Amerika a lehetőségek hazájaként emlegetett hely, ami elsősorban a kisvállalkozásokhoz kötődik. Ha valakinek sikerül egy életképes kisvállalkozást elindítania, akkor abból lehet nagy vállalkozás, vagy kisvállalkozásként hosszútvon megélhetést nyújthat. a nagyon leegyszerűsítjük a kérdést, akkor az emberek többsége előtt két út áll: vagy alkalmazott lesz, vagy maga alapít egy vállalkozást. Nyilvánvalóan ez utóbbi jobb, mert a gazdag cégek magasan kvalifikált alkalmazottait leszámítva, aki alkalmazott lesz, az nem tud fejlődni és nem tud előre jutni, kiszolgáltatott marad.
Amerikát a kisvállalkozások tették naggyá, mert a sikeres nagy cégek a kisvállalkozások tömege nélkül nem tudnának erős gazdaságot létrehozni. Ez adja az amerikai középosztály gerincét. Mindig jobb a saját vállalkozásodban dolgozni, vagy ugyanazt a munkát saját vállalkozásként végezni, mint valaki más alkalmazottjaként. Épp ezért nagyon sok amerikai törekszik arra, hogy kisvállalkozó legyen, és saját vállalkozásából megéljen. Amerika a kisvállalkozások mekkája, az ország a kisvállalkozások hálózatára épül. Erre épül rá egy jelentős szolgáltatói hálózat.
Az Egyesült Államokban több mint 33,2 millió kisvállalkozás működikm ami az összes vállalkozás 99,9%-a. A kisvállalkozások foglalkoztatják az Egyesült Államok munkavállalóinak csaknem felét, s a kisvállalkozások 44%-kal növelik az ország GDP-jét. A kisvállalkozások több mint 18%-át bevándorlók alapították. Az amerikai magyarok is rájöttek, hogy jobban járnak, ha nem alkalmazottak, hanem valamivel foglalkozó vállalkozók lesznek. Ez elősegíthetné, hogy az amerikai magyar kisvállalkozások felszívják a magyar munkaerőt és erősítsék amagyar közösséget, de nem így van.
Először is, az amerikai magyarok legtöbbször csak nyelvi okokból foglalkoztatnak magyar munkaerőt. Ha magyaroknak nyújtanak szolgáltatás (magyar étterem, magyar élelmiszerbolt), vagy ha maga a magyar kisvállalkozó nem beszél jól magyarul, és nem tudna kommunikálni angolul vagy spanyolul a munkavállalóival. Az ázsiaiakról nem beszélve. Olyan amerikai magyart méh nem is láttunk, aki színesbőrű, főleg fekete munkavállalót foglalkoztatott volna. Nem titok, hogy a faji előítéletek negyon erősek az amerikai magyar közösség jelentős részénél.
Miközben közülük várják, hogy őket foglalkoztassák amerikaiak vagy mások. Sajnálatosan kicsi az aránya azoknak a magyar vállalkozóknak, akik azért alkalmaznak magyar munkaerőt, mert jót akarnak tenni a honfitársaikkal, vagy magyarokban bíznak meg leginkább. Mindkét szempontból inkább ennek ellenkezője a jellemző. Az amerikai magyarságot egyébként is jelentősen megosztja, ki melyik bevándorló hullámmal érkezett, milyen az iskolai végzettséges és milyen a politikai elkötelezettsége.
További nehézségek, hogy magyarok esetébe gyakran panaszkodik mindkét oldal: a magyar munkavállalók szerint az amerikai magyar munkáltatók jelentős része visszaél a másik kiszolgáltatott helyzetével, nem tartja be a megállapodásokat, nem fizet rendesen, kispórolja a balesetvédelmet, túlhajtja a munkásait. Az amerikai magyar munkáltatók viszont a magyar munkavállalókkal nem elégedettek.
Állításuk szerint a magyar munkavállalók egy jelentős része visszaél azzal, hogy a főnök magyar, nem dolgozik, lóg, nem szorgalmas, két nap után azt nézi, honnan van a munkáltatójának pénze és vállalkozása, három nap után azon jár az esze, hogyan szerezhetné meg a vállalkozást, vagy hogyan nyithat egy másikat, amely konkurenciája lenne a munkaadójának. Ez nem jelenti, hogy minden esetben ez történik, de ritka a kivétel. Ezért sincs nagy összetartás, még egy rendes magyar maffia sincs, amely igazságot osztana, munkát adna, és a közösségi célokra pénzt adna.
Mindez kevésbé igaz olyan összetartó etnikumokra, mint a spanyolok, mexikóiak, kínaiak, koreaiak vagy a lengyelek. Ennek ellenére az amerikai magyarságnak is a legvonzóbb lehetőség az, ha tud kisvállalkozást nyitni, s ha ki tud lépni nyelve és etnikuma korlátai közül. Ehhez azonban vagy rendelkezik a megfelelő nyelvtudással és helyismerettel, vagy fel kell vennie valakit, aki a legritkább esetben fordul elő. Ebben az esetben már azokkal a problémákkal kell szembenézniük, amelyek egész Amerikában nehezítik a kisvállalkozások életét. Ezekben ugyanis nem sok különbség van.
Erről tartott sajtóbeszélgetést az Ethnic Media Services, amelyen Sen. Mark Warner, D-Virginia, a Community Development Finance Caucus társelnöke, Shernaz Daver, a Khosla Ventures marketing igazgatója, Charles Phillips, a Black Economic Alliance társalapítója, aki Barack Obama elnök gazdaságélénkítési tanácsadó testületében is dolgozott, valamint Sierra Georgia, a Gelat’OH alapítója beszélt a kisvállalkozásokat sújtó nehézségekről.
A Covid-19 világjárvány idején az Egyesült Államokban működő vállalkozások több mint 1/3-a bezárt – közülük sok tartósan vagy végleg – míg mások a túlélésért küzdöttek. A járvány váratlanul
áldás lett másoknak, mivel a bezárások lehetővé tették mások számára, hogy belépjenek a piacra. Ezek a zőj cégek azonban nem tudtak azonnal olyan színvonalon dolgozni, és nagy forráshiánnyal küzdenek. A piacra lépő új vállalkozóknak a reményen, az ötleten és saját magukon kívül nem sok minden áll rendelkezésre, ezért nem tudnak elég kezdőtőkéhez vagy hitelhez jutni.
Nincs megfelelő fedezet, míg mások az ingatlanjaikat használják ehhez. A legnagyobb baj, hogy az ethnic közösségek vállalkozói nem ismerik a meglevő lehetőségeket sem, milyen formában lehet pénzhez jutni, milyen alapítványok, magántőketársaságok működnek, azt sem tudják, hogy ezeknek mi a filozófiájuk. Azok a szerencsésebbek, akik nagyobb és összetartóbb ethnic közösséghez tartoznak, ahol közösségen belül is léteznek ilyen finanszírozási lehetőségek vagy tudják, hol lehet találni ilyeneket.
Vannak különböző pénzgyűjtési lehetőségek, amelyekről az etnikai kisebbségek nem nagyon tudnak. Sierra Georgia vállalkozó éppen ezzel a problémával szembesült, amikor megpróbálta bővíteni Washington DC-ben található kisvállalkozását, a Gelat’OH-t. „Én is, mint sok kisvállalkozás tulajdonosa, csak egy kis csapattal kezdtem, és még mindig nem sokkal nagyobb annál” – mondta. Sok színes bőrű nőhöz hasonlóan, akik vállalkozást akarnak indítani, Georgiának sem volt háza, amelyre jelzálogkölcsönt vehetett volna fel.
A CDFI-n keresztül kapott finanszírozást, de csak a felét kapta meg a vállalkozása bővítéséhez szükséges összegnek. Így pénzt gyűjtött az SMBX-en keresztül, egy kisvállalkozási kötvénypiacon, amely összeköti a kisvállalkozásokat a helyi befektetőkkel. Georgia, aki négy nap alatt 25 000 dollárt gyűjtött össze az SMBX-en keresztül. Charles Phillips szerint nem mindenki fér hozzá, hogy vállalkozást építsen. A McKinsey 2020-as felmérésére hivatkozott, amely szerint a legtöbb fekete család nem ismer senkit, aki 3000 dollárt kölcsönözhetne nekik, ha vállalkozást akarnak indítani.
Shernaz Daver, a Khosla Ventures marketing igazgatója és a technológiai ipar 35 éves veteránja szerint a versenyfeltételek nem egyenlők azoknak a nőknek, akik vállalkozást szeretnének indítani és bővíteni. Daver elmesélt néhány tapasztalatot, amelyet ismerősei megosztottak vele, miközben finanszírozást próbáltak szerezni: „Adománygyűjtésre mentem, és nem vettek komolyan, mert egyetlen nő alapító voltam, és nem kaptam semmit, amíg nem találtam egy férfi társalapítót.” A férfiaknak könnyebben adnak hitelt, támogatást.
Sok nő alapít saját befektetési céget, olyan vállalkozások finanszírozására összpontosítva, amelyek támogatják a nők szükségleteit – mondta Daver. Megjegyezte, hogy sok női vezetésű startup jön ki a biotechnológiai iparból. „Ha megvan benned a képesség vagy a hajlandóság, hogy bekerülj a STEM-be vagy a biológiába, tedd meg.” Az elmondottak alapján a legjobb tanács az lehet a magyar amerikai vállalkozóknak, hogy vegyék fel a kapcsolatot az iparágukban dolgozó más nemzetiségű vállalkozókkal, akiknek többsége szívesen osztja meg az ismereteit és a forrásait.
