Néhány év alatt észrevétlenül megváltozott a világ, ami teljesen megváltoztatta a turizmust is. A Covid után mindenki pánikszerűen utazni akar, a turisztikai cégek pánikszerűen be akarják hozni a veszteséget, közben a korábbi kedvelt célpontok már nem olyan békések és idilliek, mint eddig voltak. Ezért sok mindenre figyelni kell, amire eddig nem. A magasabb utazási költségek ellenére a globális turizmus növekedett. Szakértők szerint 4-5 évnek kell eltelnie ahhoz, hogy az iparág visszatérjen a járvány előtti szintre, de már semmi nem lesz ugyanolyan.
A Covid-19 világjárvány valószínűleg az idegenforgalmi ágazatot sújtó legrosszabb katasztrófa volt. Lehet, hogy a turizmus a világjárvány előtti szintre emelkedik, és 2027-re várhatóan teljesen helyreáll, annak ellenére, hogy a világ legnépszerűbb turisztikai célpontjai között soha nem látott mértékű utcai bűnözés és hajléktalanság tapasztalható. Néhány éve minden megváltozott, már sem az utazók nem nyugodtak, türelmesek és békések, sem a turisztikai célpontok. Már semmi nem olyan csillogó.
Pedig mindenki azért utazik, hogy kikapcsolódjon, kiengedjen, lenyugodjon, a kiválasztott úticél számára idilli, szép, mesebeli legyen, mert az pihentet. De a turisztikai célpontok nem tudtak lenyugodni, regenerálódni, és mintha sok helyen fel is adták volna. Mintha sokakat zavarnának is ebben a helyzetben a turisták, akik nem vesznek tudomást róól, hogy elszőör a világon esett sebeket kellene begyógyítani, mert addig pihenni sem nagyon lehet. A bezártság után azonban mindenki pénikszerűen ki akar törni, s mintha tudat alatt az is lenne, hogy nem tudni, meddig lehet.
A határok és a szállodák nyitva vannak, a turisták visszatérnek a Karib-térségbe, Nagy-Britanniába és Európába. Az emberek olyan utazási éhséget tapasztalnak, amilyet soha nem tapasztaltak, hangzott el az Ethnic Media Services sajtótájékoztatóján, amelyen Cassandra Costello, a San Francisco Travel Association ügyvezető alelnöke és James Altucher, a „The James Altucher Show” podcast alapítója és a „New York City Is Dead Forever” szerzője, valamint Frederic Dimanche, a Toronto Egyetem Ted Rogers Vendéglátó- és Idegenforgalmi Menedzsment igazgatója beszéltek.
A nagy utazási láz annak ellenére növekszik, hogy az utazási költségek drámaian megemelkedtek. Egyrészt azért, mert az infláció nőtt, az adók növekedtek, másrészt a kiesést szeretnék pótolni az utazási cégek. Emelkednek a repülőjegyek és a szállodai árak, és az infláció is növelte a fogyasztói árakat. „Úgy tűnik, mindenki megpróbálja utolérni a Covid-idők bevételkiesését. Miközben a Covid hatásai láthatóak, New Yorkban hatalmasra duzzadt a hajléktalanok száma, akik nem tudtak bérleti díjat fizetni, a turisták nem győzik kerülgetni őket.
Északról sokan délre költöztek, ahol jobb az idő és olcsóbbak a megélhetési költségek, mire ott is emelkedtek az érak. Délen nem annyira a Covid, mint a hurrikánok és a természeti katasztrófák nyomai okoznak váratlan meglepetéseket. Ijesztő látni, ahogy a Fort Myesr Beach-en nyaralók sétálnak, próbálják jól érezni magukat a romokon és az egykori sétálóhelyeken, amelyeket lerombolt a hurrikán. A Bahamákon a nyomor nagyobb, mint eddig volt, a bűnözés hatalmasra duzzadt, szinte nem szabad elhagyni a szállodát, miközben a szállodában másképp fosztogatnak, az árakkal.
A Kanadában, Ausztráliában és Kaliforniában – valamint Spanyolországban és Dél-Franciaországban – tapasztalható erdőtüzek alig érezhetően, de visszafogják a nemzetközi turizmust. Több a trópusi vihar és hurrikán, és több az árvíz Németországban és Olaszországban. A globális felmelegedés számos országban hatással van a turizmusra. Az Ukrajnában zajló háború pedig korlátozta az Oroszországból és Kelet-Európából érkező turistákat. A kínai turisták sem utaznak annyit külföldre, mint korábban.
A turizmust átalakította z is, hogy a járvány alatt sok dolgozót elbocsátottak, mert nem volt vendég. Őket nehéz visszaédesgetni, az új dolgozókat jobban meg kell fizetni és be kell tanítani. Ezért sok minden nem megy gördülékenyen. Az Egyesült Államok Munkaügyi Statisztikai Hivatala szerint a vendéglátóiparban csaknem 8 millió vendéglátóipari munkahely szűnt meg, így a munkaerő-csökkentés tekintetében a járvány által leginkább sújtott ágazat az Egyesült Államokban van.
Popa és Dr. Juan Madera, a Hilton College Curtis L. Carlson professzora azt a jelenséget akarta feltárni, hogy a vendéglátóipari dolgozók nem térnek vissza munkahelyükre. A harag nagyon erős és jelentős tényezője volt a karrierjük megváltoztatásának. Sokan ezért sem térnek vissza. Emiattisdrágulnakaszolgáltatások,merttöbbetkellfizetni az alkalmazottaknak, hogy találjanak munkaerőt. Az utazási célpontok nemcsak drágultak, hanem a biztonság is sok helyen romlott, mert egyes helyeken a turisták kirablásából akarnak megélni a helyiek, akiknek nincs más bevételi forrásuk.
