Nagy érdeklődéssel figyelem, ahogy egyre többen Európa bukását, Európa végét vízionálják. Egyesek már nemcsak az Európai Unió felbomlásáról beszélnek, hanem a nyugati világ, a liberális demokráciák végéről. Ám ha belegondolunk abba, hogy ezt a válsághangulatot a válsághangulatról szóló hisztérián kívül mi okozza, nem nagyon találunk semmit. Semmi megoldhatatlan dolog nincs, amit ne lehetne demokratikus eszközökkel kezelni. Nem ártana egy kis józanság, mielőtt nem késő. Mert ha késő lesz, sokan visszasírnák még ezt a borzasztó válságban levő Európát és liberális demokráciát. A hisztériát lenne érdemes kezelni, mert ha valami véget vethet Európának és az európai szabadságnak, akkor az az ostoba önpusztító és uszító hisztéria. Ami kívülről jön.
Mi történt Európában azon kívül, hogy rosszindulatú daganatként, Orbán-rendszerének képében, megjelent az Európai Unió első fasiszta állama, amely belülről bomlasztja és rohasztja az Európai Uniót? Ha belátnák Európában, hogy hiba volt a kelet-európai bővítés, hiba volt az ázsiai mentalitású kelet-európai országokkal felhígítani az Európai Uniót, és kivágnák onnan ezeket az élősködő nemzeteket, amelyek nemcsak tanulni nem akarnak, nemcsak az alapvető szabályokat nem tartják be, hanem már dirigálnak, és reginális fasizmusaikat exportálják Európába, már jobb lenne.
Ha a kelet-európai piócák nem szívnák Európa vérét, nem rombolnák a liberális demokráciákat, Európának kutya baja nem lenne. A menekültválságot sokkal könnyebben kezelnék magukban, ha a nyugat-európai szélsőjobbot nem uszítanák az elmaradott kelet-európai országok. Sokkal könnyebben megtalálnák az összhangot és az arányokat menekültügyi kérdés, a határőrizet és a legális bevándorlás között. A terrorizmussal és a mindenkori bevándorlásal együttjáró bűnözéssel szemben sokkal könnyebben lépnének fel, ha nem kellene a kelet-európai csőcselék támadásaival szemben is védekezni eközben. Szociálpszichológiai alapelv, hogy a butaság fertőző. Kelet-Európa pedig e tekintetben olyan fertőző góc, amit lokalizálni kellene.
Nagy népvándorlások mindig voltak. Szíriában világháború zajlik, amiről nem nagyon akarnak tudomást venni az Európához csatlakozott országok, csupán azért, mert ez a világháború egyelőre nem Európában és a világ központi helyein zajlik. Ennek a világháborúnak vannak mindenféle nációhoz és valláshoz tartozó agresszorai és áldozatai. Akik ezzel nem akarnak szembenézni, mert nem akarnak tudomást venni arról, hogy Szigetszentmiklósnak ehhez az egészhez bármi köze lehet, azok leegyszerűsítik a képletet: a muszlimok mind gyilkos állatok, akik nem az Iszlám Államhoz tartoznak, azok majd fognak. Mindenért a Nyugat, Európa és Amerika a felelős. Az egyetlen áldozatok a lángoktól ölelt, nacionalizmusukba és önző butaságukba fulladt kelet-európai országok.
Ezért ők nem kérnek az egészből, de nem kérnek már a nyugati civilizációból sem, a liberális demokráciából sem, mert azt a háttérhatalom irányítja, amit még senki nem látott, de ezek a fasisztoid és potenciális fasiszta országok tudnak. Ma kultúrfölényt játszanak Európával szemben a befogadottak, akik bottal piszkálják Európa mostani világháborúból fakadó nehézségeit, de ezeknek az országoknak a pénzén élősködnek, lakosságuk jelentős része ezeknek az országoknak a szociális hálóján csüng, a munkanélküliség és az éhezés elől ezekben az országokban dolgozik. Miközben ezeket gyalázza.
Európa problémája jelenleg a határozatlanság. Ez részben fakad az Unió felemás státuszából, hogy a problémák globálisak, de a döntések nemzeti szinten maradnak, következnek a demokratikus intézmények jellegéből fakadó lassúságból, a törvények kellő eréllyel való alkalmazásának hiányából, a bevándorlók és nem bevándorlók által elkövetett bűncselekmények vonatkozásában. S annak belátásának hiányából, hogy nem lett volna szabad a kelet-európai országokat bevenni az Európai Unióba kellő garanciák nélkül, hogy ha nem tartják be az Unió közös értékeit, akkor repülnek. Az Unió válságát kizárólag az okozza, hogy ezeket az Orbán-féle fasisztákat megtűrik, és nem látják be, hogy az nem egy visszalépés, ha a közös értékeket lábbal taposó diktatúráktól megválnak.
Európa és a liberális demokráciák úgynevezett válságát azok okozzák, akik mondják. Egyrészt azzal, hogy ezt mondják, hirdetik, hazugságokkal uszítanak, hátsó szándékkal rombolnak, másrészt a maguk lehetőségei között mindent meg is tesznek, hogy ezt előidézzék és elmélyítsék. Európára és a nyugati demokráciákra a legnagyobb veszélyt a mesterségesen létrehozott és hátsó szándékkal szított válsághangulat jelenti, amelyet kellő ellenerő hiányában egyre szélesebb körben magukévá tesznek az emberek, s az egymás cikkeiből élő politikai elemzők. Ez az önpusztítás az igazi veszély, amely nem magától lett. Nem reális okok váltották ki, hanem az Unióba meggondolatlanul bevett országok, a professzionális orosz propaganda, amelyre nincs nyugati válasz, és a szélsőjobb.
Az Európai Unió nem befejezett intézmény. Ennek a következményei kezdettől fogva látszanak. Ezek a strukturális hibákból fakadó problémák sokkal jobban meglátszanak, amikor gyors és hatékony cselekvésre lenne szükség, mert valamilyen válság van a világban. Ezért ezekre a strukturális problémákra megoldásokat kell találni, az EU-t meg kell erősíteni. De előbb a renitenseket ki kell dobni belőle, mert ezek ma már tudatosan és szándékosan megakadályoznak minden olyan lépést, amely a strukturális káosz felszámolását célozná. Ezek az országok az Unió szétverésében érdekeltek, mert akkor kontroll, külső összehasonlítási alap nélkül alakíthatják ki a történelmi örökségükből fakadó és a népléleknek megfelelő kis nemzeti szörnyállamaikat.
Akinek nem tetszik Európa, akinek nem tetszenek a közös értékek, akik a liberális demokrácia elveit bilincsnek és gyarmatosításnak érzik, azok távozzanak. Ha nem teszik meg maguktól, akkor ki kell zárni őket. Ha van „válság”, akkor az a humanizmus, a jószándék, az együttérzés, ezeknek az országoknak a polgárai iránti féltés és aggodalom válsága az. Ha Európa olyan lenne, mint ezek a tahó, önző, erőszakos és unintelligens vezetésű primitív országok (amelyeket népük többsége támogat ebben), akkor már régen röpültek volna. Európa még elég erősnek érzi magát arra, hogy ezeket a szemtelen alakokat és ellenséges érzületet tápláló nemzeteket megtűrje és elviselje, mert még mindig jobb, ha belül vannak, mintha kívül lennének.
De a demokráciáknak meg kell találniuk azt a pontot, ahonnan nem hátrálnak tovább. A kelet-európai országok népeinek pszichológiai betegsége megfertőzheti őket is, és valóban beteggé teheti Európát. Ma a betegséget azok okozzák, akik Európa betegségét hirdetik. A diagnózisuk rossz, miszerint a dolgok természetéből fakadó nehézségek a szabadság és a liberális demokráciák következményei. Mintha nehézségek nem lennének, ha nem lenne szabadelvű társadalom, ha megszűnne a jogállam és a hatalmi ágak megosztásán alapuló demokrácia. A demokrácia nem egy befejezett társadalmi forma, amely megszünteti a bajokat, hanem a mindenkor létező aktuális válságok és nehézségek humánus, jogszerű, és nem népirtásokhoz vezető módja. A gyógymód, amit ezek a primitív fasisztoid országok ajánlanak, az maga a halál. De ha Európa kellőképpen fasizálódna, ha lenne egy fasiszta Európai Unió, a gerjesztett válsághangulat azonnal megszűnne.
Ők azért hirdetik Európa, Amerika és a liberális demokrácia pusztulását, hogy elpusztuljon. Ez az ő érdekük, az ő kívánságuk. Európa akkor pusztítja el magát, ha ezeknek túl sokáig enged szabad teret, eltűri ezt a rombolást, és túl sokáig halogatja a fasisztákkal szembeni nyílt konfrontációt. Nagy hiba volt Orbán rendszerét eddig is megtűrni, és még nagyobb hiba lesz, ha ennek nem vetnek idejében véget, s Orbán fasiszta Magyarországát nem vágják ki addig az Unióból, amíg a pestist el nem terjeszti és a normává nem teszi. Azzal nem kell foglalkozni, hogy nagy tekintélyű és vezető értelmiségiek is az orosz világpropaganda baromságait, az orbáni fasiszta retorika hazugságait ismétlik, mert ezek az értelmiségiek mindig ugyanilyen ostobák és önpusztítók voltak.
Problémák mindig vannak. Ezeket mindig meg kell oldani. Akik a demokratikus jogállami keretek között keresik a megoldásokat, azok tisztességes emberek, akik meg akarják menteni ez egyének, a családok szabadságát, jogbiztonságát és megélhetését. Ha a demokratikus szabályozás korrkcióra szorul, alkalmazkodni kell az új kihívásokhoz, az természetes. De aki a bajok okának a jogállami és demokratikus berendezkedést, a társadalmi szabadságot, az egyéni jogok biztosítását nevezi meg, és megoldásnak ezek eltörlését javasolja, az az emberiség ellensége, potenciális gyilkos, népirtó és fasiszta diktátor. Nincs középút. Az orbáni keresztény fasiszta diktatúra ugyanolyan totális önkényuralom és gyilkos állam lesz, mint az összes fasiszta diktatúra, amely egy ember kezébe helyezi a teljhatalmat, az ország erőforrásait, mindent állami kontroll alá helyez, népboldogító ideológiával butít, és korlátlan eszközöket ad a diktatúra kezébe, mert nem bízik a liberális demokráciában és megfertőzte az antiszemitizmus.
Ezt kellene világossá tenni, erre kellene felhívni a figyelmet, és ennek szellemében kellene naponta harcolni az ilyen nyílt vagy burkolt törekvésekkel szemben. Ha van válság, akkor e felismerés hiánya okozza ezt a válságot. Minden részkérdéssel, minden baromsággal foglalkoznak, csak az alapvető kérdést nem tisztázza senki.
Az alapvető kérdés pedig így hangzik: fasiszta-e vagy? Minden a válaszból következik. Nevezze a fasizmusát bárminek.
