A pedagógusok tiltakozását egyesek a rendszerrel szembeni politikai ellenállásként értelmezik. Helyenként a rezsim vezetői is úgy próbálják „lejáratni”, mintha kívülről szervezett politikai nyomásgyakorlásról és nem szakmai követelésekről lenne szó. A tiltakozó pedagógusok képviselői ezt minden alkalommal elutasítják, és egyértelművé teszik, hogy nem rendszerellenes politikai ellenállásról, hanem a tönkretett oktatás szakmai kérdéseiről van szó. Ha ezek megoldódnak, az Orbán-rendszer önkényuralmi jellege továbbra is megmaradhat.
A szakmai problémák azonban nem oldódhatnak meg, mert azok az Orbán-rendszer önkényuralmi jellegéből fakadnak. Ezt egy nehezebb fejű diák is felismerhetné. Mivel a rendszeren belül csak kollaboráns, megvett, hazug álellenzék létezik, a rajta kívül álló civil társadalom komoly eredménynek tekinti azt is, ha a diktatúrán belül elér bizonyos engedményeket és börtönét komfortosabbá teheti. Megelégszik, ha elviselhető körülményeket teremt, mert arra nincs esélye, hogy a gyerekeit a rendszer ne közmunkástölteléknek tekintse, ne az orbáni bűnszervezet beszélő szerszámainak képezzék ki. De ennek belátásához hiányzik a bátorság.
Ezért a legvalószínűbb az, hogy a rezsim az általa használt mocskos módszerek valamelyikével kifárasztja, felaprózza, megosztja, ledarálja, látszatengedményekkel leszereli a tiltakozást. Maguk a tanárok fáradnak bele, de a lényeg nem változik, s ezután jön a bosszúállás, majd a még nagyobb meghunyászkodás. Szinte elképzelhetetlen a mai Magyarországon, hogy akár ebből, akár másból, valamilyen elvszerű, következetes ellenállás jöjjön létre, amely akár csak a szakmai követelések egy részét is kikényszerítené.
Világosan kell látni, hogy a pedagógusok fellépése szakmai követelés, nem áll mögötte a rendszerrel szembeni politikai elégedetlenség. Ha a pedagógusok kitartóak lennének, és kiderülne, hogy a diktatúra jellegéből fakadóan a rezsim még arra sem hajlandó, hogy alattvalói gyerekei minimálisan elfogadható oktatást kapjanak, az elvezethetne a felismerésig, hogy az egész rohadt, illegitim és törvénytelen elnyomó rendszert kell megdönteni. Ehhez a felismeréshez nem kellene végigmenni azon az úton, amelyen most végig kellene menni, és amelyhez úgysem lesz elég kitartás, bátorság és szervezettség.
Lenne egy másik út is. Tegnapelőtt Philadelphiában jártunk, és megtekintettük azokat a helyszíneket, ahol az amerikai függetlenségi nyilatkozatot megalkották és a felvilágosodásra épülő szabad ország alapjait lerakták. Megdöbbentő volt látni, hogy néhány ember egy viszonylag kis helyiségből legyőzte a kor legnagyobb hatalmát, az angol világbirodalmat. Győzelmük titka az elvszerűség volt, azoknak az elveknek a követése, amelyeket a magyarok még csak nem is ismernek, de látatlanban elvetnek. Nem az angoloktól megszerezhető kedvezményekre, a zsarnokság engedményeire ácsingóztak, hanem az alapvető emberi jogokhoz, a szabadság elveihez ragaszkodtak. Semmiféle számítás, haszon, gyávaság, elméleti kombináció nem írta felül a szabadság elveit.
Minden „józannak” mondott véleménynek ellenálltak, melyek ellentétesek voltak az ember vele született jogaival. A legkisebb megalkuvást is elutasították, semmiféle kompromisszumot nem kötöttek, nem voltak tekintettel az erőfölényre, a várható negatív következményekre, hanem az emberhez méltó élethez ragaszkodtak. És győztek. Mert aki az igazság útján jár, aki az igaz elvekhez ragaszkodik, legyen akár egyedül, az győz a hatalmasokkal szemben. Aki ezeket az elveket feladja, kompromisszumot köt a zsarnoksággal, az örök vesztes, kiszolgáltatott, kifosztott alattvaló és rabszolga marad. Legyen bármilyen büszke egy kétmilliós városban, tízmilliós országban, 140 ezer pedagógus képviseletében ötezer esernyőre.
Az Egyesült Államok alapító atyáinak bátorsága a felvilágosodás ismeretéből fakadt. Tisztában voltak az ember veleszületett jogaival, a függetlenségi nyilatkozatban helyenként szó szerint idézték John Locke, a felvilágosodás atyjának eszméit. Nem azt keresték, mint a magyarok, hogy mi miért nem igaz, nem kenték el az igazságot, nem találtak ki mindenféle ellenvetést, hogy a végén már senki nem tudja, melyik a jobbkeze és melyik a bal. Nem egy gyáva és hazug vezér szava döntött, hanem az elvek mellett és ellen lehetett érvelni, majd szavazni. Ennek megfelelő Alkotmányt is hoztak létre, amelyet nem lehet megváltoztatni, mert rendíthetetlen alapelvekre épül, legfeljebb kiegészíteni, amely kiegészítések nem lehetnek ellentétben az alapelvekkel és az Alkotmány addigi részeivel. Ez a szabadság alapja.
Ezúttal hagyjuk azokat a magyarokat, akik életükben nem jártak Amerikában, de egy primitív diktatúrából gyalázzák az amerikai szabadságot. A mindenkor meglevő társadalmi problémákat, feszültségeket, megoldandó kérdéseket azonosítják a szabadság rendszerével, amely egyedül képes azekre megfelelő választ adni. Minden más megoldás a diktatúra, a fasizmus, a szabadság, a velünk született jogok lábbal tiprásának valamilyen formája. Magyarországon nem olvassák ezeket a szövegeket, nem ismerik ezeket az alapelveket, még a magukat demokratáknak vallók sem. Így eshet meg, hogy nincs mérőzsinór, nincsenek alapelvek, nincs elképelésük sem arról, mit kellene tenni, vezéreket követnek, akik a szakadékba vezetik őket.
Néhány idézet az amerikai függetlenségi nyilatkozatból eligazítja az embert, mi a teendője, ha egy Orbán bandájához hasonló bűnszervezet megkaparintja az államhatalmat és zsarnokságot vezet be. Íme: „Magától értetődőnek tartjuk azokat az igazságokat, hogy minden ember egyenlőként teremtetett, az embert teremtője olyan elidegeníthetetlen Jogokkal ruházta fel, amelyekről le nem mondhat, s ezek közé a jogok közé tartozik a jog az Élethez és a Szabadsághoz, valamint a jog a Boldogságra való törekvésre. Ezeknek a jogoknak a biztosítására az Emberek Kormányzatokat létesítenek, amelyeknek törvényes hatalma a kormányzottak beleegyezésén nyugszik. Ha bármikor, bármely Kormányforma alkalmatlanná válik e célok megvalósítására, a nép Joga, hogy az ilyen kormányzatot megváltoztassa vagy eltörölje, és új Kormányzatot létesítsen, olyan elvekre alapítva és hatalmát olyan módon szervezve, amely jobban védi Biztonságát, és jobban elősegíti Boldogulását.”
Az egyén élethez, szabadsághoz és boldogsághoz való joga a kormányzás célja és hatalma. A nyilatkozat érthetőnek tartja, ha egy kormányzat a nehézségekkel küzd, de elfogadhatatlannak tekinti, ha egy hatalom célja az elnyomás, a szabadság korlátozása, és az ember vele született jogainak eltiprása. Jogosnak tartja a türelmet, amíg ez a különbség nyilvánvaló lesz. De amikor ez kiderül, akkor nem alázatos kéréseket terjeszt a zsarnok elé, és nem öt perc némasággal engedi útjára a jogaitól megfosztott népet, hanem az ilyen hatalom nép által való jogszerű megdöntését írja elő: „A józan ész azt kívánja, hogy a jól bevált Kormányzatot ne változtassuk meg jelentéktelen és múló nehézségek miatt; és valóban a tapasztalat azt mutatja, hogy az emberiség inkább szenved mindaddig, amíg a rossz nem válik elviselhetetlenné, mintsem hogy kivívja jogait, és eltörölje a megszokott formákat. Ha azonban a visszaélések és bitorlások hosszú sora mindig ugyanazt a Célt szem előtt tartva azt bizonyítja, hogy a népet teljes zsarnokságba kívánják hajtani, a nép joga és a nép kötelessége, hogy az ilyen Kormányzat igáját levesse, és jövő biztonsága érdekében új Védelmezőkről gondoskodjék.”
Joga és kötelessége megdönteni a népnek az Orbánhoz hasonló zsarnokokat. Ezt még a demokratikus magyar Alkotmány is tartalmazta, de senki nem tartja be. Az amerikai függetlenségi nyilatkozat ezután tényszerűen felsorolja, listába szerkeszti a jogtiprás eseteit, egyebek mellett kijelenti, hogy „olyan jogrendnek vetett alá minket, amely idegen az alkotmányunktól, és amelyet nem ismernek el a törvényeink”, felsorolja az ezekkel kapcsolatosan megfogalmazott ellenvetéseket, a zsarnoki reakciókat, majd levonva a konzekvenciát kijelenti, hogy „elnyomatásunk minden újabb állomásánál a legalázatosabban folyamodtunk orvoslásért; Megismételt kérelmeinkre, megismételt sértés volt a válasz. Az a fejedelem, akit minden tettében ilyen vonások jellemeznek, Zsarnok, és nem méltó arra, hogy egy szabad Nép uralkodója legyen”. Az Orbán rendszer törvénytelen, az alkotmányos rend megdöntésével jött létre, ezt bizonyítja a demokratikus Alkotmánnyal összeegyetethetetlen alaptörvénye, amely sérti az alapvető emberi jogokat, Orbán nem méltó arra hogy egy szabad nép uralkodó legyen, vagy ha igen, akkor a nép nem méltó a szabadságra.
Ezután kijelentik, hogy természet adta joguk szerint felszabadultak az ilyen zsarnoki uralom alól, szabadok és függetlenek tőle, nem engedelmeskednek neki. Ez egy gyarmat esetében az ország függetlenné nyilvánítását, egy országon belül a zsarnoki hatalommal való együttműködés felmondását, a rendszer totális bojkottját és a törvénysértő hatalom távozásának sürgetését és elzavarását jelenti. Az amerikai Egyesült Államok alapító atyái ezt azzal zárják, hogy „az Isteni Gondviselés védelmébe vetett szilárd hittel, mindnyájan kölcsönösen felajánljuk e nyilatkozat támogatására Életünket, Vagyonunkat és szent Becsületünket”.
Hasonló magyar kiállás ezen a ponton bukik el: nincs szilárd hit, mert nincsenek szilárd elvek, s a szabadságért a becsületünket még felajánlanánk, hiszen úgysem sokat ér, nem is tudjuk, hogy mi az, és mitől lenne szent, de az életünket, és főleg a vagyonunkat, legyen az bármilyen kicsi, vagy testesüljön meg akár csupán a diktatúrától kapott havi fizetésben, azt már nem.
