Megdöbbenhetnénk azon, hogy a szélsőjobb és a fideszes csőcselék igényeinek kielégítésére küldött verőlegények már az igazságszolgáltatás épületében randalíroznak, de ha arra gondolunk, hogy ebben a rendszerben Szijjártó Péter a külügyminiszter, Rogán Antal a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter, akkor semmi meglepő nincs abban, hogy Németh Szilárd trappol be ezzel a fejjel és intellektussal, hogy rendet tegyen a tisztességben megőszült bírák és jogtudósok között.
Maga a stílus 1933 Németországát és az SA rohamosztagait idézi, azzal a különbséggel, hogy Németh Szilárd hasonszőrű társaival nem gyújtotta fel a Kúria épületét, baseball ütőkkel még nem verte félholtra a bírákat. A vörösiszap-per vádlottjainak felmentő ítéletét kimondó bírót nem lőtték tarkón és a hajánál fogva sem rángatták ki a Veszprémi Törvényszék épületéből. A vádlottak egyikét sem végezték ki a felmentő ítélet éjszakáján. Még nem. De a Fidesz-KDNP „keresztény” tandem és a rezsibiztos fellépése tartalmilag már ugyanezt jelenti. Csak az eszközök mások.
Ennyi a különbség a nácizmus és a „keresztény-nemzeti” klerikálfasizmus között. Ugyanazokat a célokat, ugyanolyan fasiszták, kevésbé nyílt eszközökkel hajtják végre, de a vége ugyanaz lesz. Hogy a bíróság helyesen döntött, vagy nem, azt a fellebbviteli bíróság joga eldönteni. Amikor egy Németh Szilárdhoz hasonló entellektüel a kormánypárti frakcióval megerősítve beleszól egy ítéletbe, az mindenképp tévútra viszi az eljárást. Ha a fellebbviteli bíróság megváltoztatja az ítéletet, könnyen hiheti bárki, hogy sikeres volt az igazságszolgáltatás befolyásolása. Ha helybenhagyja az ítéletet, akkor hihetik azt, hogy nem a szakmai szempontok döntöttek, hanem a bírói függetlenség védelme fejeződik ki az ítéletben.
Ezt nem lehet elmagyarázni egy Németh Szilárd-szerű tuloknak, ahogy a kiküldött ukrán verőlegényeknek sem lehet elmagyarázni, hogy a megbízójuk téved. Orbán rendszerének ideológusai tudják, hogy a jogállam lebontásának milyen lépcsői vannak. A legkisebb alkalmat sem szalasztják el. Ahogy a menekültválság és a párizsi terror Orbánnak ürügy arra, hogy a totális diktatúra felé haladjon, a vörösiszap-katasztrófa ügyében hozott ítélet is lehetőség, hogy felszámolják a bíróságok függetlenségét. Az utolsó viszonylag független hatalmi ágat is Orbán és bűntársai kézivezérlése alá rendeljék. Bűnözők tartják kezükben az igazságszolgáltatást.
Ezért semmi értelme azzal foglalkozni, mi a különbség a „társadalom igazságérzete” és a büntetőeljárási szabályokat figyelembe vevő ítélet között, mert a diktatúrát az érdekli, hogy a politikai megrendeléseket teljesítse a bíróság. Leszállítsák a Vezér és talpnyalói által megrendelt ítéleteket. Az igazságszolgáltatás rendkívüli finom szerkezet, ahol a bíráknak a jogszabályok, az eljárási szabályok között a vádirat és a bizonyítékok figyelembe vételével, a védelem jogainak biztosítása mellett kell korrekt ítéletet hozniuk. Hozott anyagból dolgoznak, ahol egy per kimenetelét sokszor nem a bűnösség dönti el, hanem a bizonyítottság. A bíróság nem aszerint dönt, hogy mit hisz, hanem annak alapján, hogy a vád mit bizonyított.
Ebbe a sok szempontot mérlegelő, rendkívül finom részleteket magában foglaló folyamatba csörtet be egy unintelligens rezsibiztos vadbarom, akinek az arcára és a tekintetére van írva, hogy ebből a bonyolult folyamatból akkor sem értene meg semmit, ha elmagyaráznák neki. Viszont, ha a folyamat végén nem az a végeredmény jön ki, amit ők szeretnének, akkor jön és ő rendet tesz. Ezt ők „politikai vitának” nevezik a parlamentben, ahogy a trafikok és a földek ellopását pályáztatásnak, a család milliárdos feltőkésítését közbeszerzésnek. Ha semmi nem következne ezután, egy ilyen vita (még a felvetése is) az igzaságszolgáltatás megfélemlítése és befolyásolása lenne. De ne legyenek kétségei senkinek, a felmentő ítéleteket kihasználják, hogy felszámolják az igazságszolgáltatás viszonylagos függetlenségét és önállóságát.
Nézzük meg, hogy egy ilyen primitív pártkatona hogyan csomagolja a farizeus mondanivalót álnokságba, ahelyett, hogy férfiasan bemenne a bíróság épületébe, és szellemi elődeihez hasonlóan főbe lőne mindenkit és felgyújtana mindent. Azt mondja a rezsibiztos: „A kormánypárt tiszteletben tartja ‘a bírói függetlenség liberális követelményét’, de az átláthatóság és elszámoltathatóság demokratikus követelményeinek is érvényt kíván szerezni az igazságszolgáltatásban”. Mintha egy demokrata beszélne, aki demokratikus alapelveket kér számon, miközben a mondataival, mint egy husánggal, veri fejbe a jogtudorokat.
Ha a kormánypárt tiszteletben tartaná a bírói függetlenséget, akkor befogná a száját, és tiszteletben tartaná a bírói függetlenséget. Az eset kimenetelét a jogorvoslati fórumra és a fellebbezésekre bízná, hiszen a jogba be vannak építve a felülvizsgálati és korrekciós lehetőségek. Persze, amikor a rezsibiztosfejű Németh Szilárd kiemeli, hogy ez egy „liberális” követelmény, akkor már jelzi, hogy az illiberális rendszer miképp tekint a szitokszóvá tett „liberális” követelményekre. Ebben a gúnyos megjegyzésben már benne van, hogy ami liberális, abból semmit sem kell tiszteletben tartani. S azért nincsenek rendes bírósági ítéletek, mert ez is valami liberális csökevény, ami csak szaporítja a szót feleslegesen, ahelyett, hogy a bíró az ítéletet olvasná fel az első tárgyaláson a vádirat helyett.
Németh Szilárd az igazságszolgáltatás „átláthatóságáról” és „elszámoltathatóságáról”, mint „demokratikus követelményekről” beszél, olyan vájtfülű bíróknak, akiknek hivatása az, hogy az ilyen suttyó gazemberek csúsztatásain és hazugságságain átlássanak. Ennek a szövegnek a nevetséges butaságán csak Orbán szélsőjobboldali csőcseléke nem lát át (most hagyjuk, hogy a magukat demokratáknak nevezők se értenek belőle semmi), de az általuk lenézett bírák, akiknek azt a szerepet szánják, hogy az országot vezető bűnözők megrendeléseit teljesítsék, ezt pontosan értik. A hatalmi ágak szétválasztása, a bírói függetlenség éppen azt jelenti, hogy a törvényhozói és a végrehajtó hatalom nem számoltathatja el az igazságszolgáltatást, az átláthatóságot pedig a bíróságra vonatkozó szabályok az önálló hatalmi ágon belül biztosítják. Amit ez a barom beszél, az ütésért kiált.
Az Orbán-banda annyit tudott eddig elérni, hogy amennyire tudta, lecserélte a bírói kart, saját embereit ültette a pozíciókba. Ha valahol a politikai szándék és az anyagi érdek ellentétbe került a joggal, akkor hoztak az esetre egy törvényt, megváltoztatták saját illegitim alaptörvényüket is, oszt jónapot. De még így is túl nagy a szabadság, a függetlenség, az üldözött jobbágyok és a nem bandához tartozó megkárosítottak fordulhatnak az igazságszolgáltatáshoz, mert ott még nem sikerült az alapvető szakmai tisztességet és ellenállást megtörni. Még nem ül bent a Fidesz vagy a KDNP egy-egy megfigyelője a tárgyalóteremben, hogy az „átláthatóság és az elszámoltathatóság demokratikus követelménye” nevében nyomást gyakoroljon a bíróra. De ami késik, nem múlik.
Orbán egyetlen személyzeti tévedése a felesége barátnőjének, a fideszes Szájer József feleségének kinevezése a bíróságok élére. Nem mintha Handó Tünde nem lenne jó polgártársnő, de inkább arra törekszik, hogy valamiképpen megvédje és a diktatúrával összeegyeztesse a bíróságok tevékenységét, ahelyett, hogy Orbán talpa alá kényszerítené őket. Németh Szilárd fellépése ezt a kudarcot ismeri el, és egyben jelzi azt is, hogy nem olyan OBH elnökre van szükség, aki a bírók intellektuális tekintélye alatt áll. Az igazságszolgáltatás kiszuperált rezsibiztosok, elszámolási biztosok után kiált, és adminisztratív garanciákat követel, hogy valamiféle pártfelügyelet alá helyezzék a bíróságok működését és a tárgyalóteremben zajló eseményeket. Politikai tiszteket, mint ülnököket.
Amikor Handó Tünde azt mondja, hogy „a megjelent véleményekből csak arra tud következtetni, hogy nem eléggé érthető az ítélkezés és a bírósági eljárás menete, nem érthető teljesen az, hogy mit jelent a függetlenség és a bírói felelősség, a bíróságoknak és vezetőiknek oda kell figyelniük a véleményekre, meg kell próbálniuk a bíróságok működését érthetőbbé tenni”, akkor mellébeszél. Az ítélkezés és a bírósági eljárás menete elég jól ismert, aki nem érti, olvasson utána. A Fidesz nevű kamupártot és szervezett bűnözői csoportot jogvégzett emberek vezetik, akiknek nem az a bajuk, hogy a bíróságok működését nem értik, hanem az, hogy nem a megrendelt ítéletek születnek. Ami a „vélemények” meghallgatását illeti, azt minden bírónak el kell utasítania, mert az a bíróság befolyásolásának esete.
Amikor Handó azt mondja, „olyan eljárási kódexeket szövegeznek, amelyek mindenki elégedettségre szolgálnak majd”, akkor naivan azt a hitet kelti, hogy a diktatúra elvárásait és a bírói függetlenséget össze lehet egyeztetni. Lehetséges olyan szabályozás, amely megőrzi a bírói függetlenséget, de a rezsibiztosoknak és a bandavezér megbízónak is tetszik. Az a faramuci helyzet alakult ki, hogy a bíróságok reménye a diktatúra kinevezettje, mert abban reménykednek, hogy ő talán tud olyan kompromisszumot kicsikarni a barátnője férjétől, hogy a bíróknak ne kelljen az aktuális Virág elvtárs (Németh Szilárd és társai) aktatáskájából átvenniük a kész ítéletet a tágyalás megkezdése előtt.
Mindez csak hiú ábránd. Handó Tünde egy ideig még elhitetheti Orbánnal, hogy a bíróságokkal nem teheti meg azt, amit a futballszövetséggel, s jobban jár, ha a bíróság viszonylagos függetlensége megmarad. De az az ember, aki terrorveszélyre hivatkozva alaptörvénybe kívánja foglalni a totális diktatúra, a fékezhetetlen önkény jogi kereteit, az nem fogja eltűrni, hogy egy bíró megmondja, kit küldjenek börtönbe és kit ne. Ezeket az ítéleteket nem a tárgyalótermekben, hanem disznóvágásokon, futballtribünökön, cigányzenés kocsmákban és duhaj pálinkázás közben hozzák meg.
A bírók feladata az előre meghozott ítélet kihirdetése lesz.
