Bartus László: Az Unió első náci állama

2011. május 18-án jelent meg „Az Unió első fasiszta állama” című cikkem, amely Mussolini fasiszta állama és a NER között vont párhuzamot. A „fasiszta” kifejezést nem sziktokszóként használtam, hanem a rendszer definíciójaként. „Az a rendszer, amely Magyarországon épül, ideológiáját, szellemiségét tekintve, fasiszta állam” – szólt az akkori meghatározás.

A NER belső fejlődése nem állt meg. Hat év alatt Orbán fasiszta államából ideológiailag náci állam lett. Anélkül, hogy be kellett volna vezetnie a totális diktatúrát. A hivatalos ellenzék kollaborációjának, a magyar nép együttműködési hajlandóságának köszönhetően erre nem volt szüksége. A rendszer a demokrácia hamis látszatának fenntartásával valósítja meg Orbán önkényuralmát. A rendszer ideológiája az antiszemitizmusra és a fajgyűlöletre épül.

Ismert az ódzkodás a „fasizmus” és a „nácizmus” kifefejezések használatától. Bokros Lajos megkésett definícióját („Magyarország miniszterelnöke fasiszta”) Tamás Gáspár Miklós a szokásos haraggal utasította el, és lendületesen elküldte a volt pénzügyminisztert nyaralni. Indoka szerint semmit nem utál jobban a magyar nép, mint ezeket a szavakat, ezért nem szabad használni, mert ellenkező hatást váltanak ki.

A „fasiszta” és „náci” szavakat azonban csak a fasiszták és a nácik nem szeretik. Ugyanazt gondolják, de szeretik „kereszténynek”, „magyarnak”, „nemzetinek” nevezni azt, mert azzal felmentik magukat ezeknek az ideológiáknak a szörnyű terhétől és a felelősségtől. Kódolják ezeket az ideológiákat. Ezért a helyes magatartás nem az, hogy elhallgatjuk előttük, hanem az, hogy szembesítjük őket. A népet felvilágosítjuk, hogy kiket követ és ez az út hova vezet.

A történészek is tartózkodnak e definícióktól, mert hosszú listájuk van arról, mi jellemezte Mussolini fasiszta és Hitler náci államát. Amíg e listán mindent egyenként ki nem pipálnak, addig ezeket a meghatározásokat nem fogadják el. De minden részletében olyan fasiszta állam, mint Mussolinié, vagy olyan náci állam, mint Hitleré, csak egy volt: az övék. Miközben változó formában a fasizmus és a nácizmus lényegét jelentő újabb szörnyállamok jönnek létre.

Orbán félmunkát végzett, mert az alaptörvénye szerint helyre kellett volna állítania Szent István keresztény államát, a „keresztény” magyar királyságot, hogy a „keresztény” állam álarca mögé bújjon. Ráhelből még lehet királynő, de most nincs így. Hivatkozásaiban a NER „keresztény állam”, gyakorlatilag azonban egy szekuláris állam. Ezért evilági ideológiákkal kell azonosítani.

Orbán pedig ideológiailag eljutott a nácizmushoz. A NER a zsidók és a zsidóknak tulajdonított liberális demokratikus világrend ellen harcol. A nácizmus csírája kezdettől benne volt, ahogy az antiliberalizmusban kódolva van az antiszemitizmus, és fordítva. A nemzetközi pénzvilág, a „háttérhatalom” emlegetése, az antikommunista retorika, az IMF elleni szabadságharc már magában hordozta az antiszemitizmus magvát. A nácizmus lényege az antiszemitizmus.

De amikor Orbán a rendszer fő ellenségeként megnevezte Soros Györgyöt, aki Csurka óta azt a szerepet tölti be, mint a náci Németország propagandakiadványainak kampós orrú, markába röhögő zsidója, aki a zsidó-világösszeesküvés jelképe, a nemzetek ellen támadó zsidó, aki bomlasztja a keresztény erkölcsöt, a nemzeti identitást, a liberalizmus mételyével fertőz, hogy a pluralizmus hazugságával megakadályozza, hogy nemzeti kormánya legyen az országnak stb., akkor Orbán Hitler nyomdokaiba lépett, és Magyarország náci állam lett.

Az a félelmetes tény, hogy a nácik zsidó jelképét gigaposzterekre teszik, nehogy ő nevessen a végén, elárasztják vele az országot, a metrókocsik padlójára ragasztják, hogy a zsidó fején tapossanak az emberek, hogy dehumanizálják Soros Györgyöt, Sátánnak ábrázolják, hogy minden baj forrásának nevezik, aki veszélyezteti az országot, miközben ehhez sem eszköze, sem hatalma, sem lehetősége nincs, az a náci Németországot, s a holokauszt előtti állapotot idézi. Orbán megbélyegzi és virtuális sárgacsillaggal jelöli meg azokat is, akik Sorostól pénzt fogadnak el, mert aki ezt megteszi, a zsidó spekuláns nemzetellenes ügynökévé szegődik.

A II. világháború és a Harmadik Birodalom óta ilyen mocskos antiszemita propaganda még nem volt Európában. Miközben Orbán „zsidó honfitársai megvédéséről” beszél, a propaganda címzettjei ráírják Soros homlokára az üzenet lényegét: „büdös zsidó”. Ilyen a kristályéjszaka előtt volt Németországban. Ezek a plakátok pogromok, zsidóellenes erőszak előjelei. Ezeket a NER eddigi stílusában is elő lehet adni: perbe lehet fogni, börtönbe lehet vetni azokat, akik „Soros” érdekeit támogatják, a „terveit” segítik. Mostantól bármi lehet ez.

Mindezzel párhuzamosan Orbán „kivételes államférfinak” nevezi Magyarország legnagyobb tömeggyilkosát, aki két hónap alatt 437 ezer zsidót küldött a biztos halálba. A plakátokon levő Soros, miközben a zsidókat deportáló háborús bűnöst rehabilitálják, egyértelmű üzenet. Aki ezt megteszi, kész arra, hogy maga is kivételes államférfivá váljon, ugyanezt megtegye. Nagy szerencséje lesz Orbánnak, ha nem lesz tömeggyilkos belőle, de az nem rajta múlik. Ő már kész lenne rá, s ha a körülmények úgy hozzák, meg is teszi.

Azok az egyházak, amelyek most sem veszik észre, ki ez az ember, s akik Orbán rendszerét támogatják, egyetértenek vele, azok antiszemitizmust és nácizmust támogatnak. A melegek és más bűnösök ellen nem harcolni kell, hanem megmenteni őket, és ehhez nem fasiszta és náci rendszerek támogatása a megfelelő eszköz, hanem kizárólag az evangélium üzenete, a prédikált Ige. Akik nem ezt teszik, hanem egy nácitól várják, hogy az ördögöt legyőzze, akik egy jogtipró, gonosz államtól várnak segítséget, azok antikrisztusiak.

Ahogy a zsidók reagálnak erre, abból lehet legfőképpen lemérni a veszély nagyságát. Amikor olyanok, mint akik készülnek újra Auschwitzba, amikor lebénulnak, és amikor a kiegyezést keresik, akkor nagy a baj. Amikor tagadják, hogy ez antiszemitizmus, amikor kapaszkodnak minden hamis szóba és hazug ígéretbe, akkor komoly a veszély. Amikor az antiszemitákra bízzák magukat, és hazudoznak mellettük, az olyan, mint amikor a zsidó leánygimnázium tanulói születésnapján köszöntötték és minden jót kívántak a csodálatos Horthy Miklósnak.

Orbán egy koszos náci, közönséges antiszemita, ugyanolyan, mint az auschwitzi láger őrei, nem különb semmivel. Csak a történelmi helyzet más. Még előbb átadná a zsidó Soros fajtestvéreit Hitlernek, mint Horthy tette. Horthy még féltette a gazdaságot a zsidók nélkül, Orbán megoldotta Mészáros Lőrinccel. Orbán szereti a vallásos zsidót, aki megkülönbözteti magát, és nem akar beleszólni semmibe. Az asszimilált zsidót viszont gyűlöli, mert fél tőle, mert az műveltebb és okosabb nála, akit csak fizikai hatalommal tud legyőzni. Ezért a hozzá hasonló nácik soha nem nyugszanak meg, amíg ezek a zsidók élnek.

Ezek a plakátok a tehetetlen gyűlölet és a rettegés gyümölcsei. Tudja, hogy soha nem lehet nyugalma, mert azok az elvek, azok a jogok, amelyeket a nácik a zsidóknak tulajdonítanak, erősebbek nála, azokat soha nem tudja örökre elfojtani és legyőzni. Azokat az Ábrahám, az Izsák és a Jákób Istene helyezte az emberbe, és a zsidók ezt tudják. A diktátorok magukra hozzák a veszedelmet, és mindig belőlük csinálnak bűnbakot. A kereszténység Istene zsidó Messiás, aki gyűlöli a zsarnokságot, az emberek elnyomását, aki a menekültek, üldözöttek, és a segítőik, Soros és az érző szívű civilek mellett áll, és nem nézi a menekült vallását.

Tévednek, akik azt hiszik, hogy Orbán nem antiszemita, csak szavazatszerzésre használja az antiszemitizmust. Aki nem antiszemita, az gyűlöli az antiszemitizmust, és eszébe sem jut felhasználni azt. A menekültellenesség, az iszlamofóbia, a terrorizmussal való hitegetés elég lenne az idegenellenes magyarok szavazatainak megszerzéséhez. Kétségtelen az is, hogy a magukat „kereszténynek” („nem zsidónak”) nevező magyarok szívének legmélyebb húrjait pengeti, aki az antiszemitizmust szabadjára engedi. Nem múltak el nyomtalanul az egyházi uszítás évszázadai. De nem a nép igényli ennyire a Soros-gyűlöletet, hanem Orbán.

Orbán nagyobb antiszemita, mint a zsidóellenességre fogékony magyar nép. Ezt ő gerjeszti, nem ő hasonul hozzá. Nem kiszolgálja az antiszemitákat, hanem létrehozza. Nem választási érdekből, hanem szíve teljességének minden gyűlöletéből. Végre kiadhatja magából összes gyűlöletét, amit a pesti belvárosi asszimilált zsidókkal szemben érez, akikkel szemben soha nem tudta magát egyenrangúnak érezni, akikkel szemben kisebbrendűségi érzései voltak. A generációs hátrányokat, kulturális különbségeket nem tudja legyőzni, csak megbosszulni. Az SZDSZ-t, az elveszített választásokat, a frusztrációt most megbosszulja. Sorosra tapostat. A „kereszténység” neki mindig ezt jelentette, a zsidóellenes gyűlölet legitimációját.

Ehhez képest lehet beazonosítani a KDNP-t, ahogy Aranyszájú Szent János, az egyházatyák örökségét követi. Hollik István KDNP-képviselő a náci gyűlöletkampány kapcsán harmincas évekbeli érvet fogalmazott meg. A zsidók biztonságban vannak Magyarországon, mert a Kazinczy utcában látta, hogy „két zsidó gyermek, egy fiú és egy lány vidáman sétálgatott”.

Amikor már felismerik a magyar „keresztények”, hogy ki zsidó, ki nem, felfigyelnek arra, és szemet szúr nekik, hogy vidáman sétálgathatnak, az már régen rossz. Akkor már ezek az emberek a szívükben megkérdőjelezték ezeknek a zsidóknak az ittlétét, a vidámságát (úgy nevetnek, akár Soros), és végül a létezésüket is. De megölni nem akarják őket. Ha akarja, tegye meg valaki más. Legfeljebb átadják őket. De itt ne legyenek, főleg ne nevessenek, ne akarjanak beleszólni semmibe, ők nem magyarok, a jogaikat pedig felejtsék el. Különösen, hogy ők az ország ellenségei, veszélyforrásai, bajainak okai.

Ettől mindig egy lépésre voltak a pogromok és népirtások. A történelmi szituáción múlott, mennyi valósult meg belőle. Hogy Orbán véres kezű diktátorokat istenít, azokhoz szoktatja a népet és a „közízlést”, legyen rossz előjel. Azt jelenti, hogy imponálnak neki, és olyan akar lenni, mint ők. Szerény véleményem szerint még túl is tesz majd rajtuk, mert bizonyítási kényszerben szenved, és mérhetetlen felhalmozódott gyűlölet van benne.