A földi élet egyre nagyobb kihívás elé állítja atudósokat, a globális felmelegedés és a környezetszennyezés olyan mértéket ért el, hogy sokan már nem látják lehetségesnek a glóbusz megújítását, és a földön kívül keresik a túlélés lehetőségeit. Ennek megfelelően az űrkutatás újabb lendületet vett, és az amerikai.orosz-kínai űrverseny immár arról szól, hogy ki tudja megtalálni és lefoglalni a földön kívüli élet lehetséges űrbeli színtereit. A Hold, mint a legközelebbi égitest, már komoly alternatívát jelent nemcsak az utazásra, de a kiköltözésre is.
Amerika egyre komolyabban veszi az űrkutatást, és már kifejezetten azzal a céllal, hogyan nyújthat segítséget az űr a földi problémák megoldásához. A James Webb teleszkóp sikeres decemberi felbocsátása újra felpezsdítette az izgalmat az univerzumról alkotott ismereteink bővítésére szolgáló, végtelennek tűnő lehetőségek miatt. A tudósok szerint a következő nagy törekvés egy bázis építése a Holdon. Ez a cél az Artemis 1 holdrakéta mögötti küldetés része, amelynek kilövése ismét késett a floridai partokat sújtó hurrikán miatt.
„A küldetés az, hogy az emberek számára biztonságos legyen a sok napos Holdra utazás” – mondta Alexandra de Castro, a kvantumszámítási programokat tervező PASQAL tudományos és technológiai kommunikátora az Ethnic Media Services témáról rendezett sajtóbeszélgetésén. Mint elmondta, amikor elindul, az Artemis 1 emberméretű próbabábukat fog szállítani, amelyek detektorokkal vannak rögzítve, hogy meghatározzák, mekkora sugárzásnak lehet kitéve az ember hosszabb ideig a Holdon.
De Castro szerint az Artemis Two 2024 májusára tervezett fellövésére négy űrhajós érkezik, köztük valószínűleg az első női űrhajós, aki a Holdon jár. „Kína és Oroszország is együttműködik egy holdbázison” – jegyezte meg de Castro, utalva egy olyan új űrverseny lehetőségére, mint amilyen a hidegháború nagy részét meghatározta, miután a Szovjetunió 1957-ben elindította a Szputnyik rakétát.
Az utóbbi években Oroszország együttműködött a NASA-val a Nemzetközi Űrállomáson, és a NASA-val és az Európai Űrügynökséggel is együttműködött a Gateway projekten, amelynek célja egy hold körüli orbitális állomás létrehozása. Élelmiszert és egyéb készleteket orosz gyártmányú modulokkal kellett az állomásra szállítani, amelyek oda-vissza komppal közlekednének a Földről. De Oroszország Ukrajna megszállása után azonnal megszakított minden együttműködést, és azóta pekingi szövetségeséhez fordult – hangsúlyozta de Castro.
Az utolsó űrhajós küldetés a Holdra az Apollo 17 volt 1972-ben. Az akkori utazás 12 napig tartott, és tele volt potenciális veszélyekkel, tekintettel arra, hogy a tudósok milyen keveset értek az űrutazás kockázatairól. „Most rengeteg információval rendelkezünk a Nemzetközi Űrállomással kapcsolatos 20 éves tapasztalatból” – mondta de Castro, hozzátéve, hogy az emberiség csillagokhoz való eljutásának ez a következő szakasza óriási lehetőségeket rejt magában azokon a területeken, amelyek jóval túlmutatnak az űrön: az egészségügytől egészen a kommunikáció, közlekedés és klímaváltozás kérdéseit is felölelve.
Ezen kívül itt van még a romantikusabb oldala az űrkutatásnak, a földönkívüli élet kérdése. Marcio Melendez a marylandi Baltimore-ban működő Space Telescope Science Institute (STSci) munkatársa, aki tagja volt annak a csapatnak, amely Webb tükrein dolgozott. „Három évvel ezelőtt még csak egy exobolygóról tudtunk – olyan bolygókról, amelyek a saját Naprendszerünkön kívül keringenek a csillagok körül. Jelenleg 5000 exobolygónk van, és ezek közül sok a földhöz hasonló.”
Edwin Hubble amerikai csillagász 1924-ben felfedezett Androméda-galaxisa drámai módon átalakította a világegyetemről alkotott képünket, és bebizonyította, hogy kiterjedése messze túlmutat a saját Tejút rendszerünkön. A NASA azóta több mint 90 teleszkópot állított pályára, remélve, hogy tovább mélyítheti a kozmoszról alkotott képünket.
Marcio Melendez, aki a Space Telescope Science Institute (STSci) munkatársa a marylandi Baltimore-ban, azt álltja, hogy ez az erőfeszítés csillagok és galaxisok milliárdjainak felfedezéséhez vezetett, és közelebb hozta az emberiséget, mint a történelem bármely más pontján ahhoz, hogy megválaszolja néhány zavarbaejtő és legmélyebb kérdésünket: honnan származunk, hogyan alakult ki az univerzum, és van-e élet a naprendszerünkön kívül?
„Nagyon kell gondolkodnunk, és nincs nagyobb James Webbnél” – mondta Melendez. „Gondoljon egy olyan teleszkópra, amely annyira érzékeny, hogy láthatja a holdon lévő darázs hőjegyét.” Ez az érzékenység részben a Webb infravörös optikai technológiájának köszönhető, amelynek az űrben 7 Kelvin vagy nagyjából mínusz 500 Fahrenheit alatti hőmérsékleten kell maradnia. Az ilyen rideg körülmények fenntartásához – még a mélyűr vákuumában is – hatalmas, origamiszerű napellenzőre van szükség, amely megvédi a teleszkópot a nap melegítő sugaraitól.
„Gyakorlatilag minden egyes kép, amelyet James Webbbel készítünk, egy mély mező”, vagyis olyan kép, amely a tér feketeségébe néz – magyarázta Melendez. Hozzáteszi, hogy minden egyes képen „galaxisok százai vannak a háttérben”, így a Webb egy „időgéphez” hasonlít, amely képes látni a fényt, amely több milliárd évet utazott a világegyetem eredetéig. A távcső azt is képes észlelni, hogy alakulnak ki a bolygók és a csillagok, és hogyan hatnak egymásra a galaxisok.
Nicole Arulanantham, az STSci munkatársa szerint a Webb képes jellemezni az exobolygók atmoszférájában található különböző molekulák sokaságát, ami segíthet meghatározni az élet jelenlétét. „Most nem tudjuk, hogy ez az élet intelligens-e.” Arulanantham fő kutatási területe a csillagok és bolygók kialakulása. A Hubble Űrteleszkóppal ő és csapata azt vizsgálta, hogyan használják a fiatal csillagok az ultraibolya fényt a bolygóképződéshez.
A Webb segítségével ő és csapata képesek lesznek meghatározni a víz szerepét ebben a folyamatban, elmagyarázva, hogy olyan molekulák láthatók, mint a hidrogén-cianid, a hidrogén, a szén és a nitrogén fontos hordozója, amely elengedhetetlen a földi élet kialakulásához. De Castro számára az űrkutatás egyik legnagyobb vívmánya itt van a Földön. Ezek a kis részletek, amelyekből egyszer majd egy teljes kép tárukhat elénk.
Az, hogy ezekből hogyan lesz bármi eredmény, amely megoldja az egyre súlyosabb kérdéseket a földön, még nem tudható. De minden kutatás így indult, aminek komoly eredményei lettek.
