Nincs sok helye a világnak, ahol belehalhat valaki abba, hogy nem beszél angolul. Szélsőséges esetben Amerikában ez is megtörténhet, mert az illető nem jut megfelelő orvosi ellátáshoz, vagy nem tud kommunikálni az orvossal. A korlátozott angol nyelvtudással rendelkező amerikaiak milliói számára kihívást jelent a nyelvüket beszélő szolgáltatók megtalálása, ami akadályozza a minőségi ellátáshoz való hozzáférést. Miközben fordítva is igaz: életet menthet, ha valaki saját nyelvén beszélő orvost talál, akivel meg tudja beszélni a problémáját, és megfelelő segítséget kap.
Az Ethnic Media Services sajtómegbélésének vendégei világítottak rá ennek a problémának a mélységére. Az Egyesült Államokban 14 millió ember nem beszél angolul, míg 25,5 millióan azt mondják, „kevésbé jól beszélik”. Egyeseknek nehéz feladat olyan szolgáltatók megtalálása, akik beszélnek a nyelvükön. Sok mindent el lehet intézni akkor is, ha valaki nem beszél angolul, vagy nem jól beszél angolul, kivéve az orvosi ellátást, mert a betegnek értenie kell, mit mond az orvos. Ez konkrétan érint nagyon sok amerikai magyart is.
Ami a megelőző szolgáltatásokat illeti, több olyan embernek, aki nem jól vagy egyáltalán nem beszél angolul, az elmúlt két évben nem mérték meg a vérnyomását vagy a koleszterinszintjét, nem kaptak influenza elleni oltást, nem jártak orvoshoz vagy nem jártak fogorvoshoz az elmúlt évben. Ennek halálos kimenetele is lehet, főleg az idősebbek körében. Nagyon fontos, hogy a magyar emberek, ha nem beszélnek Amerikában angolul, vagy keressenek és találjanak magyar orvost, vagy egy angolul nagyon jól beszélő hozzátartozót, aki elkíséri őket, s akik előtt beszélhetnek.
dr. Ingrid J. Hall, a Betegségellenőrzési és Megelőzési Központ Rákmegelőzési és Ellenőrzési Osztályának epidemiológusa nemrégiben publikált egy spanyol felnőttekről szóló tanulmányt, amely összekapcsolja az angol nyelvtudást az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáféréssel. Hall különbségeket mért három betegcsoport között. A kontrollcsoportban, a nem spanyol ajkú fehéreknél volt a legmagasabb százalékos arány (84%) a rendszeres egészségügyi ellátásban. Az angol nyelvet jól ismerő csoport (78%) volt a második legmagasabb.
A korlátozott komfortérzetű, angolul beszélő spanyolajkúak mindössze 69%-ának volt rendszeres egészségügyi szolgáltatója. Az epidemiológus vezette a CDC kampányát, hogy minél több nő tudatosítsa a mammográfiás vizsgálat fontosságát a mellrák korai felismerése érdekében. De hogyan lehet egy ilyen kampányba bevonni olyanokat, akik nem értik a felhívásokat, nem jut el az orvos üzenete hozzájuk, mert nem értik?
A rendszeres szűrés és az azonnali diagnózis csökkentheti az emlő- vagy méhnyakrák okozta megbetegedések és halálozások számát, különösen az 50 év feletti nők esetében, akik esetében a rákos megbetegedések a halálesetek több mint 75%-áért felelősek. Hall mondta, hogy az egészségügyi ismeretek javítása és az ellátás előtt álló akadályok leküzdése „többlépcsős” megközelítést igényel, beleértve az oktatást, a biztosítási egyenlőtlenségeket és az egészséget befolyásoló egyéb társadalmi tényezőket. De elsődleges az, hogy a betegek értsék ezeket.
Ilyeneket kellene megszervezni az amerikai magyar közösségekben is. Azért is káros, hogy az amerikai magyar szervezeteket csak a hazai politika érdekli, egymással pedig nem foglalkoznak, mert így mindenki magára szorul. Ennek híján az amerikai egészségügyi szolgáltatók próbálnak saját nyelvükön eljutni a betegekhez egészségügyi tolmácsok segítségével. dr. Latha Palaniappan, a Stanford CARE társalapítója elmagyarázta, hogy a betegtolmácsoknak miért van szükségük nemcsak nyelvtudásra, hanem arra is, hogy képzésben részesüljenek az egészségügyi intézményekben végzett munkához.
Az Egyesült Államok demográfiai adatai, Amerika népessége drámaian megváltozott az elmúlt évtizedekben. 1980 és 2019 között csaknem megháromszorozódott azoknak a száma, akik otthon az angoltól eltérő nyelvet beszéltek. Hatvanhét millió ember beszél otthon az angoltól eltérő nyelvet. A kínai, a koreai és a vietnami a 3 legnépszerűbb nyelv a háztartásokban, ahol korlátozottan vagy nem angolul beszélnek. A negyedik leggyakoribb az orosz, a lengyel és más szláv nyelvek csoportja, majd a spanyol. Nekik tolmácsra van szükségük. Aki kórházba kerül, ezt kell kérnie.
„A kórházi tartózkodás időtartama 3 nappal megnövekszik, ha nem vesznek igénybe tolmácsot a kórházi felvételkor vagy elbocsátáskor. Megnövekedett a harmincnapos visszafogadások száma, például pangásos szívelégtelenség esetén. Több a fertőzés, az esés, a műtéti hely fertőzése, a nyomássérülések, a műtétek késése és a gyógyszerkezeléssel kapcsolatos problémák” – mondta az orvos. Az ACA (Affordable Care Act) 1557. szakasza értelmében az egészségügyi szolgáltatóknak ingyenes minősített tolmácsszolgáltatásokat kell nyújtaniuk.
A szolgáltatók gyakran támaszkodnak informális tolmácsok, mint a barátok vagy a családtagok segítségére, de ez általában tilos, kivéve vészhelyzet esetén. Mi sem jobb, mint egy személyes tolmács, de a telefonos vagy videó alapú tolmácsolás is működik, és költséghatékony is lehet.
dr. Elena V. Rios a National Hispanic Medical Association (NHMA) elnök-vezérigazgatója, amely 50 000 spanyol orvost képvisel az Egyesült Államokban. A szervezet küldetése a spanyolajkúak egészségének javítása. Miközben Amerikában nagyon sok kiváló magyar orvos van, ilyen amerikai magyar orvosi szervezetről nem tudunk. Sokszor csak a név alapján ismernek fel a magyarok egy-egy magyar orvost, akikben saját tapasztalatink alapján még sohasem csalódtunk. Ellenkezőleg, felbecsülhetetlen értékű segítséget és gyógyító munkát végeztek.
A további problémát az jelentheti, hogy az illető orvos el tudja-e fogadni a beteg által fizetett biztosítást. Ennek hiányában marad a tolmács vagy a közvetlen családtag. Csupán 15 államban van Medicaid, amely megtéríti a nyelvi szolgáltatásokat. A nyelvi problémákkon segíthetne, ha több orvos vagy nővér lenne például azokból az országokból, amelyek beszélik az itt szükséges nyelveket, de az amerikai magyarok esetében az a tapasztalat, hogy a magyar orvosok az idősebb korosztályból kerülnek ki, akik előbb-utóbb nyugdíjba vonulnak és befejezik a praxist.
