Magyarországon választással már kormányt sem lehet váltani. A választási részvétel a rendszer legitimálását és nem a megdöntését szolgálja.
Kedves Budácsik Lajos!
Örülök, hogy megszólítottál, mint – ahogy magad is állítod – „azon elmeháborodottak egyikeként, akik hisznek abban, hogy jövőre Orbánt el lehet zavarni”! Örülök, mert neked írtam a cikkem.
Mégpedig azok nevében, akik azt gondolják, hogy nincs igazad. Ugyanis – szerintünk – Orbánt jövőre a magát demokratikusnak nevező ellenzék nem lesz képes elzavarni. Azok nevében írtam, akik a 2014-es választások előtt is ugyanezt mondták. Akkor sem azért, mert Orbánnak drukkoltak, vagy az ellenzék ellen szorítottak, hanem mert az esélyek, az erőviszonyok, az ellenzék fellépése, programja, szervezettsége, elvszerűsége, politikai kultúrája és választási kampánya alapján így gondolták. Ahogy most te bírálsz, akkor mások szóltak le erősen és elvszerűen keményen minket, mint akik a magatartásukkal hozzájárulnának az ellenzék vereségéhez.
Sajnos nekünk lett igazunk. Akkor is és most is, abból indultunk ki, hogy Magyarországon nincs demokrácia, nem állnak fenn a szabad és demokratikus választások alapvető feltételei. Nem valósul meg az esélyegyenlőség és a médiákhoz való azonos hozzáférés, a választási törvény nem tisztességes, az egyéb szabályok és a kormányerők viselkedése a választási csalással egyenlő, az ellenzéknek nincs reális esélye üzeneteit eljuttatni a választókhoz, így nem képes a szavazókat maga mellé állítani.
Ehhez járult és járul ma is hozzá az ellenzék gyenge intellektuális és morális bázisa, szakmai és emberi gyengesége, az osztódással szaporodó baloldali pártok egymással szemben folytatott öngyilkos és megalázóan személyeskedő háborúja, a választók megalapozott kételye, hogy valóban ezek lennének, akik alternatívát jelentenek a jelenlegi hatalommal szemben, mégpedig annak ellenére, hogy nincs más. E kételyek statisztikai megnyilvánulása a pártot választani képtelenek folyamatosan riasztóan magas aránya.
Ennél azonban még fontosabbnak vélem, hogy a választás már évekkel ezelőtt is javasolt bojkottját nem elsősorban azzal indokoltuk, (bár azzal is), hogy nem szabad és így megnyerhetetlen, hanem azzal, hogy egy nem demokratikus országban az ellenzék, amelynek esélye nincs a hatalom legális megszerzésére, a választási részvétellel és a parlamenti politizálással kizárólag a rendszer legitimációját és nem annak megdöntését szolgálja. Vagyis a hatalom malmára hajtva a vizet. Azt a látszatot kelti, hogy mégiscsak demokrácia van, hiszen négyévente választásokat tartanak, a parlamentben a képviselők vitáznak, interpellálnak és napirend előtti kérdéseket tesznek fel, vagyis a képviseleti demokrácia működik, csak – mivel a magyar emberek így akarják – mindig az Orbán Viktor vezette Fidesz nyer.
Orbán Viktor és a Fidesz azonban nem egyszerűen másképpen vezeti azt az országot, mint ahogy a Fidesz győzelme előtt egy másik párt, hanem egy másik országot kreáltak, a kétharmados parlamenti többségre hivatkozva, egy nem teljesen legitim alkotmánnyal megtámogatva, a demokratikus intézményeket kiüresítve, a fékeket és ellensúlyokat leépítve. Az ellenzéknek tehát nem kormányt kell váltania, hanem rendszert. A demokratikus ellenzék egyébként évekig ezzel a jelszóval kampányolt, de mára a rendszerváltás jelszavát a kormányváltás váltotta fel.
Az ellenzék szerint először választást kell nyerni, kormányt kell váltani, majd helyre kell állítani a korábbi demokratikus rendet. (Az MSZP berkeiben már osztják a tárcákat.) Szerintünk, egy nem demokratikus rendszerben nem lehet demokratikus eszközökkel választást nyerni, és még kormányt sem váltani. Mi úgy gondoljuk, hogy előbb a rendszert kell megdönteni, a jelenlegi rezsimet elzavarni, és csak ezt követően lehet tisztességes, arányos, új választási törvény alapján, parlamenti többséget választani, amely legitim kormányt alakítva vezetheti az országot.
Mi színjátéknak és előre elcsaltnak tartjuk a jövő évi parlamenti választást, ami semmi másra nem lesz jó, mint hogy véglegesen bebetonozza Orbán Viktor egyszemélyes hatalmát, az egypártrendszert, amelyet a hatalom kegyéből létező állellenzék legitimál. Akkor is, ha ezt szándéka ellenére, tudatlanságból és nem elvtelenségből, nem anyagi előnyökért cserébe teszi. (Egyébként ezért is, azért is teszi.) Mi azt gondoljuk, hogy parlamenti mandátumokkal, képviselői helyekkel, százmilliós állami párttámogatásokkal a jelenlegi magyar politikai valóságot nem hogy megváltoztatni, de azon még kisebb karcolásokat ejteni sem lehet.
A magyar uralkodó elit, Orbán és Mészáros Lőrincei mára elfoglalták, kisajátították az államot és jó úton járnak, hogy a saját nevükre írják az ország javainak döntő hányadát, vagyis politika tejhatalmuk mellé a gazdaságit is megszerezzék. A Fidesz, mint politikai párt, már ma is kiapadhatatlan anyagi forrásokra támaszkodhat, ami önmagában nevetségessé teszi az ellenzék minden erőfeszítését egy választási győzelem érdekében. Főleg annak fényében, hogy az az ellenzék által elköltött minden fillért Polt Péter pribékei figyelik árgus szemmel.
Mi úgy gondoljuk, hogy a magyar ellenzéknek nem választásra kellene gyúrnia, hanem ki kellene mennie az utcára, le kellene mennie a magyar vidékre, meg kellene szereznie az elégedetlen társadalmi rétegek, a magyarok tömegeinek támogatását. Erre és nem állami párttámogatásokra támaszkodva, meg kellene fogalmaznia a magyarok jogos társadalmi, gazdasági, szociális és politikai követeléseit, mindenek előtt egy új alkotmány elfogadását, új választás törvény kidolgozását, a közszolgálati média társadalmi ellenőrzés alá helyezését, a leépített vagy kiüresedett demokratikus intézmények újjáélesztését, a megszüntetett önkormányzatiság helyreállítását, a gazdasági és korrupciós bűncselekmények független kivizsgálását, a vétkesek szigorú megbüntetését, az uniós támogatások kifizetésének azonnali befagyasztását, egészen addig, amíg Magyarország nem válik az EU normái szerint és a magyar ellenzék által is elismerten újra demokratikus országgá, ahol lehetővé válik az uniós és egyéb költségvetési pénzek felhasználásának társadalmi ellenőrzése, hogy a közkiadások ne egy ember hobbijait, néhány stróman gazdagodását, érdekcsoportok és köztörvényes bűnözők vagyonának gyarapodását, hanem a közjót szolgálják.
E politika megvalósításának eszköze szerintünk nem a kamu választásokon való részvétel. Helyette a tömegek mozgósításával folyamatos nyomás alá kellene helyezni a hatalmat. Tömegtüntetésekkel, sztrájkokkal, (országos és általános politikai sztrájkkal is) az ellenzék által támogatott polgári engedetlenséggel, a választások és a parlament bojkottjával kellene demonstrálni, hogy a magyarok nem értenek egyet azzal a rendszerrel, amit Orbán Viktor erőszakolt rájuk a demokrácia köntösében, hogy készek e rendszer megdöntése érdekében összefogni, az utcára menni, sztrájkolni, tüntetni és a törvények be nem tartásával ellehetetleníteni a rezsim működését. Az egyik legfontosabbnak tartjuk, hogy meg kell akadályozni az uniós támogatások további kifizetését a jelenlegi kormány számára, mivel ezek a pénzek ellenőrizetlen formában és társadalmi támogatást nem élvező célokra kerülnek felhasználásra és nagy arányban a politikához dörgölődzők, vagy egyenesen politikusok zsebeiben „veszítik el közpénzjellegüket”.
A fenti érvek józan megfontolását ajánlom Budácsik Lajosnak és mindenki másnak, aki – ahogy ő is – kész tenni azért, hogy egy demokratikus Magyarországon élhessünk. A személyemre, erkölcsi és emberi tartásomra, tényleges kiállásomra tett kritikus utalásokat a jobbító szándék megnyilvánulásának és a saját igazában hívő ember hevületének tudom be. Beleértve, hogy írásomat egyszerűen hülyének és károsnak tartja. Azzal, hogy – ahogy én is – nyilván Budácsik sem zárkózik el attól, hogy a véleményét másokéval szembesítse, ha indokolt, akár meg is változtassa. Attól függetlenül, hogy ételt osztottam vagy nem, hogy vasárnap Debrecenben leszek-e vagy sem, és ezen írásom után lehajtok-e egy pohárral vagy nem.
Mi nem elsősorban a választókat biztattuk, hogy ne menjen szavazni, hiszen a Fidesz, a Jobbik híveinek nincs kifogása a rendszer ellen és ünneplőben fognak az urnák elé járulni és Orbánra szavazni. Mi azokhoz szólunk és őket kapacitáljuk szavazás helyett más politikai eszközök igénybevételére, akik valóban rendszerváltást akarnak, mert nem hisszük, hogy választásal változást lehet kierőszakolni, továbbá a választási részvételt kollaborációnak tartjuk. Mi elsősorban az ellenzéki pártokat próbáltuk arról meggyőzni, hogy ne járjanak be biodíszletnek a magyar parlamentbe néhány százezer forintos fizetésért, minden politikai és társadalmi haszon nélkül. Arra akarjuk szorítani őket, hogy bojkottálják az országházat és a parlamenti választásokat. Azzal, hogy nem indulnak a választáson, demonstrálják: Magyarországon nincs demokrácia, nincsenek szabad választások.
Azt szerettük volna, ha nem a „miniszterelnök urat” kérdezgetnék teljesen feleslegesen a parlamentben, hogy ki az aktuális strómanja, (mert ezt mindenki tudja) hanem az emberek jogos felháborodásából kovácsolnának rendszerváltó politikai és társadalmi erőt a tolvajok, a hazaárulók, a hazug politikusok elkergetéséhez, mert Orbánék a jövő évi választáson a választó fülke homályában lazán az urnába csúsztatott szavazó cédulák zizegésétől megriadva nem fognak eltakarodni. Nem fogják visszaadni a lopott holmit és a fényes nappal, a szemünk láttára elrabolt demokráciánkat sem.
Zsebesi Zsolt
