Enyedi Zsolt, a CEU rektor-helyettese a Facebook oldalán nyílt levélben válaszolt Áder János hazugságaira, amelyeket az ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnáziumában adott elő az őt kérdező diákoknak. Már az is elképesztő, hogy Budapesten belül még nem sikerült a CEU-nak asztalhoz ülnie az Orbán-kormány egyetlen képviselőjével sem, de a köztársasági elnök is egy gyakorló gimnáziumban adja elő az egyetemről szóló félrevezető információkat, még azt megelőzően sem látogatta meg az egyetemet, hogy aláírta a bezárását jelentő törvényt. Arra még kevesen figyeltek fel, hogy a helyszín megválasztásának van jelentősége: az ELTE gyakorló gimnáziuma azt sugallja: van nekünk magyar egyetemünk. A középiskolásokkal pedig talán elbír Áder, aki a CEU-t bezáratja, ő viszont előad olyasmiről, amihez nem ért. Az előadásnak ezt részét gondosan hang nélkül közvetítették.
A CEU rektor-helyettese pedig nyílt levélben kommunikál egy nem létező köztársaság nem létező elnökével. A levélnek az érdemi információn kívül két lényeges eleme van: az egyik az, hogy a CEU rektora a Fidesz-vezetők hazugságaiban felhasználható alaptalan ígéreteket tesz, amikor azt állítja, hogy a CEU mindenképpen Budapesten marad, mert erre semmiféle garancia, ötlet nincs, a jelenlegi törvény ezt kizárja és teljesíthetetlen feltételeket támaszt. Enyedi Zsolt a legjobb képet használja, amely az orosz maffiára is utal: pisztolyt tartanak a fejükhöz. Érthető, ha nem akarják elveszíteni a diákokat és a tanárokat, akik pánikszerűen menekülnek olyan egyetemről, amely várhatóan bezár, de azért félrevezetni sem kellene senkit egy megalapozatlan és hamis ígérettel, mert az meg a CEU tekintélyének árt. Arról nem beszélve, hogy a CEU mellett demonstrálóknak azt üzeni: minden rendben, nem kell tenni semmit. Ezt üzeni a Nobel-díjasoknak és a világsajtónak is.
A másik figyelemre méltó elem, hogy a rektor-helyettes a nyílt levél végén gesztusokat tesz Ádernek, amelyek nem helyénvalóak. Természetesen senki nem várja, hogy a CEU rektor-helyettese „Bajszos Szar”-nak nevezze Ádert, még akkor is, ha Áder az, mellesleg az is volt, ez a helyzet nem azóta áll fenn, hogy a CEU-törvényt aláírta. De felesleges azt mondani egy levélben, mely azért született, mert Áder vagy tájékozatlanul írta alá az egyetem kivégzését elrendelő törvényt, vagy szándékosan hazudott, hogy „nagyra értékeltem a beszédmódjának civilizált hangnemét”. Mitől civilizált egy olyan beszéd, amely hazudik diákoknak, nyitott és érdeklődő fiataloknak, a jövő generációjának? Akkor lett volna civilizálatlan, ha káromkodik vagy gyalázkodik? A levél azt a filozófiai kérdést veti fel, hogy lehet-e civilizáltan hazudni. A beszédmód tesz civilizálttá egy beszédet vagy a tartalom? Áder, aki eladta magát, és ezért hozzájárul egy egyetem bezárásához, lehet-e civilizált ember? Létezik-e civilizált gyilkos? Nem értjük, miért kell ilyen hamis gesztusokat tenni. A helyzetet ez sem javítja.
Arra az abszurditásra ki sem tér a levél, hogy Áder teljesíthetőnek tartja a megállapodást az amerikai kormánnyal, miközben az amerikai kormány illetékesei világosan közölték, hogy a szövetségi kormánynak alkotmányosan nincsenek jogai ilyen egyezmény megkötésére, mert egy ilyen megállapodás önmagában is az egyetemi autonómiát és a tanszabadságot sérti a jogállami normák szerint. Attól, hogy Orbán kötne valamilyen megállapodást, amelynek még a tartalmáról sem lehet tudni semmit, mert azt a törvény nem határozza meg, az amerikai kormányzat alkotmányos korlátai miatt semmiféle ilyen megállapodást nem köthet. Pedig az sem kizárt, hogy ott jönne a következő trükk, hogy olyan szerepelne a megállapodásban, amit nem lehet elfogadni, és akkor nem a magyar kormány, hanem az amerikai kormány lenne a CEU bezárásának oka. De eddig el sem jut az ügy, mert talán éppen ezért, amerikai szövetségi kormány ilyen ügyekben nem köthet szerződéseket magánegyetemek ügyében.
A Treffort diákjai legalább nevén nevezték a kedves vendéget:
Az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük a rektor-helyettes levelét, amely végre cáfolja és világossá teszi a Fidesz-propagandában előadott hazugságokat arról, hogy a CEU és a KEE két különböző egyetem lenne, s a CEU nélkül a Közép-európai Egyetem ugyanúgy működhet tovább, mint eddig.
„Tisztelt Elnök Úr!
Szeretném megköszönni, hogy ellátogatott volt iskolámba és válaszolt a diákoknak az egyetememre vonatkozó kérdéseire. Ugyanakkor sajnálom, hogy több fontos kérdésben félretájékoztatta a diákokat.
Nem felel meg a valóságnak, hogy három Közép-európai Egyetem lenne. Intézményünk két egységből áll, az amerikai akkreditáltságú CEU-ból és a magyar akkreditáltságú KEE-ből.
Mindkét egység oktat. Nem felel meg tehát a valóságnak, hogy Magyarországon csak a KEE folytat képzéseket, a CEU pedig nem. A képzéseknek négy ismérve van: diákok, programok, oktatók és épületek. (1) Diákjaink mindegyike beiratkozik a CEU-ba. (2) A programok hetven százalékának csak CEU-s akkreditációja van. (3) Valamennyi oktató munkaszerződésében szerepel, hogy részt kell venniük a CEU oktatási tevékenységében és egy részüknek csak CEU-s munkavégzésre vonatkozó szerződése van. (4) Az épületek és egyéb oktatási eszközök a CEU használatában is állnak.
Nem felel meg a valóságnak, hogy a KEE akkor is minden gond nélkül folytathatja jelenlegi tevékenységét, ha a CEU-nak távoznia kell. A CEU és a KEE infrastrukturális, oktatási és kutatási szempontból is szerves egységet alkotnak. Ennek az egységnek az alapját a méreteit tekintve nagyobb, eredetét tekintve pedig régebbi, amerikai akkreditáltságú programok alkotják. A CEU elűzése a KEE programjait is aláássa.
Nem felel meg a valóságnak, hogy a törvény egyetlen mondata sem vonatkozik a KEE-re. A 9. § (2a) alkalmazása megköveteli a hasonló nevű egyetemek esetében, hogy a később létrejött egység változtassa meg a nevét. A mi esetünkben ez éppen a KEE-t érinti.
Az az állítás, hogy egyes nyugati országok szabályozása szigorúbb mint a magyar félrevezető. A magyar szabályozás létező intézményeket lehetetlenít el. Nem tudok olyan másik nyugati országról, amely létező, törvénytisztelő és tekintélyes egyetemeknek az országból való kiszorításához vezető törvényeket hozott volna.
Amikor Ön Ignatieff rektor urat idézte, Ön azt a félrevezető benyomást keltette mintha a rektor úr azt állította volna, hogy egyetemünk magyarországi működését semmilyen veszély nem fenyegeti. Azonban a rektor úr csak azt mondta, hogy az egyetem nem fog megszűnni, valamint azt állította, hogy ragaszkodunk Budapesthez. Azt nem mondta, hogy bármit hajlandók vagyunk elfogadni azért, hogy jelenlegi helyszínünkön maradhassunk. Azt gondoljuk, hogy az igazság a mi oldalunkon van, és azt reméljük, hogy maradni fogunk, annak ellenére, hogy a kormány mindent megtesz az ellenkezőjéért. Azonban miután a kormány eddig semmilyen érvre nem reagált, ebben a pillanatban nem látjuk a megoldást. Budapesti működésünk sajnos igenis veszélyben van.
Végül Ön azt mondta, hogy amennyiben megvan a jóindulat mindkét félben, a tárgyalások megoldáshoz fognak vezetni. Egyetemünk számos alkalommal kifejezte készségét a párbeszédre. Azonban egyeztetést kérő leveleinkre a kormánytól eddig vagy elutasító választ kaptunk vagy semmilyet.
Hol van itt a jóindulat, elnök úr?
Kérem gondoljon bele, miért nem hallgatott Önre a kormány, és miért nem kezdett tárgyalásokat az érintettekkel? Attól tartok azért, mert nem tisztelik Önt eléggé.
Hogy ez miért van, nem tudom. De azt gondolom, hogy amennyiben Ön kissé kritikusabban viszonyulna a kormányzati érvekhez, talán az Ön tekintélye is növekedne.
Végül engedje meg, hogy hangsúlyozzam, jól esett, hogy Ön értékesnek találja az egyetemünkön folyó munkát, és nagyra értékeltem az Ön beszédmódjának civilizált hangnemét.
De nem látom, hogy a helyzetet jottányit is javította volna.”
