(Fotó: Optimista vidám társaság. A legutóbbi hazugságuk eredménye után. Aztán ugyanazt folytatják.)
Egy majdnem kísérletről
Kedves Olvasóink!
Kérem, hogy az alábbi cikket úgy olvassák, hogy Önök akaratunkon kívül valamennyien egy megcsalatás áldozatai. Egy öntudatlan kísérlet résztvevői. Mondhatnám, hogy tudatosan előkészített kísérleté, de nem lenne igaz. A kísérletnek azonban mégis hárborzzongatóan sokatmondó eredménye van. Ez pedig a következő. Az internet ördöge miatt a Demokratikus Koalíció tavalyi kongresszusának kiáltványát küldte el egy kedves barátom. Nem vette észre, hogy ez a „nemzeti ellenállásról” szóló felhívás tavalyi, mert az egész „nemzeti ellenállásról” azóta sem hallott fütyörészni egyetlen kóbor veréb sem. A cikk megállapításai így még inkább igazak, mert rögtön ellenőrizhetők is, miszerint ez a nagy Kiáltvány a nagy „nemzeti ellenállásról” hogyan végződött, és az egész nem több, mint egy kommunikációs trükk. Abban a szerencsés helyzetben van részünk, hogy mivel a kiáltvány egy évvel később jutott el hozzánk, ezért egy évvel később tettük vizsgálat tárgyává, mit sem tudva erről, ezért egy év távlatából visszatekintve mindjárt értékelni is tudjuk, mi lett a sorsa ennek az eget rengető kiáltványnak, mely nem kevesebbre, mint „nemzeti ellenállásra” hívta fel Magyarország népét. Egyben ellenőrizhetők a cikk állításának igazságai is. Plasztikusabban nem is lehetne bizonyítani ennek a pártnak és elnökének a hamisságát, minthogy az öntudatlanul egy évvel később megírt véleményt most összevetjük azzal, hogy mi történt egy év alatt. Nagy nulla. Gyurcsány és pártja, fanatikus híveivel az élen, már régen el is felejtette, hogy egy éve „nemzeti ellenállást” hirdettek. Ez a kiáltvány az összes többi szemfényvesztő trükkhöz hasonlóan egy napig tartott, azóta senki nem is emlékszik rá, maguk a DK-sok sem, az a DK-s barátom sem, akitől ezt kaptam. De a a Facebook tanúsága szeint a cikket olvasó összes többi DK-s sem, köztük olyanok sem, akik egy éve ott voltak a tavalyi kongresszuson. Ez mindennél többet elmond. Már fél napja elérhető volt a cikk, és még senki nem vette észre, nem jött rá, hogy ez egy évvel ezelőtti kiáltványt ostoroz. Akaratomon kívül így még nem lepleztem le hazugságot, olcsó mellébeszélést, manipulációt. Mint ahogy a cikkben szerepel, ezek a DK-s gyurcsányi „programok”, kiáltványok, naponta változó szemfényvesztő hazugságok, pontosan annak megfelelnek annak, mint amikor Gyurcsány azt mondta Őszödön, hogy úgy csináltunk, mintha kormányoztunk volna, hazudtunk éjjel és nappal. Most pedig úgy tesznek, mintha ellenzék volnának, mintha azon kívül, hogy felmarkolják a pénzt, bármit is tennének. Hazudnak éjjel és nappal. Gyurcsány visszatért az őszödi beszéd előtti időkbe, ezért igazán kár volt felgyújtatni Budapestet. A véletlennek köszönhetően lelepleződött a vezér, a pártja és a tagsága is. Ezzel köszöntjük a Párt újabb februári kongresszusát, várjuk a friss kiáltványt, a legújabb hazugságot, ami majd egy napra megint eltereli a figyelmet arról, hogy eladták magukat, csapdába vitték az ellenzéket, hazudnak, semmit nem csinálnak. Azt hiszem, hogy a mostani kongresszus akkor tenné legjobban, ha feloszlatná önmagát és a pártot. Ez szolgálná leginkább Magyarország érdekeit is, mert ha nincsenek kollaboránsok, akik elszívják a levegőt, akkor magától előbb-utóbb ez a nép megbirkózik az ellenségével, a klerikálfasiszta diktatúrával. Kérem, hogy aki valóban kíváncsi arra, hogy mi a DK, kicsoda Gyurcsány, mit és mennyit érnek a szavai, a fentiek ismeretében olvassa el újra a cikket. Így párt és pártvezér még nem lepleződött le. Az alábbiakban pedig kezdődik az öntudatlanul egy évvel később készült elemzés, maga a cikk.
Bartus László
A „Demokratikus Koalíció Kongresszusának Kiáltványa” címet viselő dokumentum „nemzeti ellenállásra szólítja fel a magyar polgárokat”. Mint a felhívásból kiderül, ez nem azt jelenti, hogy a DK kivonul a parlamentből, Gyurcsány pártja úgy áll az általa szervezett „nemzeti ellenállás” élére, hogy ő maga az ellenállást a diktatúra parlamentjében Orbán Viktor pénzén gyakorolja. Mi lenne az ellenállás első lépése, ha nem az, hogy a Demokratikus Koalíció bojkottálja az Orbán-rendszert, nem játssza el tovább a parlamenti díszlet szerepét, és megvonja a rendszertől a legitimációját?
Ebben az esetben azonban le kellene mondani a képviselői helyekről, fizetésekről, kedvezményekről, az évi százmilliós nagyságrendű pártfinanszírozásról, amelyet Orbán a rendszer demokratikus látszatának fenntartásáért fizet a kollaboránsoknak. Erről viszont a Demokratikus Koalíció nem mond le, mert akkor el kellene menni dolgozni néhány embernek, a földalatti mozgalomban kellene valódi nemzeti ellenállást szervezni, ehhez azonban nem fűlik a foguk. Ezzel a „nemzeti ellenállás” meg is bukott, a felhívásnak itt van vége.
De azért érdemes megnézni, mit nevez Gyurcsány „nemzeti ellenállásnak”. Ezzel egyetlen rövid bekezdés foglalkozik: „A nemzeti ellenállás elsősorban közéleti szerepvállalás, a közügyekben való részvétel. A véleménymondás, az igazság keresése, a demokratikus ítéletalkotás, a szervezkedés, a tiltakozás, a holnap demokratikus Magyarországa programjának összeállítása és meghirdetése. Mutassunk példát, a mindennapokban viselkedjünk demokrataként, szabad és felelős polgárként.”
Mintha a KISZ Bizottság táborába csöppentünk volna 1988 nyarán. A „nemzeti ellenállás” nem a rendszerből való kivonulás, hanem a rendszeren belüli „közéleti szerepvállalás, a közügyekben való részvétel”. Azzal leszünk az Orbán-rendszer ellenállói, ha beállunk a rendszer kollaboránsai közé, és erősítjük a rendszer legitimációját, a demokrácia hamis látszatát. Gyurcsány beveti az Orbán-rendszer elleni legerősebb fegyverét, a „demokratikus ítéletalkotást”.
A „nemzeti ellenállás” legmagasabb szintje, amikor „a holnap demokratikus Magyarországa programjának összeállításban és meghirdetésében” veszünk részt. Pótcselekvésre hív a kiáltvány, álmodozásra arról, milyen lenne a „holnap demokratikus Magyarországa”, csak azt nem mondja meg, hogy mitől lenne holnap Magyarország demokratikus ország, merthogy a „demokratikus ítéletalkotástól” és „az igazság keresésétől” nem lesz az, az hétszentség.
A „nemzeti ellenállás” meghirdetésével nem lenne semmi baj. Mindenki úgy röhögteti ki magát, ahogy akarja. A probléma annyi, hogy Gyurcsány ugyanazt teszi, mint Orbán, elhasználja a szavakat. A „nemzeti ellenállás” súlyos fogalom, gazdag történelmi múltja van. Fasiszta országokban hirdettek nemzeti ellenállást, jöttek létre ellenállási mozgalmak, amelyek nem a fasiszta rendszerek fizetett kollaboránsainak leplezésére, hanem a rendszer megdöntésére szolgáltak. Megváltozik itt a szavak jelentése, mint amikor Selmeczi Gabriella megvédi a nyugdíjakat.
Hogy mi a célja a Kiáltványnak? Ez a pártelnök „elővágása” minden olyan szembesítésre, amely felvetné a párt kongresszusán az identitás kérdését, a párt eredeti célját és feladatát, mindazokat az elveket, amelyeket a Demokratikus Koalíció rövid fennállása óta megtagadott. Azt nem mondjuk, hogy a pártelnök felelősségét is, mert ilyen csak demokratikus pártokban képzelhető el, ahol nyílt viták vannak, a pártelnök leváltható, lehetnek riválisai. A Demokratikus Koalícióben ez nem lehetséges. Nem demokratikus párt, legfeljebb koalíció. Koalíciója azoknak, akik az elnököt vezérként elfogadják, és pecsenyéjük pirosra sütögetését a hozzá való kötelező lojalitástól remélik.
Gyurcsány 2011. február 18-i évértékelőjében még azt mondta, „mi mostantól nem a kormány ellenzéke vagyunk, hanem Orbán önkényre épülő rendszerének ellenzéke vagyunk”. De egy parlamenti ellenzék nem a rendszer, hanem a kormány ellenzéke. Egy önkényuralomban nem lehet eljátszani a demokratikus versenyt. Gyurcsány 2013. június 24-én ezt írta a Galamuson: „Az alaptörvény lényege szerint illegitim. (…) Demokraták ezzel nem egyeznek ki, nem fogadják el, ezzel nem kötnek kompromisszumot.”
Olyannyira nem, hogy nem sokkal később párttársaival együtt erre az alaptörvényre felesküdött. Pedig Gyurcsány tudta, hogy miről van szó: „Én is, az általam vezetett párt, a Demokratikus Koalíció is azt gondolja, hogy Orbán rendszere illegitim és illegális. Illegitim, mert amit tesz, arra nem kért és nem kapott felhatalmazást, és illegális, mert törekvései a hatalom kizárólagos megszerzésére irányulnak és ez alkotmányellenes. Alkotmányellenes, függetlenül attól, hogy a kiherélt alkotmánybíróság mit mond erről.”
Gyurcsány azt is mondta: „mára megértettem, hogy aki (…) kompromisszumot köt Orbán Fideszével, az a pillanatnyi hatalomért engedi továbbpusztítani a köztársaság maradékát”. Akiről itt beszélt, az ő maga. 2011-ben még úgy nyilatkozott, hogy „lehet kemény hozzászólásokban ostorozni a Fideszt, de ha ott vagyunk a Parlamentben, akkor azt a látszatot keltjük, hogy itt minden a szokásos rend szerint zajlik. Pedig egy frászt! (…) A mi dolgunk, hogy küzdjünk az önkény ellen. Ehhez pedig most nem beszélni, hanem cselekedni kell. A cselekvés most a bojkott. Aki meg a Parlamentben hiábavalóan vitatkozva azt a látszatot kelti, hogy normális, szokásos üzemmenet van, az akarva-akaratlanul segít törvényesíteni Orbán önkényét. (…) Orbán világában meg szét kell törni az önkény demokratikus mázát. Ezt teszi a bojkott. Leleplezi Orbán hazugságát, a rendszer hazugságát, megmutatja az önkény valóságát.” Ez még hasonlított egy „nemzeti ellenállásra” való felhíváshoz.
Amikor Gyurcsány és társai megsemmisítő vereségbe vitték a 2014-es választáson való részvételükkel a liberális demokratákat, másnap Gyurcsány ezt mondta: „A szó történelmi, morális értelmében ezt a hatalmat soha nem fogom elismerni legitimnek”. Majd „a DK engesztelhetetlen ellenzék lesz” felkiáltással letették a hűségesküt Orbán illegitim és illegális alaptörvényére. Ha nem teszik, nem kaptak volna párttámogatást, nem indulhatnak brüsszeli állásokért az európai parlamenti választáson, nem ülhettek volna be a parlamentbe milliós juttatásokért és kedvezményekért.
A Kiáltvány úgy fogalmaz: „Ne feledjük a rezsim bűneit, mert mindenkinek viselnie kell a felelősséget.” Mindez helyesen így hangzik: „Ne feledjük Gyurcsány és a Demokratikus Koalíció bűneit, mert mindenkinek viselnie kell a felelősséget.” A Kiáltvány azt írja: „Nem hősökre, nem forradalmárokra, hanem polgári jogukkal és kötelességükkel élni akaró és tudó bátor emberek sokaságára van szükség.” A polgári jogukkal és kötelességükkel azok élnek, akik bojkottálják a rendszert. Gyurcsányék hősiességéből még erre sem futotta.
Burkoltan ez azt is jelenti, hogy aki nem ül be Orbán parlamentjébe, nem tesz esküt az alaptörvényére, az hősködik. Márpedig az alaptörvénynek hamarosan része lesz az is, hogy zárolhatják bárki vagyonát, bezárhatnak szerkesztőségeket, lezárhatják a határokat, az internetet, bevethetik a hadsereget, ha a rendszer kritikáját terrorizmusnak minősítik. Mit mond majd akkor a DK, hogy ne hősködjünk? Olyan „nemzeti ellenállókról” még nem hallottam, akik ne lettek volna hősök és forradalmárok.
Gyurcsány és pártja a kollaborációt azonosítja a „békés rendszerváltással”, a kollaboráció elutasítását az erőszakkal: „Békés rendszerváltást akarunk. Olyat, amelyben nincs helye az erőszaknak, hazánk destabilizálásának. Haragból és indulatból nem sarjadhat ki az új, demokratikus szabadság rendje.”
Először is, a kollaboráció és az erőszak között sok átmenet létezik. Az erőszakot minden épeszű ember elutasítja, de a kollaboráció, amit Gyurcsány pártja folytat, nem azonos az erőszak elutasításával. Ellenkezőleg: olyan helyzetet teremt, hogy annak a vége erőszak lesz. Másodszor: bizony, ezt a rendszert a harag és az indulat fogja megdönteni, mint minden elnyomó rendszert, és az még mindig nem erőszakot jelent. Nemcsak rossz harag létezik, hanem jogos harag is, amely mozgósít, cselekvésre (de nem erőszakra) késztet. Harag nélkül nincs változás. Ez olyan felhívás, amely leszereli az ellenállókat.
A Kiáltvány leggyönyörűségesebb mondata az, hogy nem várhatunk 2018-ig az új választással: „Nem várhatunk 2018-ig az új választással. Azt kívánjuk, hogy a nemzeti ellenállás mielőbb törje meg a hatalmon lévők parlamenti többségét, hiszen tudjuk, hogy a rendszerváltók ma is többen vannak, mint a rendszert támogatók. Csak meg kell szerveznünk ezt a többséget.”
Gyurcsány nem bojkottálni akarja a választásokat, hanem előrehozni. Ennek semmi alapja, semmi értelme nem lenne, ugyanúgy szarrá veretnék a demokratákat, mint ahogy 2018-ban fogják. Gyurcsány egyszer már előrehozott választásokat hirdetett 2016-ra is, ennek a szavatossági ideje már lejárt. A „nemzeti ellenállás” célja nem az, hogy rendszerellenes, antifasiszta mozgalom jöjjön létre, hanem az, hogy mielőbb mehessen a DK és Gyurcsány választásokra Orbán ellen. Hátha több lóvét sikerül elhappolni a szocik elől. Ehhez kell az „ellenállás”.
Az előrehozott választások állandó lebegtetése azt a célt szolgálja a gyurcsányi retorikában, hogy kihúzza a talajt minden parlamenten kívüli civil szerveződés alól, és a figyelmet a pártpolitikára irányítsa. A választások kilátásba helyezése a pártokat hozza előtérbe, hiszen a választásokon a kollaboráns pártok vehetnek részt, civil szervezetek nem. Ez azt jelenti, hogy Gyurcsány egy percig sem gondolja, hogy előrehozott választásokra lenne szükség, viszont minden „ellenállást” a kollaborációba csatornázna be: „ellenállás” alatt mindenki ennek az önmagával meghasonlott, romlott, kollaboráns pártnak a parlamenti mandátumáért küzdjön.
Mindezért cserébe azzal kecsegtet, hogy „új, demokratikus többséget akarunk, amely visszaadja az alkotmányos jogállamot, újrateremti a Köztársaságot”. Ez akkora hazugság, amekkorát még nem hordott hátán a föld. A parlamenti választások nem rendszerváltásról, hanem kormányváltásról szólnak. Kormányváltás nem teremti meg a legitimációt a rendszer leváltására. Orbán is ezért követett el államellenes bűncselekményt, mert kormányváltásra vonatkozó felhatalmazással megdöntötte az alkotmányos rendet. Orbánt és rendszerét csak az alapján lehet megbuktatni, ha a NER törvénytelenségét hirdeti az ellenzék, s az államellenes bűncselekményre hivatkozva hirdet valódi „nemzeti ellenállást”. Ennek első lépése a rendszer általános bojkottja. Kivonulás a parlamentből. Ez megrengetné Orbánt. De akkor a DK-nak nincs pénz.
Miközben a kiáltvány elutasítja a populizmust és a felelőtlen ígérgetést, azt állítja, hogy „a politikai rendszer működésében csalódott választók sokaságának több jogot kívánunk adni arra, hogy a parlamentáris népképviseleten túl közvetlenebbül is beleszólhasson hazánk életének, szabályainak, törvényeinek alakításába”. Igen? Milyen demokratikus alkotmány ismer ilyet? Népszavazásokkal akarnak kormányozni? Vagy „nemzeti konzultációkra” gondolnak? Lehetne kiküldeni „konzultációs kérdőíveket”.
Mégis mire jó ez az egész, azt leszámítva, hogy Gyurcsány a Kiáltvánnyal meghekkeli saját kongresszusát? Ez egy újabb kommunikációs trükk, valamint kísérlet arra, hogy maga alá kényszerítsen mindenkit a baloldalon. Gyurcsány van olyan kedves, hogy ernyőt tart mindenki fölé, amely alá bevonulhat mindenki. Nagy kegyesen a parlamenten kívüli civileket is befogadja, hogy majd megmondja nekik, mit civilkedjenek. Gyurcsány nem Orbán rendszerét akarja megdönteni, hanem a rendszeren belül a baloldal vezető, majd egyeduralkodó pártjává akar válni.
A „nemzeti ellenállás” meghirdetése csapda baloldali politikai ellenfeleinek. Azt mondja, „civilek és pártok ne riválisként, hanem közös célért küzdő partnerként tekintsenek egymásra. Mert bár pártok és civilek különböző eszközökkel, módszerekkel, programokkal és vezetőkkel harcolnak, de azonos a célunk, és együtt több polgárhoz jutunk el, mint külön-külön. Csak együttműködéssel teremthetjük meg a nemzeti ellenállás legszélesebb társadalmi bázisát”. Szép szavak, butáknak valók.
Amit Gyurcsány „civileknek” és „pártoknak” nevez, a parlamenten kívüli ellenzéket és a parlamenten belüli kollaboránsokat jelenti. Gyurcsány eltüntetné a különbséget a civilek, a rendszer valódi ellenzéke, és a kollaboráns ellenzéki pártok között. Mintha nem lenne különbség. Meghív bennünket Feri, hogy toljuk az ő szekerét. Adjuk fel az elveinket, mert ha nem tesszük, akkor a „nemzeti ellenállást” utasítjuk el. Ahogy mindenki más, aki beint Feri barátunk újabb trükkjének.
Nos, kedves Feri, tévedsz. Neked nincs közöd hozzánk, akik nem adtuk el magunkat. Mi tiszták vagyunk abban, amiben te szennyes és bűnös. Soha nem fogunk veled kiegyezni, soha nem engedjük meg, hogy te eltöröld a köztünk és közted levő szakadékot. Te oda tartozol, a másik oldalra. Orbánhoz, akire esküt tettél. Mi majd egyszer megdöntjük ezt a rendszert, és benneteket is, akik bebetonoztátok, de ahhoz neked és a hazug, képmutató pártodnak semmi köze nem lesz. Tegyétek zsebre a pénzt, és ne csináljatok úgy, mintha nekünk bármi közünk lenne egymáshoz.
Te ne mondd meg, hogy milyen legyen a demokratikus Magyarország, mert ha az valóban szabad és demokratikus lesz, akkor az majd alakítja és formálja önmagát, nem kell arról gondoskodnod. Mászrészt, ha Magyarországon helyreáll a jogállam, akkor az Orbán és bandája ellen induló büntetőperben társaiddal együtt bűnpártolásért ültök majd velük együtt a vádlottak padján. Te nemcsak azért vagy felelős, hogy ez a diktatúra létrjöhetett, hanem az Alkotmányra tett esküdet is megszegted. Benneteket egy demokratikus Magyarország örökre eltilt a közügyek gyakorlásától.
Ez a „nemzeti ellenállás” kezdetű legújabb hazugság ugyanaz, mint amikor Őszödön azt mondtad, hogy úgy csináltunk, mintha kormányoztunk volna. Hazudtunk éjjel és nappal. Most úgy tesztek, mintha ellenzékiek lennétek. Hazudtok éjjel és nappal. Mert a választási részvétellel, a parlamentbe vonulással zsákutcába kerültetek. Visszakanyarodtál az őszödi beszéd előtti időszakba, ez a mostani hazudozás ugyanannak a folytatása. Ezért kár volt felgyújtatni Budapestet, és előkészíteni egy fasiszta hatalomátvételt.
Ja, és ennek a pártnak a szektás, belterjes és antidemokratikus jellegéről semmi sem beszél nyilvánvalóbban, mint az ún. „gyurcsányfóbiázás”, amely orvosság minden kritikára, minden demokratikus és tényszerű észrevétel elutasítására. Gyurcsány fanatikusain kívül senkinek nincs fóbiája, csak nekik van fóbiájuk, méghozzá minden kritikával szemben. Mi nem „gyurcsányfóbiások” vagyunk, hanem hazugságfóbiások. Nem Gyurcsány zavar bennünket, hanem a hazudozás. Itt vannak a cikkben Gyurcsány idézetei. Miért nem kérik számon rajta? Ez utóbbi csak költői kérdés volt. Vezérelvű pártokban ilyesmi nem szokás.
Kongresszusotokhoz jó bohóckodást és kellemes farizeus fontoskodást kívánunk!
