Néhány évvel ezelőtt, az immár követhetetlen sorszámú átkosban, az akkori miniszterelnök elsütött egy „öregecske feleségek” lecseréléséről szóló szerencsétlen és szellemesnek semmiképp sem mondható poént. Volt nagy felzúdulás. Az akkor még országosan fogható Klubrádió telefonvonalai izzottak a felháborodott hallgatók, keresztény magyar asszonyok szövetsége, katolikus konzervatív nők egyesülete és hasonló, soha nem hallott és – feltehetőleg – nem létező nőegyletek hívásaitól. Indulatos lányok, asszonyok magukból kikelve rikácsoltak szegény műsorvezetőnek az őket ért hatalmas sérelem miatt.
Mindez régen volt, kevesen emlékeznek már rá, sok víz lefolyt azóta a Dunán, a Klubrádió sugárzási körzete is beszorult a főváros területére – kivéve a budai hegyek által beárnyékolt környékeit, ahol ugyanúgy nem hallható, mint vidéken.
Hetedik éve a felcsúti államférfi aggódó, immár árammal is megerősített, szögesdrótkerítéssel körülvett védelme alatt áll az egész ország, a teljes lakosság, minek következtében 5-600 ezren külföldre távoztak, s egy nemrégiben készített felmérés szerint, további 370 ezer ember – főleg fiatalok – tervezi, hogy a közeljövőben elhagyja pannon hazáját.
A népesség fogyatkozásának veszélyeit néhány hónappal ezelőtt felfedezte a hatalmas Duna-parti épület házmestere is, amikor „unokák szülésére” szólított fel, majd elment felfegyverezni saját 300 fős testőrségét. Hasonló gondolatok foglalkoztatják a miniszterelnöki székben ülő felcsúti államférfit is, aki szócsöve által üzent:
„A miniszterelnök úr világosan fogalmazott, 2030-ra azt szeretné elérni a kormány, hogy 30 ezerrel nőjön a magyar lakosságnak a száma, tehát 2030-ra növekedést kell produkálni. Nagyon nehéz lesz megfordítani, de minden döntést ez alá kell rendelni, minden döntésünket az alá kell rendelnünk, hogy ne fogyjunk el, nagyon egyszerű ennek a magyarázata, aki teleszüli a világot, azé a világ” – fogalmazott a kormánypárt alelnöke, a megjelenésében is intelligenciát, felvilágosultságot és műveltséget sugárzó rezsibiztos. A „teleszüli” kifejezés önmagában is sokat elmond a magát keresztény-polgári-konzervatívnak tartó politikai vezetés nőszemléletéről. Ha azzal számolunk, hogy maradt még cca. 9 millió ember Magyarországon, akkor ennek valamivel több, mint a fele nő, vagyis 4,5 millió embert sértett meg egyetlen mondatával. Ez önmagában is szép teljesítmény. Ennél már csak az a szembeötlőbb, hogy ezúttal senki sem háborodott fel a 4,5 millió nő közül, egyetlen női klub, egylet, szövetség képviselője sem ragadott telefont, nem írt nyílt levelet sehova, hogy kikérje magának ezt a stílust, hogy tiltakozzon azért, amiért csupán tenyészállatnak, szülőgépnek tekintik.
Persze értjük, hogy a lakosságfogyást nem nézheti tétlenül egy felelős államférfi. Mi lenne, ha kihalna a magyarság? Mi lenne Európával magyarok nélkül? Még belegondolni is rossz.
A múlt század 20-as éveiben létezett ehhez hasonló, szülésre buzdító programja Mussolininek, a náci Németországban komoly árjatenyésztés folyt és felidézhetjük a Ratkó-korszakot is. Mindezek a módszerek kevésbé mutatkoztak eredményesnek, viszont annál inkább fasisztának.
Addig is, míg a magyar lányoknak, asszonyoknak sikerül teleszülniük a Kárpát-medencét, felhívnánk a kormány figyelmét arra, hogy a népességfogyás megállításának lenne egy másik módja is: ha befejeznék az emberek tudatos, szándékos és idő előtti megdöglesztését a magyar egészségügynek nevezett rendszerben.
