Új amerikai bevándorlási törvény készül, amely objektív feltételekhez kötné a bevándorlást. Ezek azonban sem a bevándorlók, sem az Egyesült Államok igényeit nem tükrözik. Már kezdettől sok kritika érte a tervezetet, amely sokadik próbálkozás arra, hogy rendezze az emigrációs helyzetet. Amit a mostani tervről lehet tudni, hogy nem az emigránsok helyzetéből és Amerika szükségleteiből indul ki, ezért nem a létező problémára ad választ.
A legális munkavállalók bevándorlása is évtizedes tortúra, míg az illegális munkavállalók helyzete évtizedek óta rendezetlen. Annak ellenére, hogy az illegális bevándorlást és munkavállalást a piac szabályozza. Annyi illegális munkavállaló él és dolgozik Amerikában, amennyire szükség van. Aki nem talál munkát, az nem tud megélni, ezért kénytelen távozni. Aki viszont talál munkát, arra Amerikának szüksége van, mert olyan munkát végez el, amire az amerikaiak nem hajlandóak, főleg nem ennyi pénzért és ilyen körülmények között. A munkájukra társadalmi igény van, fontos szerepet töltenek be, amelyet nem végezhetnek el legálisan. Legjobb példa erre a magyar illegális munkavállalók helyzete New Jerseyben.
Miközben a legális bevándorlás is egy akadálypálya, az illegálisok helyzete nem rendezett. Ezért néznek a bevándorlók és menekültek hazájában egyre rosszabb szemmel az újonnan érkezőkre. A Trump-adminisztráció idegenellenes hangulatot teremt, amely megmutatkozik abban is, hogy a vízumok megszerzése is nehezebb, és a turistákat is egyre gyakrabban utasítják el vagy fordítják vissza a határról, mert a valódi turistákról is azt feltételezik, hogy illegális munkavállalás céljából érkezik az országba. Júniusban Magyarország New York-i főkonzulja a budapesti közrádióban mondta el, hogy megnőtt az amerikai határról visszafordított magyarok száma. Ezzel egy időben nehezebb lett a különféle vízumok megszerzésének lehetősége is. Eddig is állandó félelem és bizonytalanság kísérte a vízumigényléseket, de ezek most felerősödtek.
Pedig az Európai Unióban való szabad munkavállalás óta a magyar külföldi munkavállalók célpontja elsősorban nem Amerika. Ide speciális igény hozza elsősorban a nőket. A férfiak a legtöbb esetben a nők kísérői, és nehezebben is találnak munkát. New Jerseyben a férfiak elsősorban a régi magyar közösség cégeiben kapnak munkát, főleg az építőiparban és a szolgáltatásban. De a nők speciális munkára érkeznek. Olyan idősebb magyar nőkről van szó, akik elsősorban volt magyar zsidó családoknál dolgoznak, házvezetői munkát látnak el.
A családok idős, beteg tagjait gondozzák, ápolják, tanítják magyarul a gyerekeket, főznek, mosnak, háztartást vezetnek, gyerekre vigyáznak. Mindezt nagyon kevés pénzért, de mégis több pénzért, mint amit Magyarországon kereshetnek. Ez a kölcsönös igény hozza létre ezt a „piacot”. New Jerseyben sorra létesültek olyan települések, ahol a Brooklynból kiköltözött fiatalabb zsidó családok házai állnak. Egész kolóniák létesültek, ahol szinte csak zsidó családok élnek, melyeknek egy része magyar gyökerekkel rendelkezik. Ők keresnek segítőket, akik jelentős része bentlakásos házvezetőnő és idősgondozó egy személyben.
Itt senki nem tud róluk, pedig szinte egész falvakat illegálisok és az őket befogadó családok lakják. Vannak lengyelek, ukránok és spanyolok is, de elsősorban magyarok, mert ezek a zsidó családok eredetileg Magyarországról származnak. Akkor is ragaszkodnak a magyar házvezetőnőhöz, ha csak a szüleik beszélnek magyarul, de ők már nem. A gyerekeiket viszont szintén akarják magyarul tanítani. A gyerekek sokszor semmit nem beszélnek, de mindent értenek magyarul a házvezetőnő miatt.
A magyar férfiak taxiznak, a nők családoknál bentlakóként kezdik. Aki teheti, egy idő után kiszabadul a bentlakásból, és bejárós munkákat vállal. A zsidó tulajdonos leviszi őket a zsidó „SZTK”-ba, ha betegek. Maximum havi 1500 dollárról adnak igazolást, 100 százalékos Charity Care-t kapnak. Ténylegesen 2500-3000 dollárt keresnek havonta, és ezért heti 60 órát dolgoznak. Papíron, mert néha a bentlakásos házvezetőnek nincs munkaideje, hanem 24 órában kell rendelkezésre állnia. Ezért, aki tud, menekül a bentlakásból, és inkább több helyen dolgozik, hogy ne legyen rabszolga. Van, akinek 15 helyre eljár takarítani és házi munkát végezni. Ezeken a területeken legális papírok, credit report nélkül is adnak ki nekik lakásokat, csak kell igazolás a munkáltatótól, hogy náluk dolgozik.
Elmondásuk szerint végső elkeseredésből jönnek ide azok, akik illegálisan ezt a munkát végzik. Ez az utolsó reménységük, ezért vállalják a bujdosást, a nehéz munkát és rossz körülményeket, és azt, hogy nem tudnak hazamenni. A csalás lehetősége megszűnt a biometrikus útlevéllel, nem tud visszajönni, aki egyszer a túltartózkodás után hazamegy. Ezért mindenki húzza, amíg tudja, mert kell a pénz. Néha unoka születik Magyarországon, akik úgy felnőnek, hogy nem is láthatják őket. Az olyan családok, amelyek férfitagjai is itt vannak, Illinoisban szereznek jogosítványt, így fényképes ID-val is rendelkeznek. Sokan Pennsylvaniában bejegyeztetnek egy vállalkozást, ahhoz már lehet szerezni jogosítványt. Így nem derül ki elsőre, hogy illegálisok. Onnan lehet felismerni őket, hogy New Jerseyben ezeken a településeken tele vannak az utcák illinois-i és pennsylvaniai rendszámú autókkal.
Az idősebb asszonyok már nem tudnak munkát vállalni sem Magyarországon, sem az Európai Unióban, itt viszont kifejezetten őket keresik. A legfiatalabbak 45-55 év közöttiek, de sokan vannak ennél idősebbek is. Általában megingott otthon a család anyagi helyzete, tönkrement a cégük, a bankadósság fenyegeti a házat, munkanélküli az egész család, és az idős asszonyok tartják el az egész családot Magyarországon, akiknek küldik haza a pénzt. Akik beleszoknak a munkába, ESTA turista papírral kihívják a gyerekeiket is 3-3 hónapra, akik aztán visszamennek, hogy máskor is beléphessenek.
Akik először jönnek, azoknak a munka már előre le van szervezve. Közvetítő útján jönnek ki, a nők 100 százaléka bentlakásos munkára érkezik, nincs se pénze, se helyismerete. Sokan még hónapok múlva sem tudják, hogy igazából hol vannak. Ennyiben különbözik New Jersey például a floridai illegálisoktól, akik elsősorban szállodatakarításra jönnek, és tömegszállásra kerülnek. A közvetítők Magyarországon meghirdetik, hogy bentlakásos házvezetői munkára keresnek idősebb nőket ortodox zsidó családokhoz vagy gyerekekhez baby sitternek. De valójában mindenki cselédnek jön, mint a középkorban. Megjön a repülővel, bekerül egy vadidegen ortodox családhoz, ahol meg kell tanulnia a vallási ünnepeket és szokásokat. Az illető belép a házba és sokkot kap az eltérő szokások, családi hierarchia, és a cselédsors miatt.
Lakewood, New Jersey utcáján. (ALVARO LEIVA/GETTY IMAGES/AGE FOTOSTOCK RM)
Reggel 8-tól este 8-ig kell takarítani, gyerekre vigyázni, szolgálni. A közvetítő a 2. és a 3. heti munkabért elveszi a közvetítésért. Nagyon különböző, hogyan fogadják a „Lady”-t, vannak családok, ahol családtagnak tekintik, és úgy bánnak velük, de vannak helyek, ahol enni sem kap eleget. Sokat számít, hogy a családoknak szégyen az a zsidó közösségben, ha a „Lady” nem „happy”. Ez némileg segít, de csak bizonyos határok között. A helyzetből fakad, hogy egy cseléd nem érezheti jól magát akkor sem, ha egyébként szeretik, hálásak neki, és igyekeznek a kedvében járni.
Akik hazamennek, és tudják, hogy tíz évig nem is jöhetnek vissza, vállalják arccal és névvel a beszámolóikat. Ildikó az Abcúg-nak adott interjút, ami megjelent a Határátkelő blogon is. Beszámolója nagyjából jól tükrözi a többiek helyzetét is. Ebben azt írja, hogy „Rengeteg ezüstöt kellett megpucolnom, nagyon sok vegyszerrel dolgoztam, telefonálni nem engedtek, még a szabadnap sem teljes nap volt, mert estére akkor is vissza kellett mennem” – mesélte. A sok munka teljes embert kívánt, nem csoda, hogy amikor elhagyta Magyarországot, 85 kiló volt. Három hónappal később már csak 61.” Három gyerekét és a férjét hagyta otthon. Három és fél éve hagyta ott Magyarországot, azóta nem járt otthon. Pedig született három unokája is, de őket eddig csak Skype-on látta.
Olyan kemény munkát végeznek, amit amerikaiak nem vállalnának el semmi pénzért. A magyar illegálisoknak is ez általában az első állomás, és amint tehetik, más munkát keresnek. Lelkileg is rettenetes ez, a legtöbben úgy emlékeznek vissza, hogy még egyszer nem tudnák végigcsinálni. Ez tulajdonképpen egy modern rabszolgatartás. Minden nőben az tartja a lelket, hogy kell a pénz, várja a család. Ez ad erőt mindenkinek a túléléshez. A bentlakás egyetlen előnye az, hogy nincs kiadás, minden pénz megmarad, és küldhetik haza. Minden elismerés megilleti azokat a magyar asszonyokat, akik ezt a munkát végzik, és vállalják mindazt, ami ezzel jár.
„Immigration” problémája nincs senkinek, működik a közösségi összetartás. Nincs is sok alkalom a lebukásra. Tömegközlekedés nincs, gyalog vagy fekete taxival járnak. Mivel Izrael-politikája miatt Trump támogatói az ortodox zsidók, ezért nem is érzik magukat veszélyben. Úgy tartják, hogy a New Jerseyben élő zsidó családoknál és Brooklynban, a Boro Parkban élnek a legnagyobb biztonságban az illegális magyarok. Boro Parkban él az idősebb zsidó generáció, a fiatalabbak költöznek ki új építésű telepekre New Jerseybe, főleg a tengerparthoz közeli területekre.
Itt nincsenek razziák, mint a déli államokban. Ha az ICE (U.S. Immigration and Customs Enforcement) emberei a környéken vannak, akkor a helyi rendőrök figyelmeztetik őket, hogy tűnjenek el. Házkutatás nincs. Vannak, akik még Miamiba is elrepülnek a családdal együtt, mert a reptéren a belföldi úthoz csak az útlevél első oldalát nézik. Külön utazási cégek alakultak a magyar közösség tagjai számára, amelyek elviszik őket Washingtonba, Bostonba, New Yorkba. A Niagarához is elutaznak, de annak az útnak vannak veszélyei, ha az ICE az úton megállítja őket. Ha a kocsi nem gyanús, akkor ez a veszély sem fenyeget.
A közvetítő köztük él, kapcsolatban áll a családokkal. Nála lehet megrendelni a magyar házvezetőnőket. Több magyar közvetítő is van, szemben Boro Parkkal, ahol több zsidó asszony is ebből él. Az első hét a próbaidő, ezt a fizetést megkapják munkavállalók, ebből vesznek telefont, hogy haza tudjanak telefonálni. Mint említettük, a 2. és a 3. hét a közvetítő díja. A közvetítő leírja az újonnan érkezőknek a legfontosabb szavakat, de így sem könnyű, ha a család nem beszél magyarul, a házvezetőnő nem beszél angolul. Ha nem válik be a család, és a házvezető 6 hónap előtt távozik, akkor a következő kiközvetítés ingyenes.
Amikor valamelyik családtagnak 3 hónapra szereznek munkát, akkor a repülőjegyet csak két hétre szabad megvenni, mert senki nem jön 3 hónapra turistaútra. Akinek 3 hónapos repülőjegye van, azt azonnal visszafordítják. Itt kell a repülőjegyet áttenni egy későbbi időpontra. De még arra is figyelni kell, hogy csak két hétre való ruha legyen a bőröndben, és ne hozzon valaki nyáron például télikabátot.
Az illegálisoknak a családok többségétől szöknie kell, mert ha megtudják, hogy el akar menni, akkor visszatartják a pénzüket, s amíg nem kapják meg a pénzüket, addig a nők maradnak. Senki nem teheti meg, hogy otthagyja a megkeresett pénzt. Ezért általában megvárják, hogy a sabbath előtt megkapják az aktuális fizetésüket, és amíg zajlanak a vallási szertartások, addig a hátsó ajtón át megszöknek a bőrönddel. Meg kell ezt is szervezni, hogy már egy illegális taxis várjon rájuk és vigye őket az új szálláshelyre.
A csúcskereset a heti 1000 dollár. Több éves szenvedés és munka után juthat el valaki abba a helyzetbe, hogy ilyen munkája legyen. De ehhez ismernie kell az illegálisok alaptörvényét: nem lehetsz beteg. Mert ha beteg leszel, elveszíted a munkád. Ezért az Amerikában illegálisként dolgozó idős magyar nők kevesebb betegségben szenvednek, és kevésbé lesznek betegek, mint otthoni társaik. Pszichésen tudják: nem betegedhetnek meg. Különben nem lehetnek rabszolgák, és nem tudják segíteni, eltartani az otthoni családjukat. Ildikó úgy értékelt a blogban, hogy a nehézségek ellenére megtalálta a számítását, anyagilag nagyon sok mindent rendbe tudott hozni az életében.
A szerencsésebbek közben emberi kapcsolatokra találnak. Egyesek megházasodnak, de vannak érdekházasságok is amerikaiakkal. A mostani tarifa szerint 22 ezer dollárért lehet egy érdekházasságot kötni, de ez sem garancia. Sokszor még a valódi, szerelmen alapuló házasságokat sem könnyű bebizonyítani.
A legszebb történetek azonban azok, amikor az idősgondozó és a betege nemcsak üzleti kapcsolatban áll, hanem emberileg megszeretik egymást. Döbbenetes sztorik vannak arról, hogyan mentenek meg magyar idősgondozók idős, magyar származású zsidó embereket, hogyan harcolnak az életükért, és azok hogyan ragaszkodnak hozzájuk, szinte ugyanúgy szeretik őket, mint a saját gyerekeiket. Néha a magyarul már nem beszélő zsidó rokonok hallgatják, ahol innen-onnan felhangzik az idős magyar zsidó beteg és a gondozója éneke az amerikai estében: „Tavaszi szél vizet áraszt…”
Bartus László
