Török Gábor szerint Orbán világpolitikai tényezővé nőtte ki magát. A Magyar Labdarúgó Szövetség független elnökségi tagja téved. Orbán semmivé nem nőtte ki magát. Annyi történt, hogy a menekültek balkáni útvonala Magyarországot érintette. A menekültek váltak világpolitikai tényezővé, nem Orbán. Orbán mindössze azért lett híres, mert mesterségesen idézett elő kaotikus helyzetet és embertelenül bánt a menekültekkel. Ez felháborodást keltett, ami ismertté tette őt. Ezt keveri Török azzal, amikor valaki a kvalitásai révén a világpolitika alakítója lesz.
Világpolitikai tényezőnek azt nevezik, akinek döntései az emberiség sorsát befolyásolják. Orbán néhány ezer ember sorsát befolyásolta, akik Magyarországon át akarták eljutni Európába. Kihasználta a kiszolgáltatott helyzetüket és véresre verette őket. Dróthálóval megfogta őket, mint a nyulakat. Gyáván könnygázt fújatott gyerekekre és nőkre. Megveretett külföldi újságírókat. Letöröltette az AP tudósítójának felvételeit, amelyen látszott, hogy kutyát uszítanak menekültekre. Ilyeneket a legsötétebb diktatúrákban tesznek. Ezt nem „világpolitikai tényezőnek”, hanem bűnözőnek hívják. Világpolitikai tényezővé Gandhi, Martin Luther King és Nelson Mandela nőtte ki magát, nem az Orbán-Rogán-Szijjártó gecitrió. Ezek csak megértek az életfogytiglani börtönre.
Orbán győzelemre akarja vezetni a szélsőjobboldalt Európában. Ez támadás a szabad világ ellen. Ehhez használt fel háborúból menekülő családokat és dehumanizálta őket. Orbánnak, mint „világpolitikai tényezőnek” ezért a kis röszkei kalandért a hágai nemzetközi bíróság előtt lenne a helye. Orbán szándékosan kiprovokálta az összetűzést, hogy a menekülteket lejárassa és magát megmentőnek tüntesse fel. Nemzetközi jogot sértett, amikor menekültek elé szögesdrótot húzott, és aki menedékkérelmet nyújtott be, azokat rögtönítélő bíróságok futószalagon, érdemi vizsgálat nélkül utasították el. Utána ugyanazokat a menekülteket, akiket Röszkénél véresre veretett, néhány kilométerrel arrébb regisztráció nélkül különbuszokkal szállított az osztrák határra. Amikor ezt tette, akkor is törvénytelenül járt el. Az egész egy goebbels-i propagandát szolgált.
A sikeres főpróba után ettől az embertől nem áll távol, hogy népirtást rendezzen. Töröknek gondolnia kellene magára, hogy amikor Orbán és bandája bíróság elé kerül, az álelemző propagandisták is ott végezhetik: akik a diktátort fényezik, egy bűnszervezetnek falaznak, azok bűntársak. Török az Orbán farpofái közt eltűnt politológusok egyik legképmutatóbb képviselője, aki nyerészkedésből járat le egy szakmát.
Az elemző úrral tudatjuk, hogy amit ő világpolitikai tényezőnek vél, az egy álkeresztény maffia, amelyben a tagok csak „gecinek” nevezik egymást, amikor a pénzen összevesznek. Ez a színvonala ennek a bandának, nem a világpolitika. Orbán még csak nem is híres lett, hanem hírhedt. Ha bemegy az ember a YMCA-be, lapít, hogy magyar. Orbánt csak „fasiszta patkánynak” nevezik. Magyarországon az emberek nyelvük börtönébe és provinciális létükbe zárva nem érzékelik a külvilág reakcióit. Elhiszik a propaganda hazugságait. Olyannak látják magukat és vezérüket, mint egy észak-koreai faluban Kim Dzsongunt. Körülöttük forog a világ. Így kommunikál a futsalista külügyminiszter is. Olyanok, mint a műkedvelő, aki a televízió előtt vezényli a zenekart, és azt hiszi, hogy a trombitások az ő intésére lépnek be.
Török nem független elemző. Érthetetlen, a magyar sajtó miért idézi az Orbánba szerelmes udvari bolond elfogult ostobaságait. Szakmailag minősíthetetlen, Török immorális lény. Megélhetési propagandista, aki ártatlan emberek megveretését sem tartja nagy árnak két napi kétes dicsőségért, amikor az egekbe magasztalhat egy politikai bűnözőt. A világ felháborodását nevezi sikernek, földönfutókkal szembeni embertelen szemétkedését „világpolitikai tényezőnek”. Török logikájával Breivik világpolitikai tényezővé nőtte ki magát: kiválóan tematizálta egy hétre a világ közvéleményét. Nagyjából ilyen indítékból rendeznek elmebetegek mészárlást egy templomban vagy iskolában. Mindez elismerést vált ki Törökből, amikor „elemez”.
Török csúcsteljesítménye az volt, amikor Orbán „kettős beszédéről” azt írta, hogy helyénvaló, mert ez „szolgálja leginkább a politikai célok együttes érvényesülését”. Hitler politikai céljainak érvényesülését leginkább az auschwitzi haláltábor szolgálta. Török szerint „a jól használt, ügyesen kimunkált kettős beszéd az, ami sikerre vezethet”. Machiavelli hozzá képest moralizáló pap, aki még tudta, mi a hazugság és az igazság közötti különbség, legfeljebb értette, melyik a célravezető. De Töröknél nincsenek előjelei a tetteknek, nem létezik jó és rossz. Ez a cinikus ember ad tanácsokat politikusoknak. E nézőpontból kell értékelni „világpolitikai tényezőre” vonatkozó kijelentéseit is. Néro sikeresen gyújtotta fel Rómát.
A törökgábori dimenziók szempontjából Orbán jól teljesített New Yorkban, amikor „őszinte részvétét fejezte ki azok iránt, akik otthonuk elhagyása mellett döntöttek”. Orbán azt mondta, hogy „keresztény országból jön”, és „a keresztény hozzáállás nem tűr meg semmilyen iszlámellenes politikát”. Szerinte a muszlim hit, „amelyet becsülünk és tisztelünk”, nem felelős e népvándorlás alapvető okaiért. Ezt követően az arcátlanság csúcsa volt, amikor „Orbán megkért mindenkit, hogy ne hagyja az iszlámellenes hangulat terjedését”.
Gondolom, Töröknek ez tetszett a legjobban. Azt hiszi, csupa hülye ült a sorokban, akik nem tudják, milyen kérdőívet küldött ki terrorizmussal vádolva minden muszlimot, nem tudják, milyen óriásplakátokkal árasztotta el az országot, a muszlimokat kollektíven bűnözőknek nyilvánítva. Ha valaki iszlámellenes hangulatot keltett, az egyedül Orbán Viktor volt, aki a „keresztény” Európára hivatkozva óvott a muszlimoktól. Akinek ezek után van bőr az arcán kijelenteni, hogy „a keresztény hozzáállás nem tűr meg semmilyen iszlámellenes politikát”, az nem „világpolitikai tényező”, hanem romlott, hazudozó kocsmatöltelék.
Orbán Pesten nagy szájjal uszít a muszlimok ellen, aztán New Yorkban azt is letagadja, hogy az iszlámnak köze lenne a népvándorláshoz. Miközben az Iszlám Állam gyilkol Szíriában. Mindenki felelős, Amerikát most csak „nemzetközi politikaként” emlegeti. Európa is, amely a menekülteket befogadja, szemben vele, aki Pesten elvitatja még azt is, hogy ezek menekültek, de New Yorkban már együttérző velük. Azt mondja róluk, hogy „országaik rossz kormányzásának áldozatai”. Említést sem tesz arról, hogy ezek az országok éppen olyan tetü rendszereket működtetnek, mint az övé. Orbán szerint nem a népirtó rezsimekkel van baj, hanem azzal, hogy nem jól csinálják. Nem kormányoznak olyan jól, mint ő. Elfeljti, hogy ő az elején jár annak, aminek Aszad a végén.
Török ezt a mocsok magatartást emeli az egekbe, a gátlástalanságot politikai erénynek nevezve.
S ha már New Yorkról van szó, tegyünk említést a magyarok súlyos aránytévesztéséről. Azon nem csodálkozunk, hogy Magyarország legnagyobb tudományos tekintélye nem Albert Einstein, hanem az antiszemita összeesküvés-elméletek elmebeteg terjesztője, Drábik János. Ma már kormányzati szinten beszélnek nyíltan vagy burkoltan „háttérhatalomról”, amit még soha senki nem látott, egyetlen tagját megnevezni nem képes. A magyarok népirtó rezsimek helyett Amerikát teszik felelőssé a világ bajaiért, az orosz propagandacsatornák hazugságait visszhangozva.
Miközben magyar katonák vannak most is Irakban, Afganisztánban és Koszovóban. A magyar kormány uszít Amerika ellen, hazudik a líbiai és a szíriai beavatkozásról, amelyet maga is támogatott. Hende Csaba volt honvédelmi miniszter júniusban azzal küldte Irakba (Kurdisztánba) a magyar katonákat, hogy utalt az Iszlám Állam kegyetlenkedéseire, hogy az „miként tiporja lábbal az isteni törvényeket és az emberi jogokat”. Akik harcolni mennek, azoknak az „emberi jogokról” beszélnek, a maradók emberi jogait pedig lábbal tapossák, a hanyatló Nyugat és a liberalizmus betegségének nevezik.
Hende a katonák előtt arról beszélt, hogy az Iszlám Állam miként tett földönfutóvá 13 millió embert, de „látjuk a sátorvárosokká terebélyesedő menekülttáborokat, s benne a megnyomorított családokat, akik még hisznek a hazatérésben”. Ezek a megnyomorított családok Röszkénél már terrorista bűnözők voltak. Hende szólt „az önmaguk védelmében harcoló közösségekről, amelyek segítséget kérnek”, hogy a siker reményében harcolhassanak. „Segítségükre egy több mint 60 országból álló globális koalíció szerveződött, ami a NATO sok tagja mellett a Közel-Kelet és Észak-Afrika számos muszlim államát is magában foglalja” – mutatott rá a miniszter.
Vagyis: nem Amerika bombáz, nem Amerika exportálja a demokráciát, nem Amerika ver szét minden országot, hanem 60 országból álló koalíció próbálja menteni az életeket olyan aljas rendszerekkel szemben, mint amilyen Orbán rendszere is, csak ez még nem teljesedett ki. Hogy miért nem sikeresek ebben, arról Orbán barátját, Putyint kellene megkérdezni, aki Aszad hatalomban tartásával megakadályozza a térség stabilizációját. Putyin most a nemzetközi koalíció által támogatott „önmaguk védelmében harcoló közösségeket” bombázza, akiknek támogatására az Orbán-kormány magyar katonákat küldött a térségbe. Orbán és bandája belföldön Amerika ellen uszít, miközben úgy küld magyar katonákat a Közel-Keletre harcolni, hogy jó ügyet szolgálnak.
De Töröknek ez tetszik.
Szeretném felhívni az Amerikát gyalázók figyelmét, hogy New York lakossága valamivel kevesebb, mint egész Magyarországé. Ez csak egyetlen amerikai város. A magyar fasiszták békaperspektívája enyhén szólva nem érzékeli a valóságot. Magyarország Amerikának köszönheti még a biztonságát, hogy nem kell reguláris hadsereget tartania. Azt a sok szemétséget, amit Orbán és hívei elkövetnek, nem azért nem torolják meg, mert nem értik, vagy annyira hülyék. Hanem azért, mert a „világpolitikai tényező” és az ő országa annyira kiszolgáltatott és jelentéktelen, hogy semmi élvezet nincs a bosszúban. Inkább aggódnak, hogy ne ássanak túl nagy sírt maguknak, mert még abból is nekik kell majd megmenteni őket.
Az egyik sírásó mindenképp a független elemző bőrébe bújt okoskodó hazudozó, aki után ciki kiejteni a „politikatudomány” nevét. Ilyen Magyarországon nem létezik.
