A néhány nap múlva kezdődő vizes vb előtt szeretnénk kifejteni a véleményünket az Iron Lady személyéről és megváltozott szerepéről, nehogy a vb-n elért sikerei vagy kudarcai (ez utóbbiak is egyre kevésbé kizártak, éppen mondanivalónk miatt), más fénybe helyezzék azt, amit Hosszú Katinkáról szeretnénk elmondani.
A világ legjobb úszónője rövid idő alatt nagy utat tett meg a „Katinka for President” jelszótól, a legkisebb „lány” mesebeli hősétől, az igazi „magyar karakter”, a „forradalmár” és „lázadó” szerepétől mai pozíciójáig, mikor már a futballválogatott helyét tölti be Orbán és diktatúrája legitimációjában, amikor elfogadta azt a szerepet, hogy az ő esetleges sikerével leplezzék a világ egyik legnagyobb korrupciós ügyét, több tízmilliárd forint ellopását.
Hosszú Katinka röpke másfél év alatt Magyarország reménységéből, erkölcsi idolból tornázta le magát az önző, törtető, gátlástalan, szívtelen és kegyetlen, csak a maga hasznát kereső és egy diktatúrát kiszolgáló erkölcsi nulla szintjére. Mindezt attól függetlenül mondom, hogy hány aranyérmet nyer vagy nem nyer a mostani világbajnokságon. De ennek a mérhetetlen erkölcsi romlásnak egyszer meg kell látszódnia majd az eredményeken is, de azt nem ennek fogják tulajdonítani, jó magyar szokás szerint.
Sokakat megtévesztett, köztük engem is, az a gerinces kiállás, szabadságvágynak hitt bátor magatartás, amellyel szembefordult az avítt, letűnt, igazi magyar uram-bátyám világnak. Az nem volt kérdés, hogy Gyárfás Tamás vezetői módszerei nem kompatibilisek a világ szabad részének mentalitásával s gyakorlatával, ezért azzal természetes módon került konfliktusba egy olyan versenyző, aki nem függ tőle, akit az eredményei igazolnak, s akinak a szabadság mindennél fontosabb.
Ilyennek ismertük meg, ilyennek gondoltuk Hosszú Katinkát, aki nemcsak az úszóknak és a sportvilágnak, hanem az egész magyar népnek példát mutat egyenességből, jellemből és az alattvalói lét elutasításából. Ezért felnéztünk rá, nemcsak azért szurkoltunk neki, hogy több aranyérme legyen, több magyar dicsőséget szerezzen, hanem ebben a harcában is győzzön. Az ő győzelme a mi győzelmünk is volt abban a napi megaláztatásban, amit el kell tűrnünk.
Aztán Hosszú Katinka győzött. Nemcsak a medencében nyert, hanem azon kívül is. Legyőzte a régi világot, s győzelemre juttatta ezt a mentalitást is. Akkor még nem tudtuk, mint ahogy Pelikán József sem tudta, hogy soha nem győzhetett volna, ha az ország diktátora nem áll ő mellé, ha nem őt választja, hanem Gyárfás Tamást. Orbán jól mérte fel, hogy Katinka jobban úszik, mint Gyárfás, és egy hazai rendezésű világbajnokságon az ő aranyérmei a rendszer, a NER, és személyesen az ő sikerei lesznek.
Hosszú Katinka általunk, egyszerű magyar emberek, patetikusabban: „a nép” által kedvelt mentalitásából az következett volna, hogy miután legyőzte Gyárfást, ellenáll Orbánnak is. Mert ha valaki „gengszterezi” Gyárfás Tamást, akkor ő Orbánhoz képest egy utcafiú, aki a sarkon figyel, amíg ezek bankot rabolnak. Ha Katinkát saját érdekein és önzésén kívül bármi más is vezette volna, akkor Orbánnal kellett volna igazán szembeszállnia.
Nem azért, mert mi utáljuk Orbánt, s tőle vártuk volna azt, amire sokan nem vagyunk sem alkalmasak, sem képesek. Hanem azért, mert Orbán egy zsarnok, bűnöző, egy maffiózó, és az aljas gazemberek mintapéldánya. Nem politikai okból kellett volna neki Orbánnal hasonló módon konfrontálnia, hanem annak a mentalitásnak, amit mi beleláttunk, elkerülhetetlenül kellett volna ütköznie vele, annak a sok aljasságnak a során, ami a vb előkészítését kísérte.
Ha Hosszú Katinka az lett volna, akinek mi hittük, akinek mi gondoltuk, akkor Katinka napok alatt ugyanolyan konfliktusba kerül Orbánnal, mint Gyárfással. Még nagyobb konfliktusba, mert egy igazi nehézsúlyú bűnözővel találta volna szemben magát, akivel az ő feltételezett karaktere nem képes együttműködni. Aztán kiderült, hogy nagyon is képes, olyannyira, hogy Hosszú Katinka ma már nem a „nép lányaként” úszik hatalmasokkal szemben, hanem a nép ellenében Orbán dicsőségére. Felhasználja őt a rezsim. Ezért mertek tízmilliárdokat ellopni. Az olimpia elúszott, a vizes vb-vel kell ellopni az összes pénzt, amit kiszemeltek maguknak.
Volt az a pénz, amivel Katinkát és a férjét zsebre lehetett vágni. Tudtak vele úgy beszélni, amiből értett az Iron-házaspár. Gyárfás letűnt kor embere, aki kényszeríteni próbálta a rigót a ketrecbe. Orbán finom falatokkal csalta be. Olyan kedvezményeket, lehetőségeket, olyan kiváltságokat, annyi pénzt adott, amivel Hosszú Katinkát kilóra megvették a NER úszójának.
A hősből kegyenc lett, rosszabb lett, mint Gyárfás Tamás, akit elüldözött. Most már ő az, aki basáskodik. Nem akartunk hinni a szemünknek, amikor olvastuk, hogy nem enged be mást a csak neki fenntartott, ingyen neki átadott uszodába, ideiglenesen gyerekeket sem, mennyire önző és szívtelen. Kiderült, hogy nem felszabadítója a többi úszónak, és nem szolgálja őket, nem a segítőjük a helyzetéből fakadóan, hanem uralkodni akar rajtuk, és kihasználni őket.
Kiderült az is, hogy van igazság abban, amit mások mondtak, hogy az ő profizmusa az, hogy a magyar állam fizessen neki, de amit ő keres, ahhoz a magyaroknak semmi közük nincs. A profi elutasítja az állami támogatást és kedvezményeket is, a profi a saját pénzén bérel, és a saját pénzén versenyez, aztán amit nyer, az az övé. Az nem profi, aki a költségeket mással fizetteti, a bevétel viszont az övé. Így én is vállalkozom, így nyitok én is úszóiskolát. Ezt már láttuk, ez nem új találmány. Így működött egy időben a közszolgálati televízió is, és mások.
Ma már ott tartunk, hogy a nemzetközi úszóvilág megreformálásáról is kiderül, hogy annak átalakítása nem a sportág érdekeit tartja szem előtt, mint ahogy azt hittük, hanem minden Katinka érdekei s haszna alá rendelődik, ha elfogadja a nemzetközi szövetség a diktátumait. Mert Katinka nem kér, s nem szolgál, hanem követel és diktál. Az Iron Lady szerepzavarban van, és elfelejti, hogy nem a szívének, hanem az izmainak kell vasból lennie.
Nem fogjuk itt felsorolni mindazt, amit Hosszú Katinka az Orbán-rezsimtől kapott, amivel megvették a hallgatását köztörvényes bűncselekmények közepette. Amivel elérték, hogy olyan sportoló lett, mint az 1936-os berlini olimpia német sportolói, akik a Führer dicsősége miatt futottak, ugrottak, úsztak. Tehet már Katinka bármit, ezt nem tudja lemosni magáról, ha ennek a rendszernek az „ajándékait” elfogadta, amiért befogja a száját.
Nem várjuk, hogy Katinka politizáljon, azt sem várjuk, hogy sportolóként ellenzéki legyen, mi csupán azt vártuk volna, hogy legyen egyenes, gerinces, jellemes, ne adja fel a morális tartását, ne adja el magát, őrizze meg a karakterét, a szabadságát és a függetlenségét. Ha ezt megteszi, már nem lehetne Orbán vizes vb-jének állami üdvöskéje és nem lehetne egy világméretű rablás legitimálója.
Neki azért kell most gyorsan úsznia, hogy senkinek ne jusson eszébe, hogy hány tízmilliárdot loptak el ezek a köztörvényes bűnözők, akiknek eladta magát. Nem kell ahhoz politizálni és „ellenzékinek” lenni (noha egy zsarnokságban egy erkölcsi idol észrevesz ilyesmit, és a nép szenvedéseivel szemben nem közömbös), hogy náci plakátok között nem úszik. Hosszúnak igenis erkölcsi kötelessége lett volna szót emelni ez ellen. Meg kellett volna mondania, hogy nem az 1936-os berlini olimpián vagyunk. Ahol zsidóznak valakit plakátokon, ott a sportoló nem ugrik bele a vízbe, hogy náciknak dicsőséget szerezzen. Vagy ő vagy a plakátok.
Neki azt kellett volna mondania, hogy amíg ilyen náci plakátokkal van tele Budapest, addig nem úszunk. Amíg Magyarországon a holokauszt túlélői és áldozatainak hozzátartozói a náci időkre asszociálnak, és rettegnek, addig tisztességes sportoló nem ugrik be a vízbe. Ez lett volna az Iron Lady feladata, felszólítva a vb minden résztvevőjét. Ezzel írta volna be magát a történelembe és az emberek szívébe. Így nyerhet akár hány érmet, történelmi személy nem lesz belőle.
Ki más tehette volna meg, ha nem ő? Főleg ebben a pillanatban. A történelem másodszor juttatta nagy erkölcsi szerepbe és lehetőség elé. De ő a gyöngyeit a disznók elé vetette, és egy tál lencséért eladta az „elsőszülöttségét”, az emberi nagyságát, és azt a sorsot, amit ő betölthetett volna egy szabad Magyarországon, mint erkölcsi idol. Aprópénzre váltotta azt a morális tőkét, amit eddig felhalmozott. Megkapta a pénzét, más nem jár neki. Ki van fizetve.
Természetesen, sok sikert kívánunk Hosszú Katinka magánembernek, legyenek sikerei. De ő mostantól csak egy úszó, egy jellemében megtört, gyenge ember, akinek az eredményeiben előbb vagy utóbb ez az árulás és jellemtelenség meglátszik majd. Lehet még az „Iron Lady” márkával sok pénzt keresni, de ez a Lady már régen nem „Iron”. Ez a Lady már magának úszik, nem nekünk, és lehet, hogy egyszer nagyon magányosnak fogja érezni magát abban a medencében. Érezni fogja, hogy nem úszunk mellette, nem vesszük vele együtt a levegőt, nem tempózunklélegzet visszafojtva érte. Mi nem szállunk vízbe az ő pénzéért.
A mű Iron Lady érdektelen és közömbös lett nekünk. Hosszú Katinka egy úszó üzletasszony. Ügyes és üres. Ami igazán számít, elveszítette. Anélkül az aranyérmek semmit nem érnek.
Az elmaradhatatlan, két kézre fogott, undorító, felcsúti macsó kézcsók, ami elől minden normális nő menekül.
