Orbán nemcsak a pénz miatt marad az EU-ban. Abban bízik, hogy még megvalósítható a kereszténydemokrata alapító atyák terve, a „keresztény Európa” álma. Ez a felvilágosodás, a liberális demokrácia felszámolása lenne, visszatérés a jogfosztó katolikus Európába.
A „keresztény Európa” csak a nevében keresztény. A „keresztény Európa” jogfosztás, az egyéni jogok elsőbbségének felszámolása, az emberi jogok korlátozása, egy ideológiai, elnyomó állam alá rendelése. Hétköznapi értelemben ezt szoktuk „keresztényfasizmusnak” nevezni. Az Európai Unió a Vatikán (II. János Pál) és német-francia kereszténydemokraták találmánya volt, amelynek lényege az, hogy a „keresztény gyökerekre” való hivatkozással a Európai Unió a felvilágosodás előtti Európa újraegyesítése legyen, a pápa szellemi fősége alatt.
Ez meghiúsult, amikor az Unió alapszerződéséből kimaradt a „keresztény gyökerekre” való hivatkozás. A felvilágosodás szellemében jogállami, liberális demokratikus Európai Unió jött létre. A politikai katolicizmus az első perctől kezdve ennek felszámolását tűzte ki célul. A rekatolizált „keresztény Európa” első megvalósult mintaállama a Nemzeti Együttműködés rendszere, amely az alaptörvény preambulumában olvasható keresztény alapokra épül. A nemzetet újra a katolikus vallással (Szent István katolicizmushoz való csatlakozásával), az államot az egyházzal azonosítja (a Szent Korona hamis legendájából levezetve az államot). Erre az alapra építették Orbán autokratikus, fasiszta rendszerét, amely minden katolikus vallási államhoz hasonlóan totális rendszerré, diktatúrává növi ki magát.
*
Mielőtt rátérnénk arra, hogyan lehet ebből „keresztényfasiszta Európa”, szólnunk kell arról, milyen szellemi, vallási háttere van ennek a folyamatnak. Ezzel akkor is tisztában kell lenni, ha valaki nem hívő, nem vallásos, vagy ateista, mert enélkül nem értheti meg, mi zajlik le körülötte. Akik ezeket a folyamatokat mozgatják, azok ezeket a szempontokat követik.
A felvilágosodás lyukat ütött a katolikus Európán, amely az Isten országát az egyház világi uralmában látta megvalósítandónak. Ennek érdekében fonódott össze az állammal. Mindez ellentétes a Bibliával: ami létrejött, az nem az „Isten országa”, és nem is a kereszténység. A világ azonban csak nehezen mert szembeszállni ezzel, mert az Istennel való fenyegetés a nem hívőkre is hatott. Emellett voltak evilági meggyőző érvek is, mint például a máglya.
A felvilágosodás a Biblia szellemében szétválasztotta Isten országát a földi világtól, ahogy Jézus mondta, hogy „az én országom nem evilágból való”. Szétválasztotta az egyházat az államtól, és az államot a világi jogra, nem a valláserkölcsre alapította. Ez azt jelentette, amit Jézus mondott a konkoly és a búza példázatában: a búza és a konkoly, a jó és a rossz együtt nő. Nem kell a konkolyt kiszaggatni, mert azzal a búzát is kiszaggatnák. Ez nem az állam dolga.
A liberalizmus ezért nem avatkozik be az emberek erkölcseibe, nem kényszeríti az egyház erkölcseit a megtéretlen, egyházon kívüli emberekre. Nem szaggatja a konkolyt. Ahogy Pál apostol is mondta. A liberális állam tökéletesen egyezik Jézus Krisztus példabeszédével. A politikai katolicizmus azonban, amely az egyház és az állam szétválasztása óta harcol a felvilágosodás ellen, magát a búzával, a liberalizmust a konkollyal azonosította.
Azt állította, hogy a kereszténység erkölcs, a liberalizmus erkölcstelenség. Egyik sem igaz. A kereszténység nem erkölcs, hanem újjászületés, és a liberalizmus nem erkölcstelenség, hanem jog: az erkölcsös és erkölcstelen élethez való egyenlő jogot jelenti. A kereszténység nevében azonban úgy állítják be, mintha az egyháznak az erkölcs megőrzése lenne a dolga a világban, és ennek a liberalizmus erkölcstelensége állja az útját. Az erkölcs a hivatkozás az állam újbóli elfoglalására. Tekintélyelvű, elnyomó rendszer létrehozására.
Holott a liberalizmus mindössze azt akadályozza meg, hogy az állam az egyházi erkölcsöt kényszerítse az emberekre és a felvilágosodás előtti sötétséget és elnyomást hozza vissza. Ez mindig jogsértéssel járna, az alapvető emberi jogokat tagadja. Így lett a köztudatban a „kereszténység” és a „liberalizmus” egymás ellentéte. A keresztény vallás nevében fellépő szélsőjobboldal így tette a liberalizmust szitokszóvá.
A „keresztény Európa” ennek a harcnak a középpontjában áll. A világdiktatúra előszobája. A Biblia Antikrisztusnak nevezi a leendő világdiktátort, akinek a vallás adja a legitimitását. Az Antikrisztus ereje a hazugságban van. A világban most végbemenő változás a hazugság kora, a hazugság térnyerése. Nem véletlen, hogy a korszak kulcs szavai a „fake news”, az álhírek, a propaganda és a hazugság. Trump, Putyin, Orbán a világ legnagyobb hazudozói.
Az sem véletlen, hogy a célkeresztjükben a tényekhez ragaszkodó mainstream média áll, helyébe állítva a szimbolikus Breitbartot, amely összeesküvés-elméleteket közöl, az RT-t, a Russia Today propagandacsatornát, az internet több tízezer hazugságot terjesztő website-ját. Ma a világra leselkedő legnagyobb veszély a hazugság és a törvénytelenség, amely a világot az „Antikrisztus”, a világdiktatúra irányába viszi. Ez a liberalizmus ellentéte.
A liberalizmus joguralomra, törvényre épül, ragaszkodik a tényekhez, a politikailag korrekt beszédhez. Ezért állnak ezek a támadás középpontjában. Az Antikrisztust, a világdiktátort, a Biblia törvénytaposónak nevezi. Ezért támadják a kereszténység nevében az illiberálisok a demokratikus jogállamot, mert a törvény, a joguralom állja a törvénytaposó, a hazugság erejére támaszkodó világdiktatúra útját. Ez a harc folyik most a világban, és Magyarország jó szokásához híven megint a rossz oldalon áll.
*
Orbán személyes ambíciója az, hogy a „keresztény Európa” vezetője legyen. Ehhez arra van szükség, hogy legyőzzék a liberális demokratikus jogállamot, és az Európai Unió újra visszatérjen a kiindulópontjához: belefoglalja az uniós alapszerződésbe ugyanazt, ami a magyar alaptörvénybe bekerült: Európa „keresztény gyökereit”.
Ha ez megtörténik, európai szinten ismétlődhet meg az, ami Magyarországon történt. Erre a keresztény alapra hivatkozva átírják a törvényeket, lerombolják a liberális jogállamot, az emberi jogokat hisztériának minősítik, mint Orbán. Felszámolják a sajtószabadságot, az állam és az egyház szétválasztását, és elkezdik a tömegek butítását, közmunkára fogását. Felszámolják a hatalmi ágak szétválasztását, a fékek és ellensúlyok rendszerét. Vége lesz a demokratikus választásoknak, nem engedik meg, hogy a nem „keresztény” politikai erők is hatalomra juthassanak. A választások formálisak lesznek, a leválthatatlan hatalomra és a kollaboránsaikra lehet szavazni. Vége lesz a jogegyenlőségnek, a közteherviselésnek, és a hatalom kizárólagos birtokosai sajátként kezelik a nép vagyonát. Ez a keresztény Európa.
Pontosabban, ez a kezdete. A vége mindig üldözés és gyilkolás. A történelem periódusai így váltakoznak, amíg az idők végén világméretű lesz a totális diktatúra, amikor a világdiktátor átveszi a hatalmat és a keresztény egyházak támogatni fogják, ahogy Orbánt támogatják. Azt nem tudjuk, hogy a mostani periódust mennyire sikerül lassítani, késlelteni, a liberális jogállamok meddig tartanak ki. Mennyire állnak ellene az emberek, és mennyire ismerik fel, hogy ami a „gonoszt” visszatartja, az a liberalizmus. Azt kell védeni és segíteni.
Azok a keresztény egyházak, amelyek bedőlnek annak, hogy a „keresztényfasiszták” ellene vannak a melegjogoknak, az abortusznak, a muszlimoknak, és ezek korlátozásáért cserébe támogatnak olyan keresztény-nemzeti kormányokat, amelyek a liberalizmust lerombolják ezekre hivatkozva, azok az Antikrisztus vagy az Antikrisztus előképeinek eljövetelét készítik elő. Azt segítenek félretolni, ami a törvénytaposó útjában áll: a liberális jogállamot. A világ végét nem a homoszexuálisok, nem is a muszlimok fogják előidézni, hanem az ellentétük: azok a keresztényfasiszták, akik őket üldözik, és ezért hatalomra segítik az Antikrisztust.
Ez a vakság csak akkor tűnik fel egyeseknek, mikor észreveszik, hogy az Unió alapításának évfordulóján (nem véletlenül Rómában, ahol alapították), Ferenc pápa az Unió vezetőivel tárgyal. Egy pillanat alatt ugyanazt a keresztény alapokra helyezett Európai Uniót javasolta, amit a dörzsölt II. János Pál akart. A „keresztény gyökerekhez” való visszatérést. Ennek a liberális Európa azért nem tulajdonít jelentőséget, mert Ferenc pápát már-már keresztény katolikus pápának ismerik, aki a liberálisokkal rokonszenvez és hasonló elveket vall.
Nem is tartja a katolikus klérus többsége igazi, rendes katolikus pápának. De tévednek az Orbán-hívek is, akik Ferenc pápát gyalázzák, mert ő a maga liberális szemléletével készíti elő a „keresztény Európa”, a keresztényfasiszta elnyomó rendszer létrehozását. Nem tudni, hogy ravaszul, mindezt számítón vagy jóhiszeműen. De a liberálisokat megtéveszti. Ferenc pápára néznek, s nem látják mögötte az egyházát, amely semmit nem változott, és a céljai ugyanazok.
Ezért a liberálisok készek lehetnek arra, hogy maguktól beleegyezzenek, hogy legyen a Ferenc pápa által képviselt világegyház az összekötő kapocs, a kiegyenlítő szelep. Hiszen azzal a szemlélettel, amelyet Ferenc pápa képvisel, és amely szemben áll Orbánnal is, nincs semmi baj. Könnyen lehet, hogy az Unió megújításáról zajló tárgyalásokon belemennek a „keresztény gyökerek” elismerésébe, és alapszerződésbe fogalalásába, s átadják az Unió szellemi vezető szerepét a Vatikánnak. Amit Orbánnak és a szélsőjobbos keresztényfasiszta demagógoknak soha nem tennének meg.
Csakhogy Ferenc nem azonos az ő egyházával, hanem éppenséggel ellentéte. Ha kap egy hasonló teát, mint számos elődje, és megfázik a vatikáni hullaházban, az egészen biztosra vehető, hogy utána nem egy másik „liberális” pápát választanak, hanem a legortodoxabb katolikus jezsuitát, aki elkezdi az Európai Unióban érvényesíteni a „keresztény gyökereket”. Pontosan abban a szélsőjobboldali értelemben, amit Orbán és a lengyelek képviselnek. S a politikai vezető nem a pápa lesz, hanem valamelyik keresztényfasiszta. Mondjuk, Orbán.
Azok az egyházak, amelyek a Bibliát és Jézus tanítását követik, azzal lehetnek a világ sói, ha a liberalizmus védelmével ellene állnak a hazugság erejének és a törvénytaposóknak, akik a liberális jogállamot fel akarják számolni. Aki bedőlnek az „erkölcs” trójai falovának, és a liberalizmust támadják, azok a gonoszt segítik. Aki Orbánt támogatja, az a Sátán szolgája, nevezze magát bárminek. Aki Donald Trumpot éljenzi, ugyanolyan sátáni ember, mint maga Trump.
Minden, ami Magyarországon zajlik, a sajtóban, a CEU ellen, és mindenben, ennek a része. A magyar demokratáknak tovább kell látniuk az orruknál, és a konkrét ügyeknél, mert a tét sokkal nagyobb azoknál. Fel kell bátorodniuk, nem szabad elhinni az eléjük tett csapdát, és azt hazudni, hogy Orbánt nem demokratikus választáson is le lehet váltani. Vállalni kell a kockázatot, az áldozatot, fel kell állni, és ezt a törvénytaposót bármi áron meg kell állítani.
