Nem szeretnék ugrándozni azon, hogy Mester Ákos 2011-ben azt írta, túlmozgásos vagyok a tengerentúlon, amikor fasiszta diktatúrának nevezem az Orbán-rendszert. Inkább hálás vagyok azért, hogy finoman fejezte ki ellenvéleményét. Általában elmebetegeztek, meg is maradt ez bizonyos körökben eposzi jelzőmként. Remélem, ők lesznek az első áldozatai az Orbán-rendszer koncepciós eljárásainak, amelyek a választás után elindulnak (noha, ezek a jellemtelenek azok, akik nagyon vigyáznak arra, hogy ilyen velük ne történhessen meg).
De akkor is tudtam, hogy Mester Ákos legjobb meggyőződése szerint nem ért velem egyet, ezért az iránta érzett tiszteletem semmit nem változott. S örömmel olvastam, hogy Kasza László megrendítő cikke után, amelyben bejelentette az országból való végleges távozását, megváltoztatta a véleményét. Mester Ákos kimondja, diktatúra van. Minden elismerés érte. Milyen kár, hogy a felismerés hat évet késett.
Mert ez nem most derült ki, és nem mostantól diktatúra. Ez diktatúra volt már 2011-ben is. A diktatúra bevezetését a „fülkeforradalomra” hivatkozva Orbán bejelentette már a 2010-es választás éjszakáján. Emlékeztetnék arra, hogy Magyarország közjogi berendezkedése nem változott azóta, amióta én a rendszert fasiszta diktatúrának nevezem. Nem a NER változott azóta, hanem egyesek most veszik észre, s a becsületesebbek bevallják.
Kasza László most érezte úgy, hogy megfullad, ebben már nem képes élni. Mentségemre legyen mondva, hogy amiképp Kasza László mindvégig „kívülről”, a bensejében ismert és „benne élő” működő demokráciából nézte a NER-t még akkor is, ha fizikailag Budapesten élt, én is kellő távolságból és egy jogállamból nézve állapítottam meg, hogy ez diktatúra.
Ennek alapja részben az a felismerés volt, hogy látszatdemokrácia és „demokráciahiányos” demokrácia nem létezik. A jelzős szerkezettel és a fosztóképzővel ellátott demokrácia nem demokrácia. Ilyen demokrácia nincs. Demokrácia vagy van, vagy nincs. Vagy alkotmányos rend van vagy önkény. Ha megdöntik az alkotmányos rendet, akkor az diktatúra lesz. Ha a hatalmi ágak szétválasztása, a fékek és ellensúlyok rendszere megszűnik, mi más lenne a helyén, mint egyeduralom, önkény, diktatúra. S ehhez nem feltétlen szükséges az erőszak.
Ahol nincs demokrácia, ott nem légüres tér keletkezik, hanem önkényuralom. Már akkor is azt írtam, hogy Mussolini sem olyan fasizmust csinálna 2011-ben, mint amilyet 1928-ban. Ezek lopakodó diktatúrák. 2012-ben egy „Média és Demokrácia” című projekttervben már ezt írtam: „lopakodó diktatúrák jönnek létre, melyek az ismert önkényuralmi rendszerekhez képest leplezettebb formában jelennek meg, ezért nehezebb azonosítani őket. Az új típusú autokráciák a demokrácia külső kereteit megtartják, de a demokráciát a belső lényegétől megfosztják. Látszólag demokratikus felhatalmazással lebontják a jogállamot”.
Lehetett ezt a formai különbséget már 2011-ben is látni. Csak észre kellett volna venni. Ezek a modern diktatúrák nem szüntetik meg a demokrácia látszatát, és ebben rejlik az erejük. Ha az eddig ismert diktatúrák kliséit követnék, akkor hamar megbuknának. De a külső látszat más. A kérdés, hogy mi alapján ítélünk: a külső forma vagy a belső tartalom alapján. Külső formájukat tekintve ezek a rendszerek demokráciák (vagy fosztóképzővel ellátott, „még demokratikus” rendszerek). Belső lényegük azonban diktatúra.
Ez azt jelenti, hogy a látszólag létező demokratikus intézmények látszatok csupán. Nem léteznek, mert nem működnek. Egyetlen ember hozhat minden döntést, ahogy az egykor volt Alkotmányunk fogalmazott: „a kizárólagos hatalmat kontroll nélkül gyakorolja”. Ez a rendszer megfojt, kényszerít, megaláz, kifoszt, elveszi a szabad életvitel lehetőségét. A látszattal fojt meg, a hazugságból fakadó tehetetlenség öl. Ezért addig él, amíg ez a látszat fennmarad.
*
Ezért voltam kissé túlmozgásos az első Orbán-ciklusban, mert akkor még lett volna arra lehetőség, hogy ezt a diktatúrát Magyarország megállítsa. Ennek a látszatnak a világos leleplezése, és az abból fakadó logikus cselekvés porrá zúzta volna ezt a nevetséges és primitív csalást. De ehhez ki kellett volna mondani, amit senki nem akart kimondani. Mert keresték a fizikai erőszakot, a fekete autót, és nem találták a listán levő külső jegyeket.
Miközben a belső tartalma ugyanaz volt. Nem kell új fogalmakat kitalálni, mert akkor nem értjük meg sem a lényegét, sem azt, hogy mit kell tenni. Belső tartalmát tekintve a NER egy fasiszta diktatúra. Úgy kell hozzá viszonyulni, mint egy fasiszta diktatúrához. Azért él, mert nem így viszonyulnak hozzá, hanem úgy, mint egy demokráciához. Eljátsszák azt is, hogy itt demokratikus választások vannak, és Orbánt demokratikus úton le lehet váltani.
Nem lehet. Ezek nem demokratikus választások. Ezért a választási részvétel az ellenkezőjét eredményezi: nem leváltja, hanem bebetonozza Orbánt a rendszer legitimációjával. Éppen azzal a hamis állítással, hogy ez egy demokrácia. Az emberek, okos, értelmes emberek is, nem tulajdonítanak jelentőséget ennek a legitimációnak, ennek a látszatnak. Pedig a NER, Orbán rendszere addig él, amíg ez a látszat fennáll. Utána meztelen a király, és neki vége. Ez egyszeregy, de nem hiszik el. S amíg nem hiszik el, a rendszer addig megmarad.
Ezért hangoztattam 2011-től (vállalva a lehülyézést, az elmebetegezést), hogy ez fasiszta diktatúra. Ez az „alaptörvényben” elültetett mag természete, amelyből csak a diktatúra fája nőhet ki. Nem kell aggódni, lesz nyílt elnyomás, fizikai erőszak, lesz fekete autó is, ki lesz elégítve mindenki kívánsága. A gilisztának látszó kígyócska megnő, Pistikéből István lesz, a diktatúra vesszőszála hatalmas fává növekszik és meghozza a maga gyümölcsét.
De akkor kivágni már nem lehet. Ezért voltam kissé ideges éveken át, amíg megvolt annak lehetősége, hogy a felismerés, a leleplezés által, a látszat felszámolásával állítsuk meg a fa növekedését, mert utána már késő lesz. Ma már sokkal higgadtabban írok ezekről, mert ez a lehetőség elszállt. Nincs mit tenni, ezt már csak fékezni lehet, de a feladat semmit nem változott. Fel kell ismerni, amit Mester Ákos becsületesen felismert. Javára legyen mondva, hogy ezt képes elismerni, mások erre sem képesek. De ha idáig eljutott, tovább kell lépni.
*
Próbáljuk levezetni. Ha diktatúra, akkor nem demokrácia. A diktatúra nem enged egyenlő tisztességes, szabad választást. A rendszer a Fidesz mindenkori kétharmados győzelmére van beállítva. Ha ezt bármi veszélyezteti, azonnal igazítanak rajta egyet, mint most is. Ha nem egyenlő és nem demokratikus a választás, akkor az nem választás. Egy demokrata nem vesz részt nem demokratikus választáson, hanem azért demokrata, mert küzd azért, hogy demokratikus és szabad választások legyenek.
Ha demokratikus választáson a Fideszt nem lehet legyőzni, mert nincs rá lehetőség, akkor bojkottálni kell. Nem szabad a rendszert legitimálni, és a választáson a demokrácia hamis látszatát adni a diktatúrának. Mert ez tartja életben a diktatúrát.
Akiknek anyagi és egzisztenciális érdeke fűződik ahhoz, hogy a választáson mindenképp részt vegyenek, a bojkottot azért vetik el, mert a bojkott nem vezet oda, ahova választási győzelem vezetne. De a bojkott nem a választási győzelmet helyettesíti. Ezért nem számít, hogy a diktatúra milyen kamupártokkal, hogyan és milyen arányú győzelmet szerez, mert a részvétel esetén is ugyanaz lenne a végeredmény.
A bojkott lényege a leleplezés. A bojkott lényege a legitimáció megvonása, a diktatúra bizonyítása. A bojkottnak nincs köze a választási eredményhez, a bojkottot nem érdekli az, hogy a diktátor milyen győzelmet hazudik magának. Tök mindegy. A bojkott lényege az, hogy nem asszisztálunk a diktatúra hazugságához, hogy demokráciának adja ki magát. Ez a lényeg, az engedelmesség és a hitelesítés felmondása.
A választási részvétel vagy nem részvétel nem változtat azon, hogy mindenképp Orbán egyeduralma marad, az ellenzéknek pedig semmiféle jogosítványa nincs. A különbség a lelepleződésben és a kívülállásban van. Ezért Mester Ákos hiába ismerte fel, hogy ez egy diktatúra, ha a végén azt mondja, hogy „Lehet választani. Úgy értem: április 8-án”.
Nem igaz. Nem lehet választani. Szavazni lehet, és minden szavazat arról a hazugságról szól, hogy ez egy demokrácia és nem diktatúra. Ha Mester Ákos például elmegy szavazni, akkor a szájával azt mondja, ez diktatúra, míg a szavazásával azt mondja: ez demokrácia.
Ezt üzeni Magyarországnak és a külvilágnak, és az ő szavazata is benne lesz április 8-án este abban a mondatban, hogy „Magyarországon él a demokrácia, a magyar nép szabadon választott, és soha nem látott többséggel választotta meg a Fidesz Magyar Polgári Pártot, s minden eddiginél nagyobb felhatalmazást adott, hogy a megkezdett munkát bevégezze, a Soros-hálózatot felszámolja, Magyarországot az illegális bevándorlástól megvédje”. Ez lesz.
És aki elmegy szavazni, a részvételével valóban ezzel bízza meg Orbánt, függetlenül attól, hogy kire szavazott. Azzal ugyanis, hogy a szavazáson való részvételével demokráciának mondja a diktatúrát, szabad kezet és felhatalmazást ad a diktatúrának arra, hogy tegye a dolgát. Benne lesz a részvétele. Miután bekövetkezik a megsemmisítő, a rendszerbe kódolt vereség, egy szóval sem mondhatja, hogy ez diktatúra, mert a szavazáson való részvétele azt jelentette, hogy ezt demokráciának ismeri el.
A nép pedig erről semmit nem tud, azt hiszi, hogy demokráciában él, ahol választhatott, de a többség Orbánt akarta, nincs mit tenni. Bele kell törődni, nem lehet megkérdőjelezni azt, hogy a NER demokrácia, nem lehet azt mondani, hogy törvénytelen, államcsínnyel létrejött illegális hatalom. Bele kell törődni, hogy a diktatúra bármit megtehet. Ezért semmit nem ér a kései felismerés sem, hogy ez diktatúra, ha nem párosul azzal a felismeréssel, hogy egy diktatúra azért diktatúra, hogy demokratikusan soha ne lehessen leváltani.
A diktátor azért tart demokratikusnak látszó hazug választást, hogy soha ne derüljön ki az, amit Mester Ákos is felismert. De ha elmegy szavazni, és másokat is erre buzdít, azzal épp az ellenkezőjét hitelesíti, mint amit felismert. A leplezett típusú modern diktatúra pedig épp abban áll, hogy a leplezett volta megmaradjon. Ha ezt a leplet lerántják róla, akkor vége. A diktatúra vagy összeomlik vagy kénytelen leplezetlen diktatúraként működni tovább. Annak viszont meg vannak számlálva a napjai a (még) demokratikus Európában. Magyarországon is.
*
Mi a következménye annak, ha nincs bojkott, és Orbán a beállított választási kód szerint simán győz? Az, hogy az ellenzék újra felesküszik a NER-re, nem nevezheti diktatúrának, és a keze-lába a rendszeren belül meg van kötve. A rendszeren belül jogai nincsenek, és mivel a választáson való indulással demokráciának minősítette a diktatúrát, továbbiakban is annak kell tekintenie minden diktatórikus lépést. Ezzel már nemcsak a rendszert magát, hanem a 2018 után várható egyre nyíltabb, de még mindig demokratikusnak álcázott és leplezetten diktatórikus lépést is legitimál, demokratikusnak hitelesít és ismer el.
Ezzel bebetonozza Orbánt, becsapja a magyar népet, „lefegyverzi” őket, és szabad utat ad annak, hogy Orbán a maradék független sajtót felszámolja vagy a rendszerbe olvassza, és a szabad civilszervezetek ellen hajtóvadászatot indítson. Korrupciós perek, eljárások és akár bebörtönzések is lehetnek. Mindig csak addig a határig, amíg a demokratikus látszat fenntartható, mert a rendszernek ez a megtartó ereje. Még erősebb lesz a kényszerítés és a félelem, és semmit nem lehet tenni ellene. Mert a választási részvétellel legitimáltuk a rendszer demokratikus jellegét. Ez az öngyilkosság.
És ez így megy tovább hazug választásról hazug választásra, míg meg nem érti valaki azt, hogy a bojkott vethet véget ennek a hazugságnak. Ha ez nem történik meg, akkor addig tart a diktatúra, amíg el nem fogynak a pénzügyi és egzisztenciális tartalékok, mert akkor hirtelen mindenki megvilágosodik, elfelejti, hogy demokráciának hazudta a diktatúrát, és elkezdődik a jó magyar hagyományok szerinti öldöklés. Idevezet a rendszer négyévenkénti hazug legitimálása. A borzalmak borzalmához.
Mindezt a bojkott tudná megakadályozni, és az eseményeket mederben tartani. A rendszer diktatórikus jellegének leleplezése és az engedelmesség megtagadása. Az egyetlen békés út, amely a leplezett diktatúrának véget vethet. És ez akkor is megtörténik, ha Orbán akár tucatnyi kamupártot elindít, hogy a legitimációt megszerezze. Ezekről mindenki tudja, hogy kamu. Ez nem legitimál. De sajnos, a felismerésekben itt tartunk. A bojkottról elindult már egy polémia, de nem a lényegről beszélnek, többnyire esztelen idióták fejtik ki nézeteiket.
Ezért még legalább két ciklus kell a nehéz felfogás miatt. A végén rájönnek, amit 2011-ben is tudni lehetett, és megteszik talán azt, amit akkor kellett volna. Hacsak addig Orbán nem hibázik valami nagyot, és előbb el nem indul az öldöklés. Ezért most a 2018-as választási részvételért minimum tíz év Orbán-uralommal fizetnek, a tébolyhoz hasonló ámokfutással, amit ez a begolyózott, esztelen ember a választás után elindít. És ennek nem más, hanem a magyarok lesznek az okai, hogy egy ilyen világos helyzetet nem képesek felismerni.
Az Isten legyen irgalmas. Másra nem lehet számítani. Ahogy Orbán Gáspár is megmondta. Ő pedig ismeri az apját, ő már csak tudja.
