Hiába nem a legnépszerűbb sport a labdarúgás (a „soccer”) Amerikában, a katari világbajnokság megmozgatta az Egyesült Államokat is. A kosárlabda, a baseball, a jéghoki és az amerikai futball uralja a sportközvetítéseket, ennélfogva ezekben a sportágakban fordul meg a legtöbb pénz, de az európai foci egyre népszerűbb Amerikában is. Ez részben annak köszönhető, hogy a bevándorlók és etnikai kisebbségek jelentős része olyan országokból érkezett, ahol népszerű a foci, egyes nagy sztárok Amerikában fejezik be a pályafutásukat levezetésként, s egyre jobb az amerikai válogatott.
A FIFA becslése szerint ötmilliárd ember nézte a meccseket, annak ellenére, hogy a sportágat és leginkább a FIFA-t érintő botrányok miatt voltak, akik bojkottálták a világbajnokságot, az időpont pedig egészen kivételesen rossz időszakra esett: az északi féltekéhez viszonyítva a szokásos nyár helyett télen voltak a mérkőzések, így kevesebben tudták szabadtéri kivetítőkön nézni a meccseket. Az mindenesetre megállapíthaó, hogy az egész világon a foci a legnépszerűbb sport, és minden korrupciós botrány ellenére a játék gyönyörű és a katari világbajnokság is jó meccseket hozott.
Nagyon érdekes beszélgetést folytattak erről, és a foci amerikai aspektusairól az Ethnic Media Service vendégei, akik maguk is futballoztak vagy másképp kötődnek a játékhoz: Henrik Rehbinder, újságíró és szakelemző, Charles Anchang, az Immigrant Magazine társtulajdonosa, Ehab Zenga, profi futballedző és a Legacy Anaheim FC tulajdonosa, az edzők igazgatója a Kaliforniai Futbol Club szervezetében, Andrew Howoon Jo, az UMA FC tulajdonosa és coaching igazgatója LaGrange városában, Georgia államban.
Anchang arról beszélt, hogy az amerikai bevándorló gyerekek számára ugyanúgy a legjobb lehetőség a játékra a foci, mint Dél-Amerikában és Afrikában. A foci egyik legnagyobb vonzereje az, hogy az ügyességen kívül nem sok minden kell hozzá. Labdát rongyból is lehet csinálni, ahogy a magyar Aranycsapat tagjai is az utcán és a grundon tanultak meg focizni, sokan rongylabdával kezdték. A baseballhoz kell ütő, kesztyű, de focikaput két kőből vagy két szemeteskukából is lehet csinálni. Nem véletlen, hogy az amerikai válogatottban is számos bevándorló játszik ilyen háttérből.
Anchang ráadásul kameruni, Kamerunt pedig semmi más nem tette olyan ismertté, minthogy nyolcszor kvalifikálták magukat a világbajnokságra, ez egyedülálló Afrikában. Ennél is érdekesebb Ehab Zenga története, aki profi játékos volt, és az egyiptomi válogatottal járt világbajnokságon is, jelenleg pedig edző és az Anaheim futballcsapat tulajdonosa Kaliforniában, és sportkommentátor. Zenga is mezítláb kezdett focizni, ma pedig profi játékosokat képez. Ő is kiemelte, hogy akik az utcán kezdenek el játszani, azok szívből játszanak és szeretik a focit. Sokan sztárok lesznek közülük.
Ez sokak számára az egyetlen kiút a szegénységből is. Nagyon sok világsztár elképzelhetetlen szegénységben kezdte, és a foci révén lett nemzetközi sztár és multimilliárdos. Ma már sok gyereket ez is inspirál. Ezek a sztárok pedig visszaadnak a rengeteg pénzből a nemzetüknek és a közösségüknek, és segítik a tehetségeket, futballakadémiákat alapítanak ott, ahol eddig csak mezítláb fociztak. A foci minden eleme alkalmas arra, hogy népszerű játék legyen, mert élvezetes, technikás és kombinatív, és megvan benne a játék legfontosabb eleme, lehet nyerni és veszíteni.
Andrew Jo Koreában volt profi játékos, tízévesen kezdte és 12 éven át játszott a profik között, jelenleg pedig gyerekeket esz és csapatokat működtet Alabamában és Georgiában. Szoros a kapcsolata saját etnikai közösségével is, ami szinte mindenkire jellemző, aki ebben a sportágban tevékenykedik. Mindenki a saját nemzetéből való játékosokra esküszik, és meggyőződése, hogy ők a legjobbak, a legformálhatóbbak. Ez nyilván abból fakad, hogy jobban érti a hátterüket és jobban megtalálja velük a hangot.
Henrik Rehbinder, a La Opiníon spanyol nyelvű napilap egykori szerkesztője a futballőrült Argentínában nőtt fel, és ennek megfelelően a foci megszállottja. Nemcsak ír a fociról, hanem ma is játszik a 60 év felettiek bajnokságában, ahol fiatalnak érezheti magát, mert még nyolcvan feletti játékosok is vannak. Ez a sportág titka, mondja, ez a játékszeretet. Ez hajtja a játékosokat, attól függetlenül, hogy milyen botrányok veszik körül a sportágat és a FIFA-t.
Márpedig botrányok vannak, maga a katari rendezés is egy korrupciós ügylet eredménye. De szinte alig van bármi ebben a sportágban a vezetők szintjén, ami nem a pénzről szólna. Botrányos volt, ahogy szemet hunytak a katari stadionépítés során meghalt emberek esete fölött. Szinte hihetetlen, hogy az egyébként szintén hatalmas pénzeket kereső játékosok elfelejtenek mindent, amikor a pályán vannak, és elképesztően remek meccseket játszanak.
Ami pedig Amerika fociját és az etnikai kisebbség kapcsolatát illeti, elég csak a két kiváló amerikai válogatott kapusra utalni, Tim Howard és Ethan Horváth, mindketten magyar származásúak. De az is köztudott, hogy a Kansas FC magyar származású vezetőedzője, Peter Vermes több magyar futballistát vitt a csapatához, egyebek mellett a válogatott Sallói Dánielt. Vermes Péter édesapja még a Honvédban játszott Magyarországon, 1956-ban disszidált Amerikába.
Az EMS sajtóbeszélgetésén friss példaként említették Tim Weah esetét is, akinek az apja híres libériai labdarúgó volt, később a kameruni válogatottban játszott, profiként pedig a Chelsea FC-ben, Anglia egyik legjobb futballcsapatában játszott. 1995-ben elnyerte az Aranylabdát. Fia, Tim a 2022-es világbajnokságon szereplő amerikai válogatott támadója. A fiatal Weah szerezte az egyetlen gólt a Wales elleni amerikai győzelemben. Amerika a fociban is egy olvasztótégely.
