Vasárnap Orosházán az agrárszocialista megmozdulás 126. évfordulóján tartott megemlékezésen Botka László, az MSZP miniszterelnök-jelöltje azt mondta: igazságtalanság van a munkahelyeken, az oktatásban, az egészségügyben, az egykulcsos adóban, az otthonteremtési és a családtámogatási rendszerben. Nincs munkásérdek-védelem, sztrájkjog, tanszabadság. Lepusztultak a közkórházak, nincsenek orvosok sincs; hét év alatt nem emelkedett a családi pótlék; az egykulcsos személyi jövedelemadó és az otthonteremtési támogatás pedig csak a gazdagoknak kedvez.
És itt meg is érkeztünk Botka kitartóan meglovagolt vesszőparipájához: „Ebből elég volt, tegyünk igazságot, fizessenek a gazdagok!”
A Botka által felsorolt hiányosságok és súlyos „mulasztások” (értsd: tudatos rombolás) igazságtartalmával nem vitatkozva mondjuk: ebből elég volt, ne tegyük bűnbakká a gazdagokat!
Még ha Magyarországon gazdaggá válni keveseknek sikerülhet is tisztességes módon, ez a propaganda ugyanolyan alantas ösztönökre épít, mint az, amely szerint „aki nem velünk van, az hazaáruló”.
Nyilván oka van, hogy ugyanazt a vasat üti a szocialista politikus. Talán ő gondolta, talán komoly tanácsadói csapat áll az ötlet mögött, hogy 4 millió szegény ember országában ez a leegyszerűsített gondolatmenet működni fog, miszerint aki gazdag, az egy rohadék, miatta vagyunk mi szegények. Tehát ha a gazdag fizet, a szegénynek jó lesz.
Egy tehenet sem tudok felmutatni, dögöljön meg hát a szomszéd, akinek gulyája van. Így gondolkodik sajnos a magyar ember, ahelyett, amit valaki a nyugati szemléletmóddal kapcsolatban nyilatkozott: ott is emberek élnek, akik tudnak irigykedni a sikeresebbekre. Csak ott úgy állnak hozzá, hogy „ha neki sikerült, mit tehetnék, hogy nekem is sikerüljön?”.
Aki azért gazdag, mert egy törvényszegő, csaló szemétláda, az természetesen fizessen meg ezért a jogállamiság játékszabályai szerint, de ettől még egy törvényszegő nem lesz szent, csak mert történetesen szegény.
Pláne, ha notóriusan a kirablóira szavaz, minél jobban nyomorog, annál inkább, és ájult imádattal csüng évi százmilliárddal hízó kullancsain.
A tehetségükkel, szorgalmukkal, tudásukkal gyarapodókat tisztelet és elismerés kéne, hogy övezze Magyarországon, bár mára már nem nagyon maradt belőlük itthon.
Aki tisztességes, átlátható, a valódi teljesítményekre építő és épülő, demokratikus Magyarországot szeretne, az nem állhat Botka mögé.
