Az európai migránsválság és Soros György között csak Magyarországon látnak kapcsolatot. Azt is egy ócska, antiszemita plakáton.
Hiába keresnénk, nem találnánk akárcsak egy mondatot is bárhol a G20-as hamburgi tanácskozásának egyik vezető témájában, a migránshelyzet kezelésében Soros György magyar származású milliárdos és filantróp felelősségéről. Elhinni is nehéz, hogy a magyar kormány teljesen feleslegesen dobott volna ki milliárdokat egy plakátkampányra, amelynek célja – állítólag – Soros európia, sőt világméretű felelősségének leleplezése lett volna a menekültválság kialakulásában és fenntartásában.
A világ legnagyobb titkosszolgálatait üzemeltető USA, Oroszország, Nagy-Britannia vagy Franciaország és persze a többiek sem adták jelét sem annak, hogy – akárcsak egy percre is – komolyan vennék, hogy a népvándorlás mögött nem helyi háborúk, erőszak és kegyetlenségek, súlyos gazdasági egyenlőtlenségek állnának, hanem egy magyar zsidó akarja Európát milliónyi menekült betelepítésével etnikailag és kulturálisan térdre kényszeríteni.
Vagyis közvetve – és mondjuk úgy – nemzetközi szinten is beigazolódott, hogy a fékevesztett Soros ellenesség egyszerű magyar választási kampányfogás, amelynek lényege, hogy Orbán Viktor és pártja a Fidesz mögé sorakoztassák fel a rasszista nézeteket valló és főleg a jobbik táborát erősítő, vagy antiszemita érzelmeket ápoló választókat, akiknek szavazataira olyan szüksége van Orbánnak hatalma megtartásához, mint egy falat kenyérre. Ezt szolgálja és semmi mást a Soros György képével, erős antiszemita felhanggal beindított plakátkampány a Soros és az általa támogatott civil szervezetek felelősségéről az európai menekültválságban.
Angela Merkel német kancellárnak a G20-as csúcstalálkozóján egyedül a migrációs kérdésben kellett egynél több ellenvéleményt tudomásul vennie. Szinte minden egyéb kérdésben 19 ország állt eggyel, az USA-val szemben. A migránsprobléma gyökérének kezelése érdekében számos pozitív állásfoglalás hangzott el. Megerősítést nyert, hogy a tömeges elvándorlást – például Afrika esetében – a legeredményesebben a probléma helyszínén lehet kezelni, mindenek előtt a kontinensnek nyújtott gazdasági támogatás növelésével. Végül is – nem nagy siker, de valami – megállapodásra jutottak a résztvevők abban, hogy a már másutt is bevált, főleg nőknek nyújtott mikrohitelekre dobnak össze néhány százmillió dollárt.
A migránsválság másik – nagyhatalmi érdekektől, polgárháborútól, regionális konfliktusoktól és befolyási övezetek feloszlásától függő – szíriai színterén már lényegesen bonyolultabb volt a helyzet. Itt sem született semmilyen reveláció, ugyanis nehéz annak nevezni egy részleges szíriai tűzszünetet, amiben Putyin orosz és Trump amerikai elnök állapodott meg. Siralmas nézni, hogyan ismétli a történelem önmagát és állapodik meg két nagyhatalom egy (főleg általuk) rommá bombázott harmadik ország feje fölött a fegyvernyugvásról, ami – egyébként – rendre újabb erőszaknak szokott megágyazni.
Maradva a migránsválságnál: az EU nagy reményeket fűzött ahhoz a javaslatához, amelynek értelmében szoros és hatékony összefogással kellene megálljt parancsolni a nemzetközi emberkereskedelemnek. Sajnálatos módon – némileg leleplezve egyesek rejtett, vagy talán nem is annyira rejtett érdekeit – a közös fellépést az embercsempészek ellen Oroszország és Kína megtorpedózta. Nem Soros György. Az orosz és kínai ellenállásnak, amit Moszkva és Peking úgy fejezett ki, hogy nem látja indokoltságát az embercsempészek elleni fellépésnek, némi magyar vonatkozása is van.
A migrációból hasznot húzó és a menekültek Európába szállítását anyagi érdekből megszervező embercsempész bandák megállítását (amelyek Magyarország kormánya szerint Soros György és az általa támogatott NGO-k irányítása alatt állnak) Orbán Viktor kebelbarátja, bizonyos Vlagyimir Putyin akadályozta tehát meg a hozzá hasonlóan demokráciabarátnak ismert kínai államfővel közösen, mégpedig anélkül – hogy Putyin is, akárcsak egy szót is ejtett volna Soros Györgyről, akit egyébként Oroszországból – amely nem áll migrációs nyomás alatt – nem is a migráció támogatásáért tiltottak ki, hanem az ott nem kívánatos demokrácia és civil kezdeményezések felkarolásáért, anyagi támogatásáért. Ugyanez áll Orbán Viktor Soros ellenes kampánya mögött is – a választási előnyök mellett – amikor a migráció elősegítésével vádolja Sorost és civiljeit, pedig valójában csak a demokráciát akarja – Putyin nyomdokán haladva – végleg orosz szintre redukálni Mária (köz)munka alapú országában.
Mivel a német kancellárnak a migráció területén számos országgal és köztük nyilván a G20-akhoz tartozó legtehetősebbekkel, de – például – Törökországgal is együtt kell működnie, Merkel megpróbálta úgy kezelni az ügyet, mintha Európa egyébként a kérdésben egységes lenne, pedig – mint tudjuk – ez nincs így. Nem beszélve az Egyesült Államok új elnökéről, aki – egyelőre eredménytelen – erőfeszítéseket tesz fal építésére a mexikói határra, továbbá az országába érkezők vallási és kiindulási ország szerinti szűrésére, mely utóbbiban ért is már el némi sikereket. Tehát a migrációs kérdésben – szemben a klímaváltozás vagy a szabad kereskedelem ügyével – nagyobb a vélemények szóródása a gagyi nemzetállami önzéstől az „America First”-ig bezárólag, mely utóbbi persze csak annyiban más, hogy egy nagy állam – ha gagyi – akkor abban is nagyot tud nyújtani.
A G20-ak a migránskérdésben – ha nem is mondtak csődöt – de nagy előrehaladást sem könyvelhettek el. Nyilván csak a magyar fül számára van jelentése – lévé piramidális baromság – hogy Soros neve fel sem merült Hamburgban a G-20-ak tanácskozásán, de – szögezzük le a jegyzőkönyv kedvéért – hogy Orbán Viktor neve sem. Sem mint elrettentő példa – mert pont senkit ezen országok közül nem tud elrettenteni semmitől egy Orbán kiskaliber – sem mint valaki, aki bármi újat, jót vagy hasznosat, ne adj isten példamutató tett volna a migránsválság megoldása érdekében. Orbán nem volt ott, és nem hiányzott senkinek, mivel nem jelent semmit a világnak. A köhögő bolhán röhögni pedig a mai nemzetközi helyzetben nincs kedve senkinek.
Bár Orbán neve szóba sem került, a találkozónak van üzenetet a számára is: nem lehet nem észrevenni, hogy az USA és néhány, a G20-akhoz tartozó ország kétségeket ébresztő fellépése megnöveli Európa, az EU szerepét és felelősségét a migránshelyzet rendezésében. Mivel nem lehet Washingtonra számítani, Brüsszelnek nem csak több dolga, de nagyobb szabadsága is lesz, hogy a lehetőségeivel e téren is élni tudjon. Angela Merkel és Emmanuel Macron személyében két olyan politikus áll a francia-német tengely élén, akik erre képesnek és hajlandónak is látszanak.
Ez egyedül Orbán Viktornak rossz hír, mert vele szemben minden józanul gondolkodó európainak, és Orbán – saját választásból – nem tartozik közéjük, alapvető érdeke fűződik egy erős, központilag irányított, önállóan és hatékonyan fellépni képes Európához. Ha Orbán nélkül, hát nélküle, ha Magyarország nélkül, hát Magyarország nélkül, de Európa továbbra is liberális demokráciában, az emberi jogokat tiszteletben tartva, a sajtó és szólásszabadságot garantálva, rasszizmus, antiszemitizmus és homofóbia nélkül, viszonylagos polgári jólétben, biztonságban akar élni a világ többi régiójával és országával együttműködve. Akkor is, ha Orbán Viktor szerint ennél jobb az illiberális keresztény nemzetállam és akkor is, ha Donald Trump ragaszkodik az „America First” szlogenben megfogalmazott, drót egyszerű, de inkább überprimitív politikai krédójához.
Zsebesi Zsolt
