Nem lesz könnyű helyzetben a New York-i bíróság, ha valóban be akarja bizonyítani Maduro venezuelai elnök ellen a vádakat. Trump arra épít, hogy egy év is eltelhet, mire bíróság elé áll, miután nem vallotta bűnösnek magát. Maduro sötét bűnöző, de azt bebizonyítani, hogy az amerikai drogpiacra ő juttatott közvetlenül kábítószert, nem lesz egyszerű.
Annál is inkább, hogy a kábítószerre való hivatkozás csak ürügy volt az elmozdítására, mert a valódi ok nyilvánvalóan a venezuelai olajkészletek fölötti rendelkezés megszerzése volt. A legviccesebb az, hogy ezt Trump nem is titkolja. Az amerikai fiatalokért érzett aggodalmát érzékelteti, hogy Trump egy hónappal korábban kegyelmet adott a volt hondurasi elnöknek.
Juan Orlando Hernández nem feltételezett drogkereskedő volt, hanem olyan bűnöző, akit az amerikai bíróság 45 év börtönre ítélt azért, mert az Amerikában terjesztett kokain nagy részét bizonyítottan ő juttatta az országba. A kegyelemben részesített Hernandez több mint 400 tonna kábítószerrel gyilkolta az amerikaiakat. Trump valamiért elengedte.
Ehhez képes Venezuela jelentéktelen forrás az amerikai drogpiacon. Maduro egy senki az egy hónnappal korábban kegyelemben részesített Hernándezhez képest. Maduro-t az olaj miatt rabolták el, az olaj miatt intéztek az amerikai és nemzetközi jog szerint törvénytelen támadást Venezuela ellen. Trump mellébeszél, amikor a kábítószerre hivatkozik.
Az sem igaz, hogy Venezuela népét akarta felszabadítani, bármennyire remélik sokan, mert Trump még az amerikai demokráciát is szétveri, nemhogy Venezuelában egy demokratikus rendszert építsen. Trumpot nem zavarja a diktatúra, ha együttműködik vele, s átengedi az ország olajkészlete fölötti rendelkezést. Trumpot csak az olaj érdekli, azt akarja.
Az ujjongó venezuelaiak nem tudják, hogy Trump nem a szabadságot hozta el, hanem az ő olajukra fáj a foga. Ez közönséges rablás, ehhez hasonlót a western filmekben lehet látni, s Trump nem a magányos hős, hanem a túlerővel rendelkező gonosz szerepét játssza, aki az ország olajkincsét szeretné elrabolni.
Trump arra hivatkozik, hogy amikor Venezuelában államosították az olajtermelést, akkor Amerikától ellopták az olajat. Így ez sem igaz, mert az olaj soha nem volt az amerikaiaké, az mindig Venezuela tulajdona volt. Legfeljebb azért szenvedtek kárt a befektető amerikai cégek, mert kártalanítás nélkül államosították a tulajdonukat. De az olaj nem az övék.
Trump nem hoz létre semmiféle tudományosan értelmezhető világrendet. Politológusoknak kár kitalálni elméleteket. Az új „világrend” szimpla lopás, rablás, gengszterizmus. Törvényt nem tisztelő „bandita” az Egyesült Államok elnöke, aki ugyanezért fenyegeti Grönlandot is, ott a technológiai iparhoz szükséges ásványok elrablásában és kifosztásában érdekelt.
Azt mondani sem kell, hogy Trumpot dollármilliárdokkal támogatták az olajcégek, amelyek most elfoglalhatják a venezuelai olajkészletet, amely a világ egyik legnagyobb lelőhelye. Ugyanígy hatalmas támogatásokat kapott a kampányára a techcégektől, amelyek azokban az ásványokban érdekeltek, amelyeket Trump Grönlandról akar megszerezni.
A két világrend közötti különbség az, hogy az előző világrendben a törvények uralkodtak, volt rend és biztonság. A mostaniban pedig bűnözők uralkodnak és nincs törvény. Ezért kukába lehet (és kell) dobni az összes nagyokos értekezést a liberális világrend válságáról, mert csak annyi történt, hogy egy bandita lett a sheriff, és a sheriffcsillaggal rabol.
Ahogy Magyarországon is egy bűnöző maffiacsalád foglalta el az államot. Az új világrend korrupt bűnözők világrendje, akik keresztény államnak nevezik azt, hogy egy bűnszervezet uralmát és rablását fedezzék, ahhoz támogatást szerezzenek. Végső soron a cél a hatalom megszerzése, megtartása és a szabadrablás. Lecsupaszítva ennyi a lényeg.
Lehet ezt birodalmi logikának nevezni és szépíteni, de a lényegen nem változtat. Ez nem Donroe, hanem „Don” doktrína. A New York Times által most közölt tények szerint, „mióta visszatért a hivatalába, Trump és családja olyan pénzszerzési akcióba kezdett, amilyenhez foghatót nem láttunk a modern amerikai történelemben”.
Az amerikai sajtó rendszeresen arra utal, hogy Trump minden idők legkorruptabb elnöke. Így erős a gyanú, hogy Trump nem(csak) Amerikának szerzi a pénzt, hanem magának és a családjának. Ez az illiberalizmus mögött álló végső érdek. Így érthető, hogy Trump gratulált Putyinnak, amikor megtámadta, hogy elfoglalja és kifossza Ukrajnát.
A történelem tanúsága az, hogy amikor megszűnik a törvényuralom, nem tartják be a jog előírásait, hanem az erősek azt tesznek, amit akarnak, akkor világháború csak addig várat magára, amíg az erősek terjeszkedése eléri egymás érdekterületét. Trump megnyitotta az utat a következő világháború felé, mert mindenkit felhatalmazott a szabadrablásra.
Most felhatalmazta az oroszokat és a kínaiakat, hogy a környezetükben ugyanezt tegyék. S Trump sem hagyja abba, a venezuelai „siker” után vérszemet kapott. A kérdés, hol, mikor találkoznak és néznek farkasszemet a világ ellenérdekelt rablói. Amerika mindig ezt akarta megelőzni és megakadályozni. Most az ellenkezőjét teszi.
