A Freedom House 2018-as jelentése szerint Magyarország még szabad országnak számít, s az egyetlen olyan szabadnak minősített ország, amelyet a szabadság drámai csökkenése jellemez. Nem lehet kétsége senkinek afelől, hogy a Magyarország neve melletti zöld jelzés hamarosan sárga vagy lila színű lesz (félig szabad vagy nem szabad ország), annál inkább, mert már ez a zöld besorolás is tévedésnek tekinthető.
Maga a lista is árulkodó, milyen országok közé süllyedt Magyarország. Ezen a listán nincs egyetlen európai ország Ukrajnát és Oroszországot leszámítva, de ezek a területek soha nem is voltak a szabadság és a demokrácia fellegvárai.
A Freedom House a magyarországi demokrácia zuhanásának okaként a civilszervezetek elleni támadást jelöli meg, miközben ez már csak egy következmény: egy intézményesen kiépített önkényuralom megnyilvánulása, amely lépésről lépésre számolja fel a szabadságot a demokrácia hamis látszatának fenntartása mellett.
A jelentés legnagyobb hibája éppen az, hogy Magyarországon már 2011-ben lefektették a diktatúra alapjait, felszámolták a hatalmi ágak szétválasztását, a fékek és az ellensúlyok rendszerét, gyakorlatilag mindazt, amitől egy demokráciát demokráciának lehet nevezni.
A fogalmi pontatlanság elősegíti a leplezett, lopakodó diktatúrák terjedését, mert valójában olyan kategória nem létezik, hogy demokratikus, kevésbé demokratikus, vagy legkevésbé demokratikus ország. Demokrácia vagy van vagy nincs, és ahol nincs, ott önkény van, nem a jog, hanem a hatalom birtokosai uralkodnak.
Ezekben az esetekben nem „kevésbé demokratikus” országokról beszélhetünk, hanem nyílt vagy kevésbé nyílt önkényuralomról. A különbség már nem a demokrácia fokozataiban van, hanem a diktatúra nyílt vagy kevésbé nyílt formáiban. Kevésbé demokratikus ország nincs, csak kevésbé nyílt és erőszakos diktatúra van.
Ennek megértéséhez elegendő az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata megfelelő részeit idézni, miszerint „XV. A társadalomnak joga van a közigazgatás minden tisztviselőjét számadásra vonni. XVI. Az olyan társadalomnak, amelyből e jogok biztosítékai hiányoznak, s ahol a törvényhozó és a végrehajtó hatalom szétválasztását nem hajtották végre, semmiféle alkotmánya nincs.”
Magyarországon az Orbán-rezsim a törvények felett áll. Nincs független ügyészség, nem független az igazságszolgáltatás, elfoglalták az Alkotmánybíróságot, a Számvevőszéket, a közigazgatás egyetlen tisztségviselőjét nem lehet számadásra vonni. Még a köztörvényes bűncselekményeket is a Magyar Közlöny hozza, semminek semmi következménye nincs.
A fentiek alapján ez azt jelenti, hogy Magyarországnak „semmiféle alkotmánya” nincs, mert az alkotmányosság azt jelenti, hogy a jog mindenkire érvényes. Magyarország még csak nem is alkotmányos állam. Az ország teljhatalmú ura bármire azt mondja, hogy „csinálunk rá egy törvényt, oszt jónapot!”. Azt hogy még formálisan csinálnak egy törvényt, nem azt jelenti, hogy ez egy demokratikus és szabad ország.
Magyarország nem szabad ország abban a tekintetben sem, hogy demokratikus úton nem lehet leváltani a regnáló hatalmat. A választás maga is a demokrácia hamis díszletei közé tartozik. A Freedom House éves értékelésének hibája, hogy felmérései nem haladnak a korral. Az intézet helyesen állapítja meg, hogy a világon a szabadság támadás alatt áll, de ez a támadás leplezett diktatúrák formájában történik. A veszélyt ezek jelentik.
Ezért ez a jelentés a látszat ellenére nem „pellengérre állítja” Magyarországot, hanem hamis menlevelet állít ki számára. Annak ellenére, hogy Európában a leginkább fertőző góc, amely már az Európai Uniót fenyegeti. Magyarországot a nem szabad országok közé kell sorolni, ki kell jelenteni róla, hogy nem demokrácia. Nincs helye sem az Európai Unióban, sem a NATO-ban.
A nyugati demokráciák magukat sodorják veszélybe azzal, hogy megtűrik a „pávatáncos” diktatúrákat, nem nevezik nevükön, és nem állítják választás elé őket. Nem választják el a demokratikus és nem demokratikus országokat, ezzel megnyitják mások előtt is az utat, hogy a magyar modellhez hasonló diktatúrákat működtessenek a demokrácia díszletei között.
A nyugati szabad világnak nem szabadna úgy tennie, mintha nem lehetne azonosítani a demokráciának hazudott diktatúrákat. Az is szégyen, hogy Magyarország afrikai és ázsiai diktatúrák között szerepel, de ezen már túl vagyunk. Az is önellentmondás, hogy mit keres még „szabad” ország ezek között az országok között. ha ide tartozik, akkor nem szabad.
A tapasztalat az, hogy az évenkénti demokráciajelentések mindig az elmúlt évben zajlott, látható eseményeket veszi alapul, amikor a diktatúra egyre nagyobb területeket foglal el, s nem az alapstruktúrákat vizsgálja. A diktatúra természetesen támadja a civilszervezeteket. A lényeg nem az, ami a látható szinten zajlik, hanem a rendszer természete.
Magyarország egy olyan diktatúra, amely legjobb példája annak, hogyan lehet kihasználni a nyugati demokráciák jóhiszeműségét, és hogyan lehet demokratikus álca mögött diktatúrát működtetni. Nem véletlen, hogy egyre több országnak tetszik meg, hogy a szélsőjobboldali nézeteit és programját demokratikus papírba csomagolva teszi elfogadhatóvá. A jelentések pedig, amelyek ezt nem teszik egyértelművé, segítségükre vannak ebben.
Bartus László
