A Figyelő, a NER központi ideológiai lapja, amely a hivatalostól eltérő ideológiai tévelygéseket gyomlálja, és a NER által célba vett társadalmi csoportokat, mint ellenségeket, listázza, Iványi Gábort vette célba és vele együtt a kereszténységet. Mármint az igazi kereszténységet, nem a NER állami „kereszténységét”. Sajnálatos módon az ellenzéki pártok és a liberális értelmiségiek, kevés kivételtől eltekintve, nincsnek tisztában a vallás és az ideológia diktatúrákban betöltött szerepével és jelentőségével. Ezért teljesen átengedik ezeket a területeket a jobboldal hazug propagandistáinak, és utána csodálkoznak, hogy nincsen baloldali és liberális szavazó. Vagy elhiszik, hogy a kereszténység valóban jobboldali ideológia, és nincs mit tenni ellene, ha ezzel a hazugsággal befolyásolják az embereket.
A helyzet annál is súlyosabb, mint gondolnák, mert az egész ország megbénítása mögött a „keresztény” magyar identitás áll, és ez tartja fogságban az emberek lelkét. Miközben az egész hazugság, és ha ezt a hazugságot lelepleznék, az embereket felszabadítanák alóla, akkor kiderülne, hogy Magyarországon nem középkorba merevedett, bamba emberek élnek, hanem életerős, életvidám, szabadságszerető nép, amelyet ezek a vallásos lózungok és hazugságok kötöznek meg és állítanak egy önkényuralom szolgálatába. Mert mit tehetne egy magyar, ha az identitása az, hogy „keresztény”, és azt a jobboldal képviseli? S nem mondja meg neki senki, hogy ez hazugság.
Ha nem hisznek nekem, higgyenek a saját szemüknek, és az orbáni propagandának, amely pontosan tudja, hogy mit miért csinál. Íme, ennek bizonyítására itt van az idézett cikk utolsó bekezdése, a jól ismert „vörös farok”, amelyben a gyengébbek kedvéért összefoglalják és szájba rágják az üzenetet: „Befejezésként arra biztatok minden keresztény és nemzeti érzelmű embert, támogassa nyugodtan a jobboldali kormányt, mert a morális romlás törvényei a liberális kormányoktól jönnek. A keresztény morál nincs ellentmondásban az új jobboldali kormányok értékrendjével, hanem azzal szinkronban működik jelenleg.”
Csak röviden fussuk át ennek logikáját, hogyan gondolkodik a magyar. Keresztény vagyok? Hát persze, hogy az vagyok, mert azok a jó emberek, és én jó ember vagyok. Nem vagyok tökéletes, de jó ember vagyok. A rosszak azok, akik nem keresztények. Nemzeti érzelmű vagyok? Hát persze, hogy az vagyok, körben csupa ellenség, belül csupa ellenség, Brüsszelben csupa ellenség, miközben mi adtuk a sok Nobel-díjast meg Puskás Öcsit. Ki mondaná Magyarországon azt, hogy ő nem nemzeti érzelmű? Itt pedig azt olvashatjuk, hogy akire ez jellemző, az a jobboldali kormányt támogassa, mert annak a morálja és az ideológiája azonos ezekkel. A morális romlás a liberálisoktól jön (a jogállam és a demokrácia híveitől). Hol van tehát akkor a magyar ember helye? Nem számít, hogy soha nem jár templomba és a nagyapja még sváb volt, ő akkor is keresztény és nemzeti érzelmű, ami a jobboldalra predesztinálja.
Miközben mindez szemenszedett hazugság. Mégsincs, aki világossá tenné az embereknek, hogy a kereszténység nem a jobboldal ideológiájával azonos, hanem a liberális demokráciához áll legközelebb. Senki nem mondja, hogy ha keresztény vagy, akkor nem szavazhatsz másra, csak egy liberális demokratikus pártra. Miért? Azért, mert egyrészt ezeknek a kérdéseknek nem tulajdonítanak jelentőséget, pedig ettől a rendszertől addig meg nem szabadulnak. Legfeljebb egy éhséglázadásból induló vérengzés és polgárháború árán. De ezt a harcot meg lehetne nyerni az emberek fejében és lelkében is. Magyarország ráadásul elmaradott a tekinteben is, hogy igazából még a felvilágosodás sem vert gyökeret a lelkekben. Márpedig a felvilágosodás éppen a hamis kereszténység hazugságaiból fakadó szörnyállamok zsarnoki rendszereivel szemben jött létre.
Rátérve röviden a témánkra, meg nem terhelve túlságosan a jelszavak befogadásához szoktatott agyakat, induljunk ki a Figyelő agitációspropaganda cikkéből. Ez két rendezvényből inul ki, amelyet Iványi Gábor szervez és a Wesley János Lelkészképző Főiskola ad neki helyet. Az egyik a társadalmi nemek, a genderkutatás témakörével foglalkozik, a másik pedig a Figyelő cikke szerint a Felszabadítás teológiát boncolgatja, de elsősorban a politikai kereszténységgel, a populizmussal és az ún. keresztény demokráciával foglalkozik. Éppen azzal, amiről most írunk. Hogy keresztény jelzős demokrácia nem létezik, az egy evidencia, mert a demokrácia maga a liberalizmus. Aki a liberalizmust elveti, az a demokráciát és a jogállamot veti el, aminek a legfőbb bizonyítéka Orbán rendszere, amelynek illiberalizmusa szükségképpen követelte meg a demokrácia és a jogállam elpusztítását.
A Figyelő intellektuálisabb, mint a Mészáros Lőrinc nevén futtatott primitív propaganda. A jobboldali antiliberális és antidemokratikus (antiszemita) ideológiai állam két alappilléréről van szó: az egyik az erkölcs, a másik pedig a politikai, állami kereszténység, s ez a kettő összefügg. Mindenki elérzékenyül a jóság, az erkölcs hallatán, még a legnagyobb gonosztevők is. Ki ne akarná, hogy a gyermeke erkölcsös legyen, s ezért sokan még abba a hibába is esnek, hogy nem bánják, ha a világnézetileg semleges iskolákat bekebelezik az egyházak, s egyházi iskolát csinálnak belőlük. Azt hiszik, hogy ettől jobb lesz a gyerekeknek az erkölcse, jobbak lesznek a gyerekek. Ez nem így van, ez hazugság. A Biblia szerint nem erkölcsösebbek, hanem bűnösebbek lesznek az „erkölcsi neveléstől”, a tízparancsolattól és az erkölcsi törvényektől, amiket meg akarnak követelni tőlük. Viszont azt megértik, hogy amitől nem tudnak megszabadulni, az rossz, ezért két út áll előttük: vagy szorongó depressziósok vagy képmutatók lesznek, ez a kereszténység.
Ezzel szemben áll a liberalizmus, amely nem szól erkölcsi kérdésekbe, megengedi a társadalom tagjainak az erkölcsös és az erkölcstelen életet is, és mindkettőhöz jogot biztosít. A jobboldal hazugsága szerint ez a nem kereszténység, ami szemben áll a kereszténységgel. A politikai kereszténység (és néhány kereszténységtől elszakadt felekezet) szerint a kereszténység maga az erkölcs. Ezzel szemben az igazság az, hogy a kereszténység nem erkölcs, a liberalizmus pedig nem erkölcstelenség. A bibliai egyház nem látható valóság. Az Isten országa Jézus szerint az emberekben van, akik befogadják őt. Ez egy szellemi valóság, a liberalizmus pedig a látható valóság, a társadalom, amelyben az emberek élnek. A liberalizmus nem engedi meg, hogy azoknak a belső értékrendjét, akik a nem látható egyház tagjai közé tartoznak, kötelezővé tegyék a nem hívő emberek számára is. E pedig teljes összhangban áll Pál apostol tanításával.
A jobboldali, populista, illiberális hazugságokkal szemben a liberalizmus nem erkölcstelenséget, hanem jogot jelent. Jogot az erkölcshöz és az erkölcstelenséghez, és szabad választást arra, hogy valaki belépjen Isten láthatatlan egyházába, s az Isten országa a szívébe költözzön, ami majd belülről megváltoztatja az erkölcseit is. Aki ezt nem maga választja, arra ezt kívülről nem lehet ráerőltetni, és mivel ez a változás belülről fakad, és nem az emberi akarat vagy jobb belátás eredménye, annak az erkölcseit nem lehet megváltoztatni külső erővel, állammal, politikával, tízparancsolattal, egyházi oktatással, akiezt nem szabad akaratából választja. Ez a kereszténység alaptanításainak egyike. Az erkölcs pedig nem azonos a kereszténységgel. A kereszténység a bűnbe esett ember megváltásáról, az ingyen kegyelemből való megigazulásáról és az örök életről szól, amelynek csupán a gyümölcse lesz a jó erkölcs, de ez nem az ember igyekezetéből és érdemeiből fakad.
A jobboldali fasiszta populizmus a kettőt a látható világba hozza és egyesíti „keresztény ország” címszó alatt, amivel azt állítja, hogy az Isten országának az erkölcsi gyümölcsei kívülről és az erkölcsi törvény betartásával is lehetségesek, és ezt az ő államuk biztosítja. Ez hazugság. A vallásos államokban van a legtöbb szenny, bűn, szegénység, elnyomás, szellemi, lelki és fizikai nyomor. Míg a liberális demokratikus országokban élnek az emberek a legtisztábban, polgári módon, jólétben, szellemi, lelki és fizikai gazdagságban. Ennek oka az a bibliai törvény, amit Jézus búzáról és konkolyról szóló példabeszéde tartalmaz. Jézus azt mondta, hogy nem az emberek, nem az államok, nem az egyházak dolga, hogy a konkolyt (a rosszat) kihúzogassák, mert az össze van nőve a búzával, és kiszaggatják a búzát is vele együtt.
A búzát és a konkolyt békén kell hagyni, hogy azok együtt növekedjenek, és Isten angyalai választják szét azokat. Ez a liberalizmus, amely jogot ad a konkolynak, és jogot ad a búzának. Amikor kiszaggatják a „konkolyt”, a végén a búza lesz kiszaggatva, és csak a konkoly marad. Ez az ideológiai jobboldali keresztény állam, aminek semmi köze a kereszténységhez, és Jézus tanításával szemben áll. A liberalizmus viszont Jézus tanításával összhangban álló államforma, mert védi a búzét és a konkolyt is, mert nem az ő dolga ezeket szétválastani. Ennek látszanak az eredményei fejlett liberális demokráciákban. Miközben a „keresztény államokban” ennek ellenkezői. Ez azért van, mert Isten nem erőlteti rá senkire a hitet és önmagát. Az egyház nem vehet igénybe földi és állami segítséget, kizárólag az evangéliumot hirdetheti, és az emberek szabadon választhatnak. Ezért a keresztény állam, így Orbán egész rendszere és „keresztény állama”, istentelen és Istent gyalázó. Az erkölcsvédelem az ördög eszköze az igazi kereszténységgel szemben. A kegyelem nélküli jó erkölcsre való törekvés tagadja a megváltás szükségességét, önmegváltást és önigazságot hirdet.
Az erkölcsre vonatkozó hamis hivatkozás is tökéletesen bibliaellenes. A kereszténység nem bűnközpontú, hanem igazság központú. Aki elfogadja a megváltást, ingyen kegyelemből igaz (nem bűnös) emberré válik, és ez a saját cselekedetei és igyekezete nélkül kapott ingyen igaz állapota teszi belülről igazzá a cselekedeteit is. Ez a kereszténység. Ennek gyümölcse lehet jó erkölcs, de nem a bűn és a cselekedetek állnak a középpontban, mert amint elkezd valaki a saját cselekedeteivel foglalkozni, és annak alapján keresni az erkölcsöt és az igazságot, belesüllyed a bűn egyre nagyobb fertőjébe. A Biblia szerint ugyanis a bűn ereje a törvényben van, az erkölcsi törvénynek az emberekkel szembeállításával. Minél jobban erkölcsös akar lenni valaki, annál bűnösebb lesz. Ezért kellett Jézusnak meghalni, mert ez így nem működik, hanem a fordítottját eredményezi. Ezért az erkölcsre hivatkozó „keresztény állam” tömegméretekben rontja le egy ország erkölcsi és morális állapotát, szemben a liberális államokkal.
Ezt azért írom le, hogy megértse mindenki, miért nem igaz, hogy az illiberális keresztény állam az erkölcs, a liberalizmus pedig az erkölcstelenség oldalán áll, amellyel szándékosan azonosítják. A liberalizmus nem az erkölcstelenséget tartja jónak, és nem ezt terjeszti, csupán megadja az erkölcshöz (!) és az erkölcstelenséghez való jogot is (!). Ez bibliai. Isten azt mondta, eléd tettem a jót és a rosszat, az életet és a halált, de te azért válaszd (!) a jót. De ez a mózesi szövetség volt, amit nem lehet megtartani. Az a vicc, hogy a sok antiszemita politikai „keresztény” a zsidó vallás, a mózesi törvény talaján áll, és nem fogadta el Jézus Krisztus megváltását, amely éppen ennek a törvénynek az átkától váltotta meg az embert. Ezért ezek nemcsak nem keresztények, de fogalmuk sincs a kereszténységről.
Ezért van az, hogy a NER központi ideológiai agitációs propagandakiadványa, a Figyelő, megvonja a kereszténységet Iványi Gábortól, mert ő befogad az egyházába egy melegekről szóló konferenciát, és mert nem üldözi a bűnösöket, hanem a társadalmi szabadságukat és egyenlőségüket védi. Lelkészként pedig Isten szeretetét, megváltását, ingyen kegyelmét és jóságát közvetíti feléjük. Ez a kereszténység, aminek két oldala van ugyanúgy. Csak fordítva, mint az állami kereszténységnél: társadalmi szabadság, állami semlegesség, és a kegyelem révén az erkölcsös élet szabad válastzásból. A megváltás szabad hirdetése, a mózesi törvény megkövetelése helyett. Ezért követ el a balliberális oldal nagy szamárságot, amikor a kereszténységgel való manipulációt átengedi az ellenségeinek, és ők ezzel lelki fogságba viszik azokat az embereket, akik enélkül teljesen normálisak lennének. Így viszont a mózesi törvény, a hamis „keresztény” identitás, a bűntudat és a bárványimádó vallásosság igájában nyögnek egy diktatúra alatt.
Miért nem a liberalizmus nevében szólítja meg a kereszténységgel valaki a jóságra szomjas szíveket? Ha keresztény vagy, akkor nem lehetsz más, csak liberális. Nem kell kereszténynek lenned ahhoz, hogy liberális légy, de nem is kizáró ok. De ha keresztény vagy, nem lehetsz más, mint társadalmi értelemben liberális. Ugyanazt adod másoknak, amit magad számára kívánsz. Szabadságot követelsz, szabadságot adsz. Szabadon hirdetheted az evangéliumot, és nem a pápai határozatokat olvassa majd a fejedre a hülye liba a Figyelőben, akinek fogalma nincs arról, miket beszél. De ehhez a keresztényeknek, és főleg a keresztény lelkészeknek, világossá kellene tenni, hogy nem a bűnös a világ ellensége, és nem a bűnösöket kellene köpködni, gyűlölni, bűnbaknak állítani, leprásnak bélyegezni, mert ez totálisan szemben áll a kereszténységgel és a Bibliával. Ez a melegekre, transzgenderekre is igaz, akiknek végre nem kell bujdosniuk, hanem olyan jogokat élvezhetnek, mint más bűnös társaik, a tolvajok, hazugok, bálványimádók, a házasságtörők, rágalmazók, akiknek többsége keresztény lelkész. Egy ateista nem követ el annyi bűnt, mint egy olyan lelkész, aki a bűnösökre és a bűnösök egy kiválasztott csoportjára mutogat. Főleg, ha még pénzimádó és hatalomszerető is, mert akkor még az antiszemita, antiliberális keresztényfasisztákkal is összefonódik.
Ott tartunk, hogy a fenti hazugságok miatt ezek azonosítják magukat a kereszténységgel, és ezek vonják meg a keresztény jelzőt Iványi Gábortól. Abban igazuk van, hogy kibékíthetetlen ellentmondás áll fenn Iványi Gábor és a NER „keresztényei” között: ha az egyik keresztény, a másik biztosan nem az. Lehet választani, kedves magyarok, kit tartanak keresztényeknek: Iványi Gábort, az irgalmas szamaritánus megtestesítőjét, vagy az árok mellett fekvő ember mellett elhaladó politikai keresztényeket, a hajléktalanok üldözőit? S mindezt az erkölcs és a kereszténység nevében. Tolvajokat, akik lopnak, mint a szarkák, gyűlölködőket, akik egy idős filantrópot posztereken gyaláznak vagy a társadalmi szolidaritást és toleranciát hirdető lelkészt, aki nem ítél meg senkit, hanem ahol tud, segít?
Annyira béna ez a balliberális oldal, hogy nemcsak engedi, hogy fasiszták elvegyék tőlük saját értékeiket, és azokkal fosszák ki őket, de még arra is restek, hogy észrevegyék: Iványi Gábor személyében ott áll mellettük a NER hamis „kereszténységének” élő cáfolata és ellenpéldája. Pedig a harc az emberek elméjében, lelkében dől el. Olyan politikai formációknak, amelyeknek semmi lelki, szellemi értékük, tartalmuk, képviseletük, üzenetük nincs, esélyük nincs arra, hogy az emberek választása rájuk essen. Ezek a pártok és politikusok semmit nem értenek sem a világból, sem az emberekről, sem arról, hogy mi a fontos az emberek számára. A hazug tolvaj bűnözők tudják, és ezért őket választják. A lopásnál, a korrupciónál, a hazudozásnál, mindennél fontosabb a lelki önazonosság, a belső béke és az igazság keresése.
Akiknek még egy megjegyezhető logójuk, jelképük, jelszavuk sincs, ami mondana bármit erről, lélekről, emberről, hazáról, azok tényleg teljesen feleslegesen koptatják a cipőjüket és élősködnek az emberek pénzén. Ugyanolyan emberek követik nagyobbrészt – feltétlen odaadással – őket, akiknek éppúgy nincs semmi belső igényük, vagy nem értik, hogy az nem idegen a politikától, és megértik az emberek. Ez az ellenzék semmit nem ad abból, ami fontos. Nem is tudják, mi az.
Aki meg tudja, az miért hallgat, miért néma, miért csendes? Szégyelli? A fasiszták a saját hazugságaikat nem szégyellik. Vissza kell foglalni a kereszténységet tőlük, és akkor nem marad semmijük, csak a náci és fasiszta énjük. A kereszténység a miénk, liberális demokratáké. Mert mi a kereszténységnek is szabadságot nyújtunk, nem cseréljük ki másra. És azoknak is szabadságot adunk, akik nem keresztények. Mi vagyunk a Bibliával összhangban. Ellopták ezt is tőlünk, mint mindent. De ez az első, amit vissza kell venni. A pénz ráér.
