Orbán hét éve nem volt így megroggyanva, mint az elmúlt hetek diáktüntetései után. Nem volt felkészülve arra, hogy ebben az országban még ennyi bátor és lélekben szabad ember van, akiknek a szemében ő egy senki, a nagy tekintélynek megálmodott Áder csak „Bajszos Szar”.
Ha eltűnnek az utcáról ezek a fiatalok, akkor is itt vannak, mert léteznek. Hiába álmodta Orbán, hogy az ellenzéke a parlamentben van. Az ő ellenzéke nem a megvett kollaboránsok, akik a pénzért mindenre hajlandók, és most is arra készülnek, hogy 2018-ban agyonveretik a demokratikus érzelmű embereket egy csaló választási törvénnyel. Orbán igazi ellenzéke nem a parlamentben van, hanem azon kívül.
Orbánnak nem volt jó válasza. Pofára esett, hogy Trump nem állt mellé, senki nem vette komolyan, csak az egész világ megvetését kapta. De ehhez hozzászokott, őt ez élteti. De arra nem számított, hogy minden igyekezete ellenére Magyarországon tízezer számra vannak olyan fiatalok, akik nem félnek tőle, hanem megvetik, utálják és gyűlölik, és olyan erősek, annyira szabadok, hogy ezt könnyedén, vidáman, szellemesen hozzák tudomására.
Ilyen szemtelenséggel még ez a felfújt, öntelt hólyag nem találkozott. Ő ezt pökhendiségnek nevezte, amitől viszketett a tenyere, valójában tehetetlen volt vele szemben. Ez az ember néhány nap alatt pici apróra töpörödött össze. Látszik a fején a megtörtség. Mikor a Magyar Idők alákérdez, „Hogyan áll az ön politikai közössége ebben a küzdelemben?”, csak annyit tud mondani, hogy „Mit jelent a magyar politikában jól állni? Az ország megvan.”
Nem az országról kérdezték. Amikor azt mondja, hogy még „az ország megvan”, azt jelenti, hogy még megvagyunk, még nem omlottunk össze, nem buktunk meg, vagyunk, létezünk. Ezt az embert megcsapta a lehetséges bukás szele, mert csak idegengyűlölő fasisztákat és elbutított, kifosztott szegény népet, kilóra megvett ellenzéket látott, és fogalma sem volt róla, hogy ennek az országnak a fiatal generációja világpolgárokból és tekintélyt, hülyéket, Orbánhoz hasonló Geciket nem tisztelő, szabadlelkű diákokból áll.
Ő is tudja, hogy ezeket nem Soros pénzeli, és ez nem mind CEU-s diák, hanem csupa olyan ember, aki az Európai Unióban akar élni, és nem az ő általa megálmodott keresztényfasiszta Unióban, hanem a liberális demokratikus Európában, amiről azt hitte, hogy összeomlás előtt áll. A NER ingatag talajon áll. Nem mindenki eszi meg disznóvágásról szalajtott, jópofizó és műparaszt bunkó szövegeit. Nem mindenki szereti a „megmentőt”, hanem utálják, mint a szart. Megvetik. Ezzel szembesült ez az ember. Az ellenállhatatlan utálattal és szabadsággal.
Ez új jelenség Orbán világában. Megroggyant, és láthatóan még mindig tántorog. Próbálta a Soros elleni gyűlöletetet felturbózni, a legaljasabb mocskolódást bevinni, de ezekkel nem hat azokra, akiktől ő mostantól fél. Látszik, hogy hezitált, elengedje-e a viszkető tenyerét, de vagy valaki más, vagy ő maga, lebeszélte erről. Az a stratégia, hogy várjon még, hátha majd kifullad magától.
Erre pedig van esély, mert a szombati műsoros est egy katasztrófa volt, egy idióta volt, aki kitalálta, és megfogta vele a tiltakozások lendületét. A műsort nem a tiltakozóknak kell csinálni, hanem a műsort a tiltakozók csinálják. Az utcai demonstrációknak nem segített az sem, hogy Gulyás Márton itt jelentette be a választási törvény reformjának követelését, amely hét éve az első értelmes megnyilvánulás ebben az országban. Ez elvezethetne a rendszer bojkottjához és megdöntéséhez, mivel Orbán úgysem fog semmiféle változtatásba belemenni.
Viszont ezzel az a látszat keletkezett, hogy Gulyás Mártonék átvették az irányítást, a vezető szerepet, és mostantól rájuk kell várni. Illetve sokan boldogok, akik szeretnek meglapulni a diktatúrában, hogy az utcáról bemegy a lázadás a tárgyalószobákba, és ott csendben elhal. A választási törvény független a CEU ügyétől. A CEU ügyében semmi nem változott. Ebben a pillanatban teljesíthetetlen feltételeket tartalmazó törvény van életben, és a CEU halálra van ítélve.
Ezért a tiltakozásoknak nem szabadna leállni. Orbán nem vonja vissza a törvényt, semmit nem enged, csak azt állítja, hogy Sorosnak is be kell tartani a törvényt. Ha nem tudja, arról nem ő tehet. Ezért úgy be fogja záratni Orbán a CEU-t, hogy csak úgy füstöl. Ha igaz lenne, hogy nem bezáratásról van szó, akkor tárgyalnának az egyetemmel, és teljesíthető törvényt fogadnának el. Erről szó sincs.
Orbánt ezek a tiltakozások arról győzték meg, hogy még az ő fasiszta rendszerében is túl erős a liberalizmus, túl erősek a szálak a szabad világhoz. Nem kell még „Soros-egyetem” is. A migránsozást köti össze a CEU ügyével, hogy a CEU ellen hangoljon, és szembeállítsa a magyar egyetemeket a CEU-val, mintha a CEU tehetne arról, hogy az ELTE és más magyar egyetemek nem tudnak külföldi akkreditált diplomát adni. Erről leginkább Orbán kormánya tehet, amely a létező magyar felsőoktatást is lepusztítja.
Nem szabad hagyni, hogy a tiltakozások véget érjenek. Nem szabad sem Gulyás Mártonra, sem másokra várni. A tiltakozások spontán jellegét meg kellene őrizni, és mivel a cél nem teljesült, a lázadást kiváltó ok fennáll. Orbán akkora balegyenest kapott, hogy szédeleg tőle. Nem szabad megengedni, hogy visszanyerje az erejét és az egyensúlyát.
A sajtóra pedig az vár, ahogy az ellenzéki pártoknak is ez lenne a dolguk, hogy ne legyintsen Orbán hazugságaira, hanem minden hazugságát ízekre kell szedni, be kell bizonyítani róla, hogy az ellenkezője az igaz. Nem szabad megengedni, hogy a hazugsággal megtévessze az embereket. Le kell leplezni, mint szélhámos csalót, hogy az iránta érzett jogos közutálat az eddig félrevezetett embereket is betöltse.
