Mindig volt migráció, de az éghajlatváltozás miatt növekvő migráció nem ugyanaz, mint amikor lokális háborúk vagy átmeneti éhezés miatt indulnak útnak tömegek. Az éghajlatváltozás okozta migráció globális probléma, amire globális szintű megoldást és választ kell adnia az emberiségnek, mert az élhetetlen területekről elvándorlók nem a jobb életet vagy a biztonságot keresik, hanem az életüket mentik. Velük szemben nem lehet falakat és kerítéseket építeni, nem lehet őket helyben tartani, mert ott a biztos halál vár rájuk.
Miközben a helyzet egyre súlyosabb, a migrációval kapcsolatos politikai narratívák megrekednek a rasszizmus és az idegenellenesség szintjén, a szélsőjobboldal politikai eszköztárának leginkább használt része az idegengyűlölet, a xenophóbia felkorbácsolása, a bevándorlók elleni uszítás. A közbeszédben szinte nyoma sincs annak, hogy globális szinten kell megoldani a föld lakosságának egy részét fenyegető éhezés, éghajlatváltozás miatti halálos veszedelemből való megmentését. Ilyen szintű gondolkodás fel sem merül olyan fasiszta politikusok fejében, mint Orbán Viktor és társai.
Az amerikai etnikai kisebbséget két irányból is érik ezek a hatások: egyrészt közülük sokan a migráció részét jelentik, mert ők maguk vagy családtagjaik menekülő bevándorlók, estleg potenciális migránsok. Másik oldalról az amerikai enikai kisebbségnek van olyan része, mint amilyen például az amerikai magyaroknak az a része, amely a magyarországi bevándorlásellenes propagandán él, s ennek megfelelően Amerikában is ellenségesen viszonyul a migrációhoz, megfeledkezve arról, hogy ők maguk (vagy a szüleik, őseik) szintén migránsok.
Az Ethnic Media Services sajtóbeszélgetéséen ezt a kérdést járták körül a résztvevők, Susan Fratzke, a Migration Policy Institute International vezető politikai elemzője, a University of Florida politikatudományi adjunktusa, a „Nemkívánatos bevándorlók: Miért marad fenn a rasszizmus a nemzetközi migrációban” című könyv szerzője, Amali Tower, a Climate Refugees alapítója és ügyvezető igazgatója, valamint Hossein Ayazi, a University of California, Berkeley „Othering & Global Justice” program politikai elemzője.
Az igazi probléma az, hogy a globális problémára még nincs globális válasz. Nem született meg a nemzetközi közmegegyezés sem arról, hogy ez a migráció nem az a migráció, amit eddig ismertünk, hanem ez olyan népvándorlás, ami elől nem zárkózhat el az emberiség, nem ítélheti halálra azokat, akiknek el kell hagyniuk a lakóhelyüket. Ugyanakkor a helyzetet nehezíti, hogy az új globális problémát jelentő migráció keveredik a hagyományos illegális bevándorlással, amelynek mértéke szintén meghaladja a korábbi évek szintjét.
Ezért a Görögország partjaitól az Egyesült Államok déli határáig, Törökországon, Észak-Afrikán és Amerika hosszában a háború, az erőszak, a szegénység és az éhezés elől menekülő tömegek áramlása évről évre növekszik. Szakértők szerint pedig a kormányok politikája súlyosbítja a növekvő humanitárius katasztrófát, még akkor is, ha az éghajlatváltozás már azzal is fenyeget, hogy a migránsok száma nemcsak új magasságokba emelkedik, hanem egész országrészeket kell majd kiüríteni és az ott élő embereknek helyet találni.
„Az emberek menedéket keresnek” – mondja Susan Fratzke, a Migration Policy Institute nemzetközi programjának vezető politikai elemzője, aki megjegyzi, hogy az elmúlt évtizedben a migránsáramlás nemcsak nőtt, hanem globálisabbá vált. „Az emberek nem csak egy határon túli országba költöznek… vagy akár egy-két országgal távolabb. Az emberek valóban menedéket keresnek az egész világon.” Ebben a helyzetben olyan országok, mint Magyarország, amelynek diktátora azt hirdeti, hogy „nem leszünk kevertfajú nép”, nem vesz tudomást a tényekről.
Csak tavaly Európa csaknem 1 millió menedékkérelmet fogadott be, olyan országokból, mint Szíria és Afganisztán, Kolumbia és Venezuela, a 4 millió ukrán mellett, akik Oroszország egy évvel ezelőtti inváziója óta települtek le a blokkon belül. Törökország 4-6 millió migránsnak és menekültnek ad otthont, amellett, hogy jelentős tranzitfolyosó az Európába vágyók számára, míg Latin-Amerikában mintegy 7 millió venezuelai telepedett le a kontinensen, sokan közülük Kolumbiában és Peruban.
A tiltó és elavult bevándorlási és menekültügyi politikák miatt emberek milliói kénytelenek veszélyes útvonalakon és országokon keresztül illegálisan utazni, miközben jobb életet keresnek. Fratzke, aki az éghajlatváltozás és a globális migrációs áramlások kapcsolatáról beszélt, azt mondja, hogy a növekvő számok megcáfolják azt a valóságot, hogy sokak számára, akik az otthoni körülmények elől menekülni akarnak, kevés a lehetőség, hogy ezt legálisan megtegyék. Az embereknek nincs más megoldás, mint az illegális migráció, mert a világ nem nyújt jogi lehetőséget.
„Hiányoznak a törvényes utak ahhoz, hogy az emberek globálisan elköltözhessenek” – jegyezte meg, kifejtve, hogy a legtöbb fejlett ország munka- és családi korlátozásokat ír elő a leendő bevándorlókkal szemben, amelyek előnyben részesítik a képzett munkaerőt és a nukleáris családokat, így a legkiszolgáltatottabbak a csempészek szeszélyeinek. és a szervezett bűnözésnek vannak kitéve. Itt kell megemlíteni megint a bűnöző magyar fasiszta kormány gyakorlatát, amely szabadon engedi a külföldi embercsempészeket, mert a migrációs nyomásban érdekelt Európában.
Ez a politikai keret hozzájárul a káosz jeleneteihez, amelyek például az Egyesült Államok déli határa mentén vagy Görögországban tapasztalhatók, ahol a múlt héten megállapították, hogy a hatóságok migránsokat hagytak el a tengeren, megsértve a nemzetközi emberi jogi törvényeket. Mindez úgy történik, hogy a Meteorológiai Világszervezet szerint a következő öt év valószínűleg az eddigi legmelegebb lesz, amikor az El Niño mintázat beköszönt, újabb özönvízszerű felhőszakadásokkal, elhúzódó és halálos hőhullámokkal, valamint intenzívebb aszályokkal és erdőtüzekkel fenyegetve.
Ennek messzemenő következményei lesznek az egészségre, az élelmezésbiztonságra, a vízgazdálkodásra és a környezetre. Teljesen kétségtelen, hogy az éghajlatváltozás előmozdítja a globális elmozdulást, évente mintegy 23 millió ember kényszerül elhagyni az éghajlattal és az időjárással kapcsolatos események miatt az otthonát. A határokon átnyúló menekültek 80–90%-a világszerte olyan országokból érkezik, amelyek a leginkább érzékenyek az éghajlatváltozásra.
Ennek ellenére a klímamenekült még mindig nem minősül elismert jogi kategóriának a nemzetközi jog szerint. Az 1951-es menekültügyi egyezmény szerint az egyének csak faji, vallási, egy bizonyos csoporthoz való tartozás (pl. szexuális irányultság) vagy politikai nézet miatti üldöztetés alapján kérhetnek menedékjogot. Tower megjegyzi, hogy sok határon átnyúló menedékkérő ezért gyakran vonakodik az éghajlatra hivatkozni követeléseik hajtóerejeként, és ez a valóság késztette arra, hogy elindítsa szervezetét.
„Maguk a menekültek árulták el nekem, hogy az éghajlatváltozás és a környezet romlása mekkora tényező” – mondta. A klímaválság elől menekülők jelenleg nem igényelhetnek menedékjogot az Egyesült Államokban. Részletezi a javasolt amerikai törvénykezést és az ENSZ politikai változásait, amelyek kiterjeszthetik a menekültügyi szabályokat az éghajlati menekültekre is. Rosenberg a történelmi rasszizmusra és a gyarmatosítás örökségére hivatkozva azt állítja, hogy a Nyugat nagy részén erősödő migránsellenes ellenszenv a migránsok számának növekedésével valószínűleg tovább fog nőni, táplálékot adva a „vállalkozó politikusoknak”, akik vágynak arra, hogy meglovagolják a populista neheztelés hullámát. a határok további szigorítását ígérik.
„Tekintettel a globális északon uralkodó előítéletekre, egyenlőtlenségre és ellenszenvre, valószínűtlennek tartom, hogy a Nyugatnak meglesz a politikai akarata segíteni” – mondta. Ehelyett sokan a határaik szigorításába fektetnek be, és akár többet is költenek a határok javítására az éghajlatváltozás finanszírozására irányuló befektetéseken felül, amelyek egyébként segíthetnének a fejlődő országoknak az éghajlatváltozás okozta károk hatékonyabb leküzdésében. „Mondhatnánk, hogy a határbiztonság a klímapolitikájuk” – mondta.
Ez a teher nagy részét a szegényebb országok vállán hagyja, amelyek ma a világ több mint 100 millió lakóhelyét elhagyni kényszerült népesség körülbelül 80%-ának ad otthont, még akkor is, ha megküzdenek az éghajlatváltozás növekvő hatásaival, amelyek egyes becslések szerint több mint 6 billió dollárba kerültek a globális gazdaság számára. Ennek nagy része ismét az alacsony jövedelmű országokra esett, amelyek a legkevésbé járultak hozzá a globális felmelegedéshez, de a következményeket ők viselik. Akik okozták, azok lezárják a határaikat előttük.
Az év elején Ayazi és kollégái közzétették egy felmérés eredményeit, amely azt vizsgálta, hogy a környezetvédelmi és mezőgazdasági szervezetek Afrika-szerte hogyan kezelik ezt a kérdést. Sokan rámutattak a fenntartható élelmiszer-rendszerekre épülő, lokális gazdaságok kialakulására, valamint az erőforrások kitermelésétől való elmozdulásra – ideértve a fosszilis tüzelőanyagokat is –, ami jellemzően a gazdagabb országokat gazdagította a helyi ökoszisztémák és a globális felmelegedés árán.
„Ez azt jelenti, hogy valójában azokat a körülményeket kell átalakítani, amelyek magát az elköltözést kényszerítik ki” – mondta Ayazi, megjegyezve, hogy a gazdagabb országok ilyen jellegű erőfeszítéseinek támogatása „kulcsfontosságú mind az éghajlati válság kezelésében, mind az éghajlat által kiváltott migráció mérséklésében”.
