Az amerikai magyar közösségben is előfordultak sajnálatos esetek, amikor a családon belüli erőszak tragédiákhoz vezetett. Ezek látványos botrányok, amelyek megjelennek a sajtóhírekben, de a probléma sokkal mélyebb ennél. A családon belüli erőszak mindennapos esetei nem kerülnek a címlapokra, de éppen olyan szörnyűségesek és megkeserítik az emberek életét. A legtöbben nem is tudják, hogy a családon belüli erőszak nem azonos a fizikai erőszakkal, annak szerteágazó módjai és példái vannak. Sokan még azt sem tudják, ami velük történik, az is annak számít.
Ennek a témának az összefüggéseiről beszéltek az Ethnic Media Services sajtótájékoztatóján a téma kiváló szakemberei, Jenna Lane, a kaliforniai Blue Shield Alapítvány kommunikációs vezetője, Erica Olsen, a National Network to End Domestic biztonsági háló programigazgatója, Deborah Tucker, a szexuális erőszakkal is foglalkozó National Center on Domestic igazgatótanácsának elnöke, Pallavi Dhawan, a Los Angeles-i Városi Ügyészség családon belüli erőszak ügycsoport igazgatója. A téma annyira szerteágazó, hogy azokat eleve külön kellene tárgyalni.
Példa erre, hogy a gyilkosságért bebörtönzött emberek 80 százaléka családon belüli erőszakot szenvedett l, vagy ő maga, vagy valaki, aki fontos volt neki, és akit szeretett. Nem szükségszerű, hogy minden ilyen áldozatból elkövető, extrém esetekben gyilkos legyen, és az átélt élménynek ehhez nagyon extrémnek és intenzívnek kell lennie, de ahogy Deborah Tucker elmondta, a családi erőszak elleni védekezés elválaszthatatlan a súlyos bűncselekmények megelőzésének kérdésétől. A megelőzés a családon belül kezdődik, és a panel résztvevői szerint ez lehetséges és kívánatos.
Ezek a legdurvább esetek, de elhangzott a beszélgetés során, hogy a legtöbb szexuális visszaélés, bántalmazás és erőszak is családon belül történik. Nemcsak gyerekekkel, de felnőttekkel szemben is. Sokan nem tudják, hogy még házastársak között is lehet beszélni szexuális erőszakról, mert a férjnek (vagy a feleségnek) nincs mindenhez joga, egyes közeledések bántalmazásnak minősülnek. A családon belüli erőszak megnyilvánulhat lelki szinten is, amikor például fenyegetik vagy zsarolják vagy kontroll alá helyezik egyesek a családtagjaikat.
Jenna Lane szerint nagyon fontos előrelépések történtek a jogalkotásban, amelyben maga is résztvett, hogy a családon belüli erőszak fogalmát kiterjesszék minden olyan formára, amikor valakit olyan bántalmazás él, amikor nem élheti szabadon az életét és nem lehet ő maga. Ezért ebbe a kategóriába tartozik az is, ha valakit a családtagja kontrollál, megfigyel, mozgásában korlátoz. Annak számít az is, ha valaki bemegy valaki számítógépébe és azon keresztül kontrollálja őt. Sok esetben a közösségi médiát használják fel.
Bántalmazásnak és erőszaknak minősül az is, ha valaki engedély nélkül közöl valakiről fényképet, különösen akkor, ha az kompromittálja őt valamiképpen, vagy ezzel, esetleg a feltöltéssel való fenyegetéssel akarnak valakit bármire rávanni vagy kényszeríteni. A beszélgetésen nagy hangsúlyt kapott a kényszerítés, mert ha valaki bármilyen eszközzel kényszerít valakit arra, hogy tegyen vagy ne tegyen valamit, az szintén családon belüli erőszaknak minősül.
Nagyon fontos, hogy a családi kötelék nem ment fel senkit az alól, hogy tiszteletben tartsa a másik ember szuverenitását és személyiségét, és családtaggal szemben elkövetett kényszerítésért is kell vállalni a felelősséget. Erica Olsen hangsúlyozta a különféle állami intézmények és főleg civil társadalmi segítőszervezetek szerepét, akik segítséget nyújtanak a felvilágosítában és a jogvédelemben az ilyen esetekben is. Államonként próbálnak a bántalmazási típusok szerint kialakítani segítő és biztonsági hálókat, ahova fordulni lehet.
Tucker, aki 1996-ban társalapítója volt a National Domestic Violence Hotline-nak, 1974-ben Washingtonba ment, hogy segítsen az akkori Joe Biden szenátornak a nők elleni erőszakról szóló törvény (VAWA) első kiadásának megalkotásában. A törvény számos támogató szolgáltatást lehetővé tesz, beleértve a különböző műsorok finanszírozását, lehetőséget ad az áldozatoknak, hogy bírósághoz forduljanak, valamint a szolgáltatások és a támogatás növelése a rosszul ellátott és marginalizált közösségekből származó áldozatok és túlélők számára.
Nagyon nehéz pontos adatokat mondani a családon belüli erőszak számáról, mert nagy a látencia, sokan nem is tudják, hogy a bántalmazó kapcsolat, amelyben élnek, családon belüli erőszaknak minősül. Mások félnek, nem merik elmondani, hogy mi történik velük. Sokszor már csak akkor derülnek ki dolgok, amikor eldurvul az erőszak. Sokszor a jogi szabályozás is kusza még egy államon belül is, mert vannak elkövetési módok, amelyek polgári ügyeknek számítanak, míg mások büntetőügyeknek, és nehéz szétválasztani ezeket.
Etnikai közösségekben még nehezebb a helyzet, mert vannak közösségek, amelyek bizonyos bántalmazási formákat természetesnek tartanak, a kultúra részeinek tekintik, különösen a nőkkel szemben. A közösségi minták és megítélések nagyon különbözőek. Olyan etnikai közösségekben, ahol sokan nem beszélnek angolul, nem is tudnak sehova fordulni külső segítségért, az etnikai közösségükben pedig szégyellik vagy természetesnek tartják a bántalmazások egyes formáit.
Az illegális státusszal rendelkezők a leginkább kiszolgáltatottak, mert ők attól tartanak, hogy ha emiatt kiderül, hogy nincsenek legális bevándorlási és munkavállalási papírjaik, akkor kitoloncolják őket. Kevesen tudják, hogy az ilyen ügyekben a hatóság nem vizsgálhatja a zillető bevándorlási státuszát és illegális bevándorlókat is megilleti a jogvédelem. Eleve vannak olyan esetek, amikor az erőszak és a bántalmazás, a kényszerítés és a zsarolás az illegális státusszal történik. Azzal fenyeetnek meg valakit, hogy feljelentik a bevándorlási hivatalnál.
Október a családon belüli erőszakkal kapcsolatos tudatosság hónapja, de minden hónapnak ilyen hónapnak kellene lennie.
