A március 15-i tüntetés szervezői öt év után először értették meg, hogy nem lehet a rendszerrel elégedetlen tömeget úgy hazaküldeni, hogy utána nem történik semmi. Most történt meg az első lépés a rendszer teljes bojkottja és egy általános országos sztrájk felé, amely a rendszer megdöntéséhez vezethet. Az egyórás sztrájk elindíthat egy hullámot, felbátoríthat másokat, ezért az első lépés lehetne a szabadság felé. Abban az esetben, ha sikerülne kijavítani a hibát, amit elkövettek.
Ez az első bátor lépés 2010 óta, hogy ultimátumot adtak Orbánnak. Ez mindenképpen dicséretes. De az ultimátum téves alapra épül. A Facebook-csoportokban és baráti társaságokban sörözgetve jól hangzik, hogy „Orbán Viktor kérjen bocsánatot az elmúlt hat évben megalázott és megfélemlített emberektől”, különösen az ötödik sör után, de ezt nem lehet komolyan venni. Azt mondja erre Orbán, „ha megbántottam valakit, szívesen bocsánatot kérek, de tessék megmondani, mivel aláztam vagy félemlítettem meg bárkit?” Akkor bele kell kezdeni egy hosszú magyarázkodásba, amelyen csak mosolyogni lehet.
Persze, arra számítanak, hogy Orbán úgysem kér bocsánatot. De az nem old meg semmit. Ez annyira általános, gyerekes óhaj, hogy akkor sem lehetne teljesíteni, ha akarná. Ilyen ultimátum nem legitim. Egy ultimátum akkor jó, ha a diktátor azért nem tudja teljesíteni, mert akkor le kellene mondania az önkényről. Az ultimátum elutasítása a bizonyítéka annak, hogy despota, és nem a nép érdekében kormányoz, hanem a nép ellen. Ekkor a nép feljogosítva érezheti magát arra, hogy a jogtiprót elzavarja. De olyan ultimátum nem alapozza meg a nép jogos fellépését, amelyet azért nem teljesíthet a diktátor, mert konkrétumok hiányában nem lehet teljesíteni.
Ennél az is jobb ultimátum lenne, ha követelnék a felcsúti stadion lebontását vagy a stadionra ellopott közpénz visszafizetését. Pedig az Orbán-rendszert nem ezek miatt kell eltörölni, mert lopás demokráciákban is van. Hanem az alkotmányos rend megdöntése miatt, mert a NER törvénytelen. De a felcsúti stadion legalább egy konkrét dolog, amit meg lehet nevezni. Azt mindenki megérti, hogy stadiont épített a kertjébe. De ha megkérdezik Pukli Istvánt Amerikából, hogy mit követelnek Orbántól, akkor mit mond? Bocsánatkérést? Miért? Mindenért, mondja ő. De mi az a minden? És akkor jön egy hosszú lista, amit senki nem ért, és főleg azt nem érti, hogy miért bocsánatot kell kérni. Miért nem megszüntetni kell? Ez így komolytalan.
Ha már meghamisították március 15-én a 12 pontot, akkor miért nem használják az egyetlen követelést a tanárok 12 pontjából, ami a rendszer alapjait érinti? Miért nem a szabad tankönyvválasztással adtak ultimátumot? Az egy konkrét dolog, magában foglalja a tanszabadságot, a világnézeti szabadságot, a lelkiismereti szabadságot a szólásszabadságot, a gondolat szabadságát. Az iskolát érintő legfontosabb kérdésről, az agymosásról szól. Ez az orbáni keresztény-nemzeti iskola legnagyobb rákfenéje, nem a 22 órás kötelező óraszám vagy a nyugdíjas tanárok foglalkoztatása.
Ha megírja a világsajtó, hogy a szabad könyvválasztás miatt kitört Budapesten a forradalom, azt mindenki érti. De azt senki nem érti, hogy kitört a forradalom, mert Orbán nem kért bocsánatot. Miért is? Azt nem tudjuk, ezért csatolni kell egy tízoldalas listát, mert mindenki mást mond. De fordítsuk meg a kérdést. Ha Orbán bocsánatot kérne, a nem tudom miért, minden rendben lenne? Akkor vége a forradalomnak? Akkor maradhat a rendszer? Ez a mi legnagyobb bajunk, a bocsánatkérés hiánya? Ezért nincs sajtószabadság, jog előtti egyenlőség, felekezeti szabadság, független alkotmánybíróság, demokratikus alkotmány, a nép akaratát kifejező választás és – bizony – tanszabadság?
Ha nem lehet tudni, pontosan miért kell bocsánatot kérni, akkor egyértelmű, hogy ez csak ürügy. Azt lehet számonkérni, amit megneveznek. Mit követett el Orbán, amiért bocsánatot kell kérnie? Kiderül ez ebből? Miközben bőven lenne miért ultiumátumot adni ennek az embernek, aki megdöntötte az alkotmányos rendet, felszámolta a jogállamot, önhatalmúlag eltörölte az Alkotmányt, szétlopta az országot. Egy ultimátumnak azt kellene leleplezni, hogy törvénytelen a rendszere, Orbán a kizárólagos hatalmat gyakorolja. Le kell meztelenítenie a királyt. Ez egy ultimátum célja.
Mit mondanak a tanároknak? Egyórás sztrájkot tartunk. Miért? Mert nem kért bocsánatot Orbán Viktor és a bajszos pecás. Mi a követelés? Nem a tanárok különféle pontjai, mert arról tárgyalni akarnak. Akkor mi? Azt is követelik, hogy „a kormány cserélje le billegő kerekasztalát egy megbízható tárgyalóasztalra, ahol humánus, megbízható emberek képviselik a kormányt”. Ismernek ilyen embert? Van ebben a bandában egyetlen megbízható, humánus ember? Van itt bárki, aki Orbán nélkül vagy helyett dönt? Ki fogja eldönteni, hogy aki odaül, az humánus és megbízható ember? Ez a kormány ilyen. Vagy elfogadják vagy nem tárgyalnak velük.
Az Orbánnal szembenállók oda vannak mindentől. Ha bármi történik, kritizálni nem lehet. Mindenben hinni akarnak, és így bukdácsolnak a következő húsz évben Orbán végelgyengüléséig. De mindig lelkesedni kell mindenért, gondolkodni nem szabad. Pedig az ilyen forradalmi lépéseket átgondolják, megtervezik. Kiszámítják előre a várható lépéseket, és kidolgoznak minden lehetséges válaszlépést. Amikor ezt az okosságot kitalálta valaki, hogy „Orbán kérjen bocsánatot az elmúlt hat évben megalázott és megfélemlített emberektől”, akkor tudta, hogy holnap mit fog mondani, ha megkérdezik tőle, miért kell bocsánatot kérni? Mit mond? Van egy listája? Akkor azt miért nem olvasták fel? Miért nem osztották szét? Miért nem adják át Orbánnak? Egyáltalán, eljuttatja valaki hivatalosan hozzá? És az illető mit mond, amikor Orbán az arcába röhög, hogy ennél konkrétabban fogalmazza meg, mit akar? Akkor mit hebeg neki?
Azért sajnálatos ez, mert nagy lehetőség lett volna benne. Végre valami az utcára vitte az embereket, egy ultimátum lépéskényszerbe hozhatná a diktatúrát, ha valóban beindulnának a sztrájkok. A rendszert a bojkott, a passzív ellenállás, az általános sztrájk döntheti meg. Ha mások is csatlakoznának hozzá. De ez az ultimátum átgondolatlan. A legrosszabb forgatókönyv az, ha Pukli István és néhány társa politikusnak áll, és lesz egy újabb kollaboráns párt, amely be akar jutni a parlamentbe évi 100 millió forintos állami támogatásért. Akkor egy-két tanár állásproblémája megoldódott, de Magyarország még mélyebbre süllyed a mocsárban.
Pukli István lehet még egy forradalmár, aki győzelemre vezeti a népét, de válhat belőle egy szánalmas bohóc is, ami nagyon nagy baj lenne, mert sok tisztességes ember bízik benne, és rábízza magát. Hogy milyenek a képességei, kiderül majd abból, hogyan vágja ki magát ebből a csapdahelyzetből, amibe a rossz alapokra helyezett ultimátummal navigálta magát. Ha konkrét bajokra koncentrál, olyan bűnökkel szembesít, amelyek védhetetlenek, ha támad, ha a tömegtámogatása nő, kievickélhet a pácból. De sok hasonló hibát nem követhet el. Profi bűnözőkkel áll szemben.
