Újsághír: El akarta törölni idén a hagyományos karácsonyi ünnepséget és betiltani a karácsonyi dalokat is – diákjai sokféle nemzetiségére hivatkozva –, egy olasz iskolaigazgató…
Miért is sír a Jézus? Nem is ő sír, hanem a kiscsizmája és a ködmöne sír, merthogy nincsen. És persze Jézus is sír, mert megveszi az Isten hidege.
Sír a Jézus kiscsizmája
sír a ködmöne.
Ázik-fázik, megveszi az
isten hidege.
Hogyha volna kiscsizmám,
Jézuskának od’adnám.
Báránybőrös ködmönkémmel
jól betakarnám.
Ez a kedvenc karácsonyi nótám. A gyönyörű, pentaton dallamát sajnos nem tudom az olvasónak prezentálni, de a szövege is csodálatos.
Mindig elképzelem azt a kissrácot vagy kislányt a nagy magyar Alföldön, a téli hidegben, a hóval borított tájon, ott, ahol a nagy viharos szelek akadálytalanul söpörnek végig rónán, elképzelem ezt a kisgyereket, aki egy döngölt padlójú, vert falú tanyasi házban kucorog valahol a padka sarkában, és persze fázik maga is, mert nincsen kiscsizmája, se báránybőr ködmönkéje, de ha volna, ha lenne, bár maga is fázik, ő mégis odaadná; ez nemcsak beszéd, ez nem csak a nótában van így, ő odaadná csakugyan annak a másiknak, a Jézuska nevezetűnek ott a messze Betlehemben, mert az még sokkal kisebb, mint ő, csak ma született, és ott didereg a jászolban a szénán, rongyokban, mert csak rongyokba tudta bebugyolálgatni a mamája, Mária.
Nekem erről szól a Karácsony. Hogy sír a Jézus, és szerte a világban sírnak a fagyoskodók, az éhezők, a szükséget szenvedők, és aki igazán odaadná a kiscsizmáját és a ködmönkéjét, akinek csakugyan jó szíve van, akiben ott lakozik a szeretet, az csak adná, hogyha volna, de nincs neki, és akinek van, az hétszer is meggondolja, adjon-e, ha egyáltalán meghallja, hogy sír a Jézus, de nem hallja, az ilyenek fülébe soha se jut el a szenvedők hangja, sírhat akárki, maga a Jézus is.
Mitől lett a karácsony a szeretet ünnepe? Mert ezen a napon emlékezünk meg annak a kisfiúnak a szültéséről, aki fölcseperedvén a szeretetet, a minden embert megillető jóságot hirdette, és az életével fizetett érte.
Keresztre feszítették.
A gonoszok? Persze, hogy gonoszok voltak, de még inkább gyávák, féltek a szeretet erejétől, mert tudták, hogy a szeretet erősebb, mint a gyűlölet, és tehetetlenségükben el akarták pusztítani az ige hirdetőjét.
Legalább azt. Mert az igét nem lehet visszaszívni, meg nem történtté tenni, ha már egyszer kimondatott. Csak az ige kimondóját lehet meggyilkolni, de ez reménytelen kísérlet arra, hogy elpusztítsák a kimondott szót, mert az ige tovább él. Ezért mondjuk, hogy az a Betlehemben született kisfiú, a későbbi názáreti Jézus, halottaiból föltámadott.
Legyetek jók, ha tudtok, hirdette fölnőtt korában ez a gyermek. Nem oly nehéz. Csak ne akarj másoknak mást, mint amit magadnak kívánsz. Ne tégy rosszat, mert te sem szeretnél magadnak rosszat, de légy jó, hiszen azt akarod, hozzád is jók legyenek. Azt szeretnéd, hogy szeressenek? Hát akkor szeress! Még az ellenségeddel is légy annyira méltányos, amennyi méltányosságot te is elvársz az ellenségedtől.
Egyszerű ez. Ha mindenki így élne, az maga lenne a megváltás.
Ez nem törvény, ez több, mint törvény! Ez az egyetlen lehetőség valamennyi ember számára a Földön.
Ez az élet egyetlen lehetősége. Aki ezt elveti, a halált választja.
Persze, hogy a betlehemi istállóban született, jászolban ringatott kisfiú igéit sok-sok ordas Hatalom akarta aztán kisajátítani; vallások, egyházak, klérusok, államok, királyok, cárok, császárok, elnökök és állig fölfegyverzett seregek. Mert ha már a kimondott igét meg nem történtté tenni nem bírták, legalább megpróbálták a maguk szolgálatába állítani.
Jézus az enyém! – mondták (és mondják a mai napig) ezek a kisajátítók, ezek a bekebelezők, ezek a mindent maguknak akarók, a habzsolók, a harácsolók, de úgyis reménytelen. Mert csak az arany, az, ami az övék, csak a gazdagság az övék, csak a hatalmat birtokolhatják, csak a fegyverek az övéik, de Jézus soha!
Mert ő mindenkié!
Sír a Jézus. Bárki meghallhatja, akinek füle van a hallásra, mindegy, milyen nép gyermeke, mindegy, milyen hitű, mindegy, hogy a bőre milyen színű, mindegy, nő-e vagy férfi, vagy egyik se.
Ezért volt nagy szamár az a Milánó környéki iskolaigazgató, aki azt képzelte, be kell tiltani a karácsonyi koncertet, mert az sértheti a más nemzetiségű, más hitű gyerekek: a nem keresztények, muzulmánok, zsidók vagy akár a buddhisták érzékenységét. Lehet, hogy ez az igazgató úr jót akart, csak azt nem tudta, hogy Jézust nem betiltani kell, hanem föloldani körülötte minden tilalmat.
Mert Jézus a szeretet, és a szeretet azé, aki kinyújtja érte a kezét. Aki élni akar vele.
Aki élni tud vele.
Aki képes meghallani, ha sír a Jézus.
