Washingtoni napló
Gáti Károly azaz Karcsi vagyok, 22 évig budapesti lakos. Azóta Charles Gati, amerikai lakos.
Karcsi pesszimista volt és maradt. Van rá oka. Előbb jöttek a nácik, aztán a komcsik. Az előbbi ölt, az utóbbi államositotta, azaz elrabolta a papa kis üzletét. Többek között. Eseménydús, félelmetes gyerekkor.
Charles optimista lett. Amerika a mosoly országa, a sopánkodást alig ismerik. Vereség csupán új alkalom arra, hogy a jövő problémáit legyűrjük. Addig pedig: Keep smiling.
Pesti barátok szerint Charles amerikai optimizmusa nevetséges. Naiv idealista lettél, mondják. Viszont washingtoni vagy newyorki barátok szerint Karcsi magyar pesszimizmusa az, ami nevetséges, sőt kibirhatatlan. Bármilyen régen is élsz itt és bármilyen jól birod az angolt, amit mondsz, a tartalom, a lényeg, az elemzés más. Kilóg a magyar lóláb.
Ez a nyilvánvaló háttér ahhoz, ahogy Trump megválasztásához és beiktatásához viszonyulok.
Karcsi kétségbe volt esve a választás után. Ki ez a tudatlan fráter és mit akar? Egyfajta kisokos, aki szinte semmihez sem ért, de állandóan azt szajkózza, hogy mindenkinél mindig többet tud. Okosságáról prédikál, talán azért, hogy meggyőzze saját magát. Gyakran néhány óra alatt gyökeresen ellentmond önmagának. Hazudik, mintha könyvből olvasná, tehát nemcsak csúsztat, mint a politikusok zöme. Nem az én tipusom. S ennél még meglepőbb, hogy a nép, az istenadta nép, meg is választotta. A számbeli többség nem, hiszen Hillary Clinton három millió szavazattal többet kapott, de az alkotmányos rendszer szerinti többség igen. Az elnök Donald J. Trump.
Jelentem, hogy két hónapi sopánkodás után Charles felülkerekedett Karcsin! Ez történt:
- Január 21-én Charles, feleségével és egyik lányával, elment a nagy washingtoni tüntetésre. Lenyűgöző érzés volt mintegy 5OO,OOO ember társaságában, kézzel irt feliratokkal és remek rajzokkal körülvéve tiltakozni az új elnök ellen. Charles ekkor tüntetett először amerikai életében. Érdekesség, hogy elődje, Karcsi, is csak egyszer menetelt: Ez 1956 október 23-án volt, Budapesten. Két nagyszerű, felemelő, felejthetetlen nap!
- Charles örömére hamarosan kiderült, hogy a sajtó és a televizió se hajlandó feladni elveit, elsősorban függetlenségét. NBC, ABC, CBS, ezek a legfontosabbak. És nemcsak a liberális The New York Times vagy a hajszálnyival kevésbé liberális Washington Post, de a konzervativ Wall Street Journal se állt be Trump mögé. Azóta egyébként azt is tudjuk, hogy elvszerűségük kifizetődik: a lapok pédányszáma nő, sőt több tucat új újságirót és szerkesztőt vettek és vesznek fel.
- Kiderült az is, hogy a biróságok függetlensége továbbra is szent. A nyugati parton lévő Washington állam egyik háromtagú birósága egyöntetű itélettel elvetette az új elnök átgondolatlan, nyilvánvalóan alkotmányellenes menekültügyi tervét.
Charles tehát rájött arra, hogy (a) a civil társadalom aktivabb, mint valaha és (b) a fékek és egyensúlyok oly fontos alkotmányos rendszere működik, sőt virágzik.
Most már csak az hiányzik, hogy a republikánus elit befolyásos tagjai – nagyobb számban, mint eddig – lépjenek fel az elnök tekintélyelvű törekvései és gyanúsan oroszbarát orientációja ellen. Karcsi, sajnos, az örök énke, egyenlőre még kételkedik, attól fél, hogy a republikánus elit nagy része inkább új hatalmát ápolja a demokrácia és a tisztesség ellenében, de az optimista Charles szerint ami késik, nem múlik. Arra számít, hogy Amerika még az ő életében talpra áll.
Az írás megjelent a magyarországi Népszavában.
