A lehetőségek végtelen tárháza áll rendelkezésére annak az előválasztáson, vagy a későbbi döntő választáson induló jelöltnek, aki lelke mélyén nem is akar nyerni. Sokat segít ebben a hatalmon lévő párt agytrösztje és propagandaosztálya, valamint végrehajtóinak, bátor embereinek, kádereinek, trolljainak és hoplitáinak hada. (Hoplita = ókori görög nehézfegyverzetű gyalogos katona.)
A nyerni nem akaró jelöltnek nincs is más dolga, mint kullogni az említettek által kijelölt csapáson. Vegyünk néhány példát!
Határozottan okos döntés, és cseppet sem megalázó elmenni a beszédzavaros miniszterhez – ahogy a szolga (miniszter = szolga) szellemesen nevezte – „egyeztetésre” egy olyan kérdésben, amelyet az országgazda már két évvel ezelőtt rég eldöntött. Kollégánkkal együtt tegyük tiszteletünket nála, legyünk nyitottak az újabb bűvészmutatványra, vagyis arra a „tárgyalásra”, melynek a végét előre tudjuk. Amikor kijöttünk az eszme nem cseréről, ígérjünk népszavazást a népnek, hiszen jól tudjuk, hogy az országgazda semmilyen népszavazást nem engedélyez.
Egy évre előre biztosítunk magunknak és a stábunknak elfoglaltságot, ha minden aljas hazugságra, vádaskodásra, sárdobálásra, amivel minket vádolnak, azonnal ugrunk és reagálunk. Magyarázkodjunk napestig, ássunk elő rég elavult papírokat, igazolásokat, ellenőrzőket, bizonyítványokat. Ezzel is jól telnek a hetek-hónapok, ráadásul rengeteg időt, energiát vonunk el saját magunktól, akárcsak a bennünk bízóktól.
Legyünk higgadtak, megértőek és szelídek. Törekedjünk a megbékélésre, hiszen az évtizedek óta acsarkodó, egymás ellen uszító, gyűlöletet szító ellenféllel szemben nincs is hatékonyabb, eredményesebb módszer. Előttünk a jó példa, mekkora sikert hozott az „árokbetemetés” politikája egy korábbi miniszterelnöknek, vagy akár magunknak is, amikor – szinte első munkanapunkon – díszpolgári címet adományoztunk a minket kíméletlenül bokszoló táborhoz tartozó elődünknek.
Tartsuk be a demokrácia szabályait minden téren a jelenleg működő diktatúra keretein belül. Ennek előnyeit számos esetben élvezhettük az elmúlt bő évtizedben. Erre jó példa a…, a…, a…, melyik?
Ne kövessük az alkotmányjogászok és jogtudósok bölcs tanácsait, pontba szedett és világosan megfogalmazott tennivalóit az önkényuralom gyors és hatékony felszámolása érdekében! Ne figyeljünk útmutatásaikra, miként lehet jogszerűen (!) visszaállítani a jogállamot! Engedjük el a fülünk mellett az okos gondolataikat.
Előre nyugtassuk meg az ellenfelünket és az ő bűntársait, kedvezményezettjeit, kiszolgálóit, híveit, miszerint nincs mitől tartaniuk, ha mi nyernénk. Aludjanak továbbra is nyugodtan és tiszta lelkiismerettel, ahogy eddig tették! Ígérjük meg nekik, hogy részünkről nem lesz „bosszú”, mi elnézzük nekik a 11 éve tartó országpusztításukat, fosztogatásaikat, kultúrarombolásukat, egyetem elűzésüket, félmillió honfitársunk külföldre hajszolását, az önkormányzatiság felszámolását, a törleszthetetlen hitelek felvételét, a sajtószabadság eltörlését, az – eddig – 30 ezer halottal járó „járványkezelésüket” és a még felsorolni is hosszú egyéb bűneiket. Nem, ne féljenek, mi nem haragszunk.
Ha ezeket a szempontokat követjük, semmi kétség, elérjük, amit akartunk: vagyis nem nyerünk. Ezzel leszünk népszerűek annak a társadalomnak a szemében, melynek nagy többsége elégedett a saját helyzetével és a hazája külföldi megítélésével, amit mi sem bizonyít jobban, mint a rendületlen hallgatása.
