Úgy tűnik, vannak határai a republikánus párton belüli trumpista elhülyülésnek, legalábbis egyelőre. Mike Johnson republikánus házelnöknek sikerült keresztülvinni az Ukrajna sorsára döntő jelentőségű 61 milliárd dolláros segélycsomag megszavazását. Trump passzivitása is kellett hozzá, amiről még nem tudni, hogy szándékos vagy csak leköti az első büntetőpere.
Mindenesetre republikánus többségű képviselőház több hónapi huzavona után, a trumpista szélsőjobboldal heves tiltakozása mellett megőrizte Amerika és a demokratikus világ vezető szerepét a földön az orosz-kínai-iráni terrorizmussal és terjeszkedéssel szemben. Ezzel az amerikai képviselőház elhárította a III. világháború közvetlen veszélyét is.
Mint azt Johnson maga is elmondta, Ukrajna esetleges katonai veresége, orosz elfoglalása nemcsak Európát, hanem Amerika nemzetbiztonságát is veszélyeztetné. Ha Amerika nem segíti Ukrajnát, és a trumpista MAGA-szélsőjobb óhajának megfelelően kivonul a világból, hogy átadja a vezető szerepet az oroszoknak, az a gyengeség jele, ami felbátorítja Putyint.
Ha Amerika megtagadja az ukránok támogatását, azzal az oroszok oldalán avatkozna be a háborúba, és az oroszoknak adná a győzelmet. Az oroszok pedig nem állnának meg a keleti megyékben, hanem elfoglalnák egész Ukrajnát, miközben helyi háborúkat robbantanak ki (Orbán segítségével) a Balkánon, esetleg Irán és Izrael között, és tovább terjeszkednének.
Az Ukrajnának megszavazott amerikai segély a III. világháború veszélyét hárította el, és megőrizte Amerika domináns szerepét a világban. A béke egyetlen útja az ukrán győzelem, ha az oroszok visszakényszerülnek saját határaik közé. Ezért a békepolitika Ukrajna erős támogatását jelenti. Az amerikai segély üzenet Európának is, hogy nem elég, amit adtak.
Az ukránok hősiesen harcolnak a földjükért a túlerővel szemben, de ehhez fegyverekre, lőszerekre, légvédelmi rakétákra van szükségük, amelyeket még mindig nem kaptak meg. A republikánus házelnök nagy tettet hajtott végre, amiben nyilvánvalóan nagy jelentősége volt az amerikai hírszerzés információinak is, amelyek világossá tették, hogy mi a tét.
Putyin mindent arra tett fel, hogy Trump segítségével megbénítja az amerikai, Orbán révén az európai támogatást Ukrajnának, és ezzel térdre kényszeríti a Nyugatot. Putyin hatalmas veresége az amerikai segélycsomag megszavazása, és nagy remény arra, hogy a világon a béke és a szabadság megmarad. Mindebben a legnagyobb kérdés Trump kapitulációja.
Trump gyűlöli az amerikai hírszerző közösséget, fel akarja számolni a titkosszolgálatokat, de még az FBI-t is, mert azok leleplezték az orosz kapcsolatait, kiiktatták mellőle az orosz ügynököket, akik a legközelebbi segítői voltak. Az amerikai hírszerzőket „mélyállamnak” nevezi, holott csak az alkotmányos munkájukat végzik Amerika védelme érdekében.
Trump mindet meg akarja szüntetni, és helyette MAGA-titkosszolgálatokat akar, akik az ő utasításai szerint politikai célok alá rendelve működnek. Ezért meglepő, hogy Mike Johnson egyáltalán foglalkozott az amerikai hírszerzés dokumentált információival, amelyek világos képet adtak Putyin terveiről és az ukrán összeomlás várható következményeiről.
Nem lehet tudni, hogy Trump ezektől ijedt meg, vagy még inkább a választási győzelmét féltette, ami számára mindennél fontosabb, Amerika és a világ sorsánál is, mert a szavazás is azt mutatja, hogy a republikánus párt törzsszavazói nem azonosulnak Trump oroszpárti nézeteivel és Putyin-barátságával, mint ahogy ő szeretné.
Egyesek szerint közrejátszik az is, hogy Trumpot megviseli az első büntetőpere New York bíróságán, saját városában, ahol mindennél jobban ismerik, és mindennél jobban utálják. Tizenkét helyi ember döntésén múlik, hogy a leggyengébb vád alapján is elítélik vagy nem. Ennél csak keményebb perekre számíthat, amelyek egy részétől a Legfelsőbb Bíróság (akár még fasisztának is nevezhető) általa kialakított többsége mentheti meg.
Johnson, aki maga is MAGA-politikus, rendkívül veszélyes kígyó, aki a trumpista fasiszta politikát képes a jog terminológiáját felhasználva és kiforgatva képviselni, Ukrajna ügyében nagy tettet hajtott végre. Előtte felkereste Trumpot, ahol megerősítette Trump hazugságát a legutóbbi elnökválasztás „ellopásáról”, ami Trumpnak egy hűségesküvel ér fel.
Ha ez volt a taktikája, akkor ügyesen csinálta. De lehet, hogy Trumpot meggyőzte, aki a szélsőséges MAGA-tábor miatt sunyít és hallgat, nem akarja összezavarni azokat, akik már elhitték az Ukrajnáról és az oroszokról, a háborúsáról szóló hazugságait. Mindenesetre Johnson keresztülvitte az ukrán segély megszavazását.
Ezzel a politikai jövőjét is kockáztatta, mert a véresszájú trumpista MAGA szélsőjobboldali képviselői a távozását követelik, és ezért mindent meg is tesznek. Ezek trumpistábbak a Trumpnál, és Johnsont talán a demokraták menthetik meg. Ugyanakkor ez a tette nagy politikai jövőt nyithat előtte, ha a trumpizmus megbukik egyszer a republikánus pártban.
Nagyon fontos, hogy az egyenkénti szavazáson Izrael is megkapta a megfelelő támogatást. Most már csak azt kellene elérni, hogy Netanjahu személyes érdekei és bosszúja helyett a szakszerűség vezesse a Hamasz és a terrorizmus elleni harcot, és ne gyerekeket gyilkoljon az Orbánnal azonos illiberális fasiszta kiképzést kapott izraeli miniszerelnök.
A republikánusok szavazása enyhítheti a nyomást Bidenen és a demokratákon is, akiket a saját szélsőbaloldali progresszív irányzatukba beépült palesztin antiszemiták támadnak a gázai események miatt, akik kezdettől Izrael ellenségei, és az október 7-i terrortámadás oldalán álltak. Ez hatással lehet a felhergelt demokrata fiatalok szavazási hajlandóságára.
Feltéve, hogy a demokratákon belüli viszályt szítók tudomást vesznek arról, hogy ez nem Biden és a demokraták programja, hanem Amerika kiállása Izrael mellett, a republikánusok is Izraelt támogatják, az evangelikál szektások révén még jobban. Ha ez nem számít, az bizonyítja, hogy a hisztérikus ultraliberális tiltakozás mögött milyen szándékok állnak.
A Képviselőház megszavazta a harmadik csomagot is, amely Tajvannak nyújt segítséget, amivel az oroszok mögött álló Kína terjeszkedésének szabnak határokat. Kína szerepe a szabad világ elleni támadásban sokkal jelentősebb, mint kívülről látszik. Putyin régimódi szovjet KGB-s, a hagyományos furkósbot politikájával szemben Kína sokkal kifinomultabb eszközökkel támad. De Tajvan fizikai veszélyben is van, ahol Kína katonai erejét mutatja.
A világ fellélegezhet, most már Európán és a fejlett fegyverzetet visszatartó európai uniós országokon a sor, hogy megfelelő segítséget adjanak Ukrajnának, hogy mielőbb kiverjék az oroszokat, s ezzel eljöjjön az Orbán Viktor által oly hőn áhított béke.
