Mozgalmas napok és hetek állnak mögöttünk, alig győzzük kapkodni a fejünket az események sűrűjében. Új képességéről ismertük meg a kormányzót, aki az EU-Törökország közötti csúcstalálkozón úgy volt képes vétózni, hogy szavazás sem volt. A kutyákra vonatkozó törzskönyvezés megváltozik, csak az echte magyar fajtákat – kuvaszt, komondort, pulit és még hat társukat – lehet a korábbiak szerint regisztrálni. Talán már nem kell sokáig várni, és az idegen ebek – például a német juhászkutya, a francia és az angol buldog, a golden retriever, a tacskó – csak sárga nyakörvvel mehetnek ki az utcára…
Az MNB-elnök innovatív habitusát változatlan csodálattal bámuljuk. Megalkotta a közvagyon jellegét elvesztő közvagyon fogalmát, s az így magáévá tett 250 milliárdból kívánja a jövő szakembereit képezni. Új iskolájához kinézett magának egy műemléképületet a Várban, ahol a világon sehol sem ismert unortodox gazdasági téziseit fogja okítani. Egy nehéz tanulási nap után a diákok pedig beülhetnek majd a földszinten nyitott borozóba, vagy lemehetnek a hegy gyomrába vájt wellness-komplexumba kipihenni a fáradalmaikat. Nyilván az is unortodox lesz. Lelki szemünk előtt látjuk, ahogy a szaunában jégcsapok lógnak majd, a medencékben nem lesz víz, a pezsgőfürdő nem fog pezsegni és így tovább. Az ott tanulók nem csak ritka és sehol nem használt tudást, de ritka, felejthetetlen élményeket is szereznek.
Mindeközben észre sem vesszük a mélykék magyar égboltot bevilágító legújabb üstököst. Egy újabb fantasztikus karrier, egy igazi hungarikum életpályamodell szemtanúi lehetünk, ami mellett nem szeretnénk szó nélkül elmenni. Akiről beszélünk nem más, mint a jelenlegit megelőző átkos – emútnyócév – egykori szocialista egészségügyi államtitkára, majd egészségügyi minisztere, a saját szoclib kormánya egészségügyi reformjának legádázabb, harcos ellenfele. Ízes magyar nyelven előadott felháborodásai ma is a fülünkben csengenek, ahogy magából kikelve támadta a vizitdíj ötletét, a kórházi széfről szóló elképzelést, magánpénztári biztosításról pedig hallani sem akart. Felfűtött hadarásából akkoriban csak úgy röpködtek a „forrás”, a „keret”, a „tvk”, az „ágyszám” stb., stb. kifejezések. Csak egy szót nem hallottunk elhagyni a száját: a BETEG. Sikerült meggyőznie – s ezzel nagy szolgálatot tett az akkori ellenzéki, jelenlegi kormánypártnak – a magyar társadalom bölcs többségét, akik jobbnak találták a több tízezres, százezres paraszolvencia megfizetését, mint a 300 forintos vizitdíjat, amit ezért erőteljesen leszavaztak. Később megkapta ajándékba a veszprémi kórház igazgatói posztját, ott szolgálta tovább a magyar egészségügyet, s ezzel egyidejűleg térítésmentesen adta tanácsait a jelenlegi humanista kormánynak. Nem tehet ő arról, hogy ebben az országban évente két tubus fogkrém fogy per fő és 0,1 fogkefe jut egy emberre. Javaslatai nem állnak összefüggésben azzal, hogy napjainkban évente többen halnak meg kórházi fertőzésekben, mint közúti balesetekben. Tanácsainak semmi köze nem lehet ahhoz, hogy ma már eljutottunk odáig, hogy Semmelweis országában nincs fertőtlenítőszer a kórtermekben, az orvosok nem tudnak kezet mosni egyik betegtől a másikig menve, hogy az egyszer használatos eszközöket többször használják, s hosszú idő óta először ugrott meg drasztikusan a halálozások száma a tavalyi évben. (Esztendőben – hogy a kormánypártiak is értsék.) A másik hungarikum, a betegre, orvosra nézve egyaránt megalázó és immorális paraszolvencia 60 éve megoldhatatlan gordiuszi csomóját egy csapásra vágta át saját, veszprémi kórházában, amikor elsőként engedélyezte és nyíltan elfogadhatóvá nyilvánította a zsebbe csúsztatott borítékot. Ezzel mintegy legalizálta és megvalósította a magyar szavazók vágyát – a 300 forintos vizitdíj helyett – vígan és legálisan folytatható alázást.
Nemrégiben eljött a nyugdíjazás ideje, ám nem kell aggódnunk, hogy szaktudása és embersége kihasználatlanul marad. Elérte pályája csúcsát – miniszterelnöki tanácsadó lesz, egészen pontosan a tanácsadó tanácsadója. (Annak a tanácsadónak ad majd egészségüggyel kapcsolatos tanácsokat, aki az Audiján szállít naposcsibéket elesett vidéki embereknek havi egymilliós javadalmazásért.) Izgatottan várjuk az egészségügyi szakember tanácsait, s azok megvalósulását, amelyek nyilván az eddigihez hasonló látványos és gyors eredményeket fognak felmutatni.
Új szerepkörében tárt karokkal várja egykori szocialista párttársa, a valamikori házelnök asszony, aki minden alapot nélkülözve köztársasági elnökségben reménykedett, s mivel álma nem valósult meg, több éves kínszenvedés után, végre otthonra lelt havi egy millióért a mélyen keresztény és vérbeli demokrata miniszterelnök-helyettes mellett.
Hát nem szép életpályamodellek? Na, ugye!
