Amerikában nemzeti ünnep lett június 19-e, a rabszolgaság eltörlésének ünnepe. Joe Biden amerikai elnök ezzel máris történelmet írt, mert 1865 óta ezt a napot senki nem tette nemzeti ünneppé. Ezen a napon szabadították fel Texasban a rabszolgákat. Fontos mérföldkő ez Amerikában a rabszolgaság árnyékától való szabadulás és a feketékkel szembeni rasszista megkülönböztetés útján. A feketék jogainak biztosítása és az egyenlő feltételek megteremtése terén sok minden történt, de nem elég sok minden. Miközben az ország egy része soknak tartja a pozitív diszkriminációt feléjük.
Egyes államokban azonban él a rasszista hagyomány, a rabszolgatartó államok konföderációs zászlaja sok helyen lobog, egyes államok hivatalos zászlójából is csak mostanában törölték. Trump elnöksége alatt a fehér felsőbbrendűség erősödött, a rasszizmus nőtt, rendszerszintű fajgyűlöletről lehetett beszélni. Biden elnöksége első hónapjaiban sokat tett azért, hogy a trumpi fasizmus által támogatott diszkriminációt, gyűlöletkeltést és hátrányos megkülönböztetést felszámolja azokkal a társadalmi csoportokkal szemben, akik ellen hol nyíltan, hol burkoltan uszított Amerika korábbi elnöke.
Ennek része a mostani a törvény, amelyet kivételesen megszavazott a szenátus és a képviselőház is, mert a félidős választások előtt a republikánusok nem merték megtagadni, hogy nemzeti ünnep legyen a rabszolgafelszabadítás évfordulója. Az első ünnepnap eseményei jól tükrözték azt a helyzetet, ami Amerikában fogadta az új nemzeti ünnepet. Fehérek és feketék együtt ünnepelték a napot sok helyen, televíziós műsorok, ünnepi megemlékezések, rendezvények voltak országszerte, míg máshol érezhetően tartózkodóan fogadták.
Másik oldalról is vannak elégedetlenek, mert a fekete jogvédők, polgárjogi harcosok egy része üres formalitásnak tekintik a nemzeti ünnepet, amíg a feketék életkörülményei, életlehetőségei nem azonosak a fehérek lehetőségeivel. A halmozottan hátrányos helyzetet és az előítéleteket nem könnyű lerombolni, még hosszú időre lesz szükség, hogy ezek elmúljanak. Miközben a fehérek közül sokan már fordított diszkriminációról beszélnek, mert sok helyen a feketék előnyt élveznek a fehérekkel szemben, például egyes egyetemek felvételei során.
Legyen egyenlőség, de ne legyen fordított megkülönböztetés sem, vallják azok, akik úgy érzik, hogy éppen a feketékkel szembeni pozitív diszkrimináció akadályozta az érvényesülésüket. Azonban a lemaradás akkora, hogy a feketék továbbtanulási lehetőségét mindenképpen segíteni kell. Emellett akkor ér valamit a nemzeti ünnep, ha a hétköznapokban is érezteti hatását, hogy egy feketének a munkaerő piacon nem rosszabbak az esélyei, nem kap kevesebb pénzt, nem érik rasszista inzultusok. Emellett a rendőrség nem lesz rasszista gyülekezőhely, és nem vadásznak a feketékre.
