobb volt mint Szlovákiában. Ez elsősorban az üdítőkre, a hústermékekre, a teákra vagy a fűszerekre vonatkozik. Két nemzetközi cég tiltakozott a nyilvánosságra hozott adatok ellen, mert szerintük a tesztek módszertana hibás volt.
Hasonló összehasonlításokat végeztek korábban a csehek is, amelyekből az derült ki, hogy ugyanazon termékek minősége általában jobb Németországban és Ausztriában mint Csehországban. A problémára a cseh és a magyar politikusok is felhívták a figyelmet, és hangsúlyozták, hogy szükségesnek tartják annak haladéktalan megoldását. A kérdés persze az, hogy valóban helyes módszerrel vizsgáltak-e, továbbá az is kérdés, hogy a termék ára mennyi Ausztriában és mennyi Szlovákiában.
Magyarországon is beindult a gépezet, a KDNP azt javasolja, hogy a parlament gazdasági bizottsága foglalkozzon a silányabb minőségű élelmiszerek ügyével, és ha kell, hallgassa meg az illetékeseket – közölte Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője. Kifejtette: a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) vizsgálata megállapította, az élelmiszerláncok különbséget tesznek a nyugat- és a kelet-európai fogyasztók között, akik eltérő minőségű árut kapnak. „Ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül” – hangsúlyozta.
Egyelőre nem tudjuk, ki ellen kellene hadüzenetet küldeni, de hamarosan meglesz. Még Sorost is megtalálhatják a pultok közt lapulva. Harrach Péter egyúttal szorgalmazta, hogy a vásárlók keressék a jó minőségű magyar termékeket. Ha egy kis szerencséjük van, nem téglaport vesznek a paprikás zacskóban. Kósa Lajos azt fűzte hozzá, hogy az ügyet „mélységesen megalázónak”, felháborítónak és tűrhetetlennek tartja, hiszen arról van szó, hogy ugyanaz a termék a német polcokon jobb minőségű, mint itt. „Ez nem fogyasztói ízlésekkel magyarázható, hanem ide a vacakot hozzák, mert nektek az is jó lesz” – fogalmazott. Miközben egyelőre semmit nem tudunk. A cégekkel nem beszélt senki.
De a piac befolyásolja a kereskedőt. Talán nem kellene olyan hatást kelteni, hogy ezeknek bármi jó. A piaci környezet, kereskedelmi kultúra, az áruházak, a szabályozás, a vásárlói szokások, a lakossági igények mind befolyásolják a cégek piaci magatartását. Ha lenézi egy gyártó a piacot, arra a piac ad okot. Magyar gyártók egy elmaradott országba milyen árut szállítanak? És milyen árut visznek a német piacra? Nem biztos, hogy miniszterelnöki fenyegetéssel lehet befolyásolni a piaci magatartást leginkább.
De elképzelhető az is, hogy a magasabb minőséget a szlovák és magyar vásárló nem fizeti meg, az árat pedig alacsonyabb minőségű alapanyagok felhasználásával tudják alacsonyan tartani. Sokféle magyarázat lehet. Ezt még nem tisztázta senki. De a Coca Cola például minden országban, a nagyobb országokban még az országon belül is, különböző ízű Coca Colát forgalmaz. Az adott országban árusított Coca Cola íze igazodik az ottani ízvilághoz. A Coca Cola múzeumban meg lehet kóstolni, hogy hol milyen a Coca Cola íze. Amerikában nem olyan, mint Angliában. Nem azért, mert lenézik az angolokat, hanem azért, mert az ízet hozzájuk igazítják. De ha nem is erről van szó, a piacnak kell a gyártókat a minőségi árura késztetni, nem a parancsszónak.
A tanulság éppen ez. Ahelyett, hogy az egyes cégekkel tárgyalnának, kérdeznének tőlük, aztán ha valamilyen fogyasztóvédelmi probléma van, akkor a fogyasztóvédelmi hivatal a törvényeknek megfelelően eljár a cégekkel szemben, összefut négy ország miniszterelnöke, hogy elpanaszolja a sérelmét, mert megalázzák a népüket, mert nem ugyanolyan fűszert árusít egy cég Ausztriában és Szlovákiában. Ágyúval lőnek verébre, a kelet-európai reflex szerint egy cégvitát hatalmi szóval oldanának meg, mert a nemzeti büszkeség forog kockán. Ahelyett, hogy piaci eszközöket hasnzálnának a minőség kiegyenlítésére.
Közép-Európának valamikor volt humora, öniróniája, lazasága. Igaz, nem nacionalista politikusok uralma alatt. Ha szerencsénk van, nem indítanak háborút egyetlen multi ellen sem azért, mert igénytelenebbnek ítélik meg a kelet-európai piacot, mint az osztrákot. Nem biztos, hogy ők tehetnek róla.
