Élet a születés előtt
Kérdés érkezett a Rabbisághoz: Az utóbbi napok egyik nagy vitát kiváltó témája volt a terhességmegszakítást végző kórházak kérdése. Mi a halácha álláspontja a művi terhességmegszakítást (abortuszt) illetően?
Válasz: Bonyolult és igen szerteágazó kérdéskörrel állunk szemben. Nem is vállalkozunk arra, hogy minden szegmensét megvilágítsuk, hiszen nem pusztán haláchikus, hanem orvosi aspektusai is vannak a terhességmegszakításnak.
Ilyeténformán csak a legalapvetőbb és legáltalánosabb kérdésekre keressük a halácha álláspontját. Minden konkrét esetben tanácsoljuk, hogy konzultáljanak hozzáértő rabbival és orvossal együttesen.
Mózes I. 9/5-ben áll:
שפך דם האדם באדם דמו ישפך
„Aki ember vérét ontja, annak vére ontassék ki.”
Ez a tórai vers megelőz minden más, az élet védelmére vonatkozó parancsot. Mint látjuk, nem csupán a zsidókra, minden emberre vonatkozik az életének védelme.
Nem kérdéses, hogy a magzat él. Az sem lehet vitás, hogy a magzat életének elvétele a fenti szöveg tekintetében gyilkosságnak számít. Hogyan lehet egyáltalán mégis engedélyezni az abortuszt a halácha alapján?
A választ, igaz, indirekt módon a Tóra adja meg.
Mózes II. 21/22-ben áll:
וכי ינצו אנשים ונגפו אשה הרה ויצאו ילדיה ולא יהיה אסון ענוש יענש כאשר ישית עליו בעל האשה ונתן בפללים
Ha verekednek férfiak, és megütnek egy terhes asszonyt, aki elveszti magzatát, de életveszély (a terhes asszonyt illetően) nem esik, kártérítést kell fizessen (a vétkes).
Ha a magzat élete egyenértékű lenne a megszületettek életével, úgy a vétkest tórai alapokon gyilkosnak kellene tekinteni, és halálra kellene ítélni. Amennyiben csak kártérítéssel tartozik, úgy nem tekinthető gyilkosnak, így pedig a magzat sem tekinthető teljes értékű életnek.
Ám mégis élet, így megilleti a védelem. Minden, a továbbiakban kifejtett érv ezen a pilléren nyugszik.
A magzat tekintetében kétféle értelmezés lehetséges:
a., Az anya testének szerves része, vagy
b., Egy, a testen belül fejlődő idegen test
Mindkét esetben bonyolult kérdés a magzat státuszának meghatározása. Amennyiben az anya szervers részének tekintjük, úgy jogai egyenlőek az anya jogaival, hiszen egy entitás. Ha idegen test, akkor pedig fejlődésének fokozatai szerint változik mind az állapota, mind pedig jogi státusza. Ez esetben pedig kérdéses, hogy -mivel testen belül létezik, s neme bizonytalan- megilletik-e az élő egyéneket megillető jogok. Meg kell állapítanunk, a két lehetőség közül melyiket preferálja a halácha.
A héber szöveg szó szerint így szól: aki ember vérét ontja az emberben, annak vére ontassék ki. E versből kiindulva az „ember az emberben” kifejezést szó szerint értve értelmezhetjük úgy is, hogy az a magzatra vonatkozik. A Talmud Szanhedrin traktátus 57b lapján olvasható Rabbi Jismáél értelmezése:
מאי טעמיה דרבי ישמעאל? – דכתיב +בראשית ט’+ שפך דם האדם באדם דמו ישפך, איזהו אדם שהוא באדם – הוי אומר זה עובר שבמעי אמו
Miért érti így rabbi Jismáél? Mert írva van: Aki ember vérét ontja, annak vére ontassék ki. Ki az az ember, aki emberben van? Ez a magzat, aki anyja méhében van.
A fentiekben vázolt két kérdéskör véleményünk szerint ezzel eldőlt. Rabbi Jismáél tórai alapokon önálló emberi lénynek tekinti a magzatot. Így ebben az irányban vizsgálódunk tovább, noha, mint látni fogjuk, a magzat mégsem számít teljes jogokkal bíró emberi lénynek.
A Misna Oholot traktátus 7. fejezete 6. misnájában így fogalmaz:
האשה שהיא מקשה לילד מחתכין את הולד במעיה ומוציאין אותו אברים אברים מפני שחייה קודמין לחייו יצא רובו אין נוגעין בו שאין דוחין נפש מפני נפש
Ha a nő nehezen szül, eltávolítják belőle a magzatot, mert az anya élete előrébbvaló a magzaténál. Ha azonban már a gyerek jórészt világra jött, nem bántják, mert mindkét élet egyforma értékű.
Miből világlik ki, hogy a magzat élete, ha még nem indult meg a szülés, alárendelhető az anya életének?
A Sulchán Áruch Chosen Mispát traktátus 425. fejezet 2. paragrafusában áll:
לפיכך העוברת שהיא מקשה לילד, מותר לחתוך העובר במעיה, בין בסם בין ביד, מפני שהוא כרודף אחריה להרגה
Amennyiben a szülő nőnek veszélyes a szülés, eltávolítják a magzatot bármilyen módon, mert olyan, mint aki a másik életére tör.
A szöveg a רודף, rodéf szót használja. E szó terminus technicus arra a személyre, aki másnak életére tör.
Maimonidesz a Misne Torá Hilchot Rocéách traktátus 1. fejezet 9. haláchájában így ír:
הרי זו מצות לא תעשה שלא לחוס על נפש הרודף
Tiltó parancsolat, hogy ne kegyelmezzünk a rodéfnak.
Ennek értelmében a terhességmegszakítás engedélyezett. Van azonban egy nyugtalanító kérdés:
Ahhoz, hogy valaki a másik életére törjön, akaratra, értelemre van szükség. A magzatnak ez nyilvánvalóan nincs meg. Hogyan lehetséges, hogy a Sulchán Áruch így dönt?
Rabbi Chaim Soloveitchik ezt a hasonlatot hozza: Ha egy csónakba, mely embereket szállít, egy szamár ugrik be, és veszélyezteti a benne ülőket, a szamárra szintén a רודף törvénye érvényes, dacára a ténynek, hogy a szamár sem rendelkezik emberi akarattal vagy értelemmel.
A Talmud Szanhedrin traktátus 57b lapjához írott kommentárjában Rási kijelenti:
עד שיצא לאויר העולם כדתנן במסכת [נדה] (מד, א): תינוק בן יום אחד
A világra jött /a gyermek FR/, mint áll /a Nidda traktátus 44a lapján FR/, egynapos korától számít embernek.
Rási úgy érvel, hogy a hagyomány szerint egynapos korától számít a gyermek lélekkel bíró önálló entitásnak. Ebből indirekt módon következik, hogy a magzat születése előtt nem számít teljes jogú emberi lénynek. Erre a Talmud más helyein is találunk utalásokat. Ha például valaki megüt egy terhes nőt, és az elvetél, súlyos büntetést kap, de nem számít gyilkosnak.
Hasonlóképpen gondolkoznak korunk nagy decisorai.
Moshe Feinstein Igrot Moshe Chosen Mispát traktátus 2. fejezet 69. részében így ír:
לברר שהריגת עובר אסורה באסור רציחה בין בעכו”ם בין בישראל
Látnunk kell, hogy a magzat elpusztítása a gyilkosság tilalma miatt tiltott mind a nemzsidók, mind pedig a zsidók részére.
S folytatja később:
איכא איסור רציחה מלא תרצח גם על עובר ורק שפטור ההורגו ממיתה, ואסור להורגו אף לפ”נ
A “Ne ölj!” parancsolata miatt nem szabad elpusztítani a magzatot, de ha megtörtént, az azt végző nem felelős gyilkosságért.
Ez esetben pedig miben nyilvánul meg a magzat védelme?
Eliezer Jehuda Waldenberg a Cic Eliezer c. műve 11 fejezet 44. részében idézi a Halachot Gedolot szerzőjét:
אפילו בהצלת עובר פחות מבן מ’ יום שאין בו חיות כלל מחללין עליו כדעת בעל הלכות
Még a negyven napnál fiatalabb magzatért is, noha nincs benne élet egyáltalán /ne feledjük, a halácha nem feltétlenül azonos a tudománnyal, s álláspontja nem XXI. századi, hanem sokszor ókori nézeteken alapszik FR/, megszegik /a szombatot FR/. Így véli a Háláchot Gedolot szerzője.
Ebből egyenesen következik, hogy -ha a szombat megszeghető érte- a magzat éppúgy védelmet élvez, mint a már megszületett ember.
A Zóhár II. kötet Smot 3b még ennél is tovább megy, és kijelenti:
ההוא עוברא דמתעברא אתתיה וגרים לקטלא ליה במעהא דסתיר בניינא דקודשא בריך הוא ואומנותא דיליה
Aki elpusztít egy magzatot anyja méhében, I.ten munkáját és művészetét pusztítja el
Ammennyiben a nő erőszak áldozatául esett, és ennek következményeként megfogant, úgy vannak rabbinikus tekintélyek, melyek megengedik a terhesség megszakítását, úgy érvelve, hogy az anya élete nem csak fizikai, hanem pszichológiai értelemben is előrébbvaló, mint a meg nem született magzaté.
Végezetül álljon itt a már idézett Eliezer Jehuda Waldenberg figyelmeztetése a Cic Eliezer 9. kötet 51. fejezet 3. szakaszából:
כל בני ישראל מוזהרים באזהרה חמורה לא לנהוג קלות ראש בהפסקת ההריון, ואחריות גדולה מוטלת בזה הן על השואל והן על הנשאל
Minden zsidót szigorúan figyelmeztetni kell, hogy ne döntsenek könnyelműen a terhesség megszakításáról. Nagy a felelősség mind a kérdezőn, mind pedig a megkérdezetten!