Ha január 1-ig a Kongresszusban nem történi kétpárti megegyezés, az egészségügyi költségek 2026-ban az egekbe szöknek, több millió biztosított szembesülhet a havi díjak 70-100%-os emelkedésével, amit nagyon sokan nem tudnak megfizetni. Ha kiesik az egészségügyi rendszerből Trump „csodálatos” törvénye miatt több tízmillió biztosított, aki fizetne az egészségügyi szolgáltatásokért, és a következő 10 évben 911 milliárd dollár, az végzetes lehet nemcsak az emberek egészségére, hanem az egészségügyi rendszerre is.
Erről a katasztrofikus helyzetről tartott sajtóbeszélgetést a American Community Media Tomas Bednar, a Healthsperien LLC alelnöke és jogtanácsosa, Amber Christ, a Health Advocacy, Justice in Aging felelős ügyvezető igazgatója és Sophia Tripoli, Families USA egészségpolitikáért felelős igazgatója. A válsághelyzet azért jött létre, mert a demokrata párt kísérlete a kormányzati leállással (shutdown) 8 demokrata szenátor miatt nem érte el a célját, egy homályos ígérettel beérték, és most nem lehet tudni, hogy mi lesz.
A szövetségi kormány leállásának valódi tétje az volt, hogy január 1-jétől drámai módon megemelkednek-e az Obamacare biztosítási díjai. A vita középpontjában az úgynevezett „enhanced premium tax credits”, vagyis a járvány alatt bevezetett, majd egyszer már meghosszabbított emelt támogatási díjak állnak, amelyek valóban megfizethetővé tették az egészségügyet, és nagyon sok ember juthatott megfizethető egészségbiztosításhoz. Ez a helyzet ugyan a járvány miatt állt elő, ezért a republikánusok meg akarják szüntetni, de kiderült, hogy valójában ez a normális állapot, ami még így sem ideális.
Ez az adójóváírás jelenleg mintegy 24 millió embernek segít megfizethető szinten tartani a piaci biztosítási díjakat az állami Obamacare révén. Ez a támogatás az év végén lejár, és a shutdown végét jelentő most kompromisszum csak azt garantálja, hogy decemberben lesz róla szavazás, de semmiféle biztosítékot nincs arra, hogy a republikánus többségű Kongresszus meghosszabbítja őket. Ehhez a roszsz egyezséghez nyolc demokrata szenátor szavazata kellett, amt sok demokrata árulásnak érzett, mert az alku csak egy jövőbeli szavazás ígéretéről, nem pedig a támogatások automatikus meghosszabbításáról szólt.
A Szenátus december 11-én szavaz az Obamacare-nek nevezett Affordable Care Act (ACA), a Megfizethető Egészségügyi Törvény kibővített prémium adójóváírásainak folytatásáról, ami potenciálisan enyhülést hozhatna több tízmillió biztosítottnak, akiknek az egészségügyi biztosításának havi díja január 1-től akár meg is duplázódhat 2026-ban. A Szenátus demokratái olyan határozati javaslatot nyújtottak be, amely a következő 3 évre érvényben hagyná az a támogatás összegét. A Szenátus után a Képviselőház december 18-án szavaz a kérdésről. A 24 millió ember 92%-a jogosult EPTC-re, erre az adójóváírásra.
Most óriási a roham az orvosi rendelőkben, mert december 31 előtt mindenki szeretné az összes szükséges vizsgálatot elvégeztetni, mert január 1 után minden a duplájába kerülhet vagy megfizethetetlen lehet. Tomas Bednar, a Healthsperien, LLC alelnöke és tanácsadója azt jósolta, hogy több millió amerikai esik ki az egészségbiztosításból, ha a republikánusok nem hosszabbítják meg az adójóváírásokat. Mint elmondta, „Amerika történetében még soha nem volt ilyen kevés embernek egészségbiztosítása, és ez tovább romolhat”.
A tét azért is óriási, mert a megemelt támogatások átrajzolták az Obamacare társadalmi térképét. A járvány idején sok alacsony jövedelmű család nullához közeli havi díjért jutott alapcsomaghoz, a közepes jövedelműek pedig úgy léphettek be a piacra, hogy a biztosítás nem emésztette fel a fizetésük jelentős részét. A megemelt támogatások 2024-ben évi 705 dollárral csökkentették az érintett biztosítottak önrészét, a támogatás nélkül a 888 dolláros átlagos éves díj 1593 dollár lett volna, vagyis több mint 75 százalékkal magasabb. Ez a 75 százalékos ugrás az a szám, amelyre most a demokrata párt is hivatkozik, és amelyet a több tényellenőrző portál is megerősített: sok háztartásnál valóban ekkora a különbség az emelt támogatásokkal és azok nélkül.
Bednar azt jósolta, hogy az egészségügyi költségek minden fogyasztó számára emelkedni fognak. Trump „One Big Beautiful Act” törvénye több mint 1 billió dollárt von el a Medicaid költségvetéséből a következő 10 évben. Bednar megjegyezte, hogy a teher az államokra hárul, hogy finanszírozást találjanak a szövetségi csökkentések kiegészítésére, vagy hogy megszüntessék a Medicaid programjuk egyes részeit és korlátozzák a hozzáférést. Mindez érinti az orvosi viziteket, a kórházak és a gyógyszerek árát is.
Ha a Kongresszus nem állapodik meg, amire nagy esély van, mert még a republikánusok között sincs egyetértés, akkor január 1-től nemcsak elvben, hanem a gyakorlatban is életbe lép ez a szakadék. Az emelt támogatások lejárása esetén az Obamacare-piacokon biztosítottak átlagos éves nettó díja 888 dollárról 1904 dollárra ugrana 2026-ban, ami 114 százalékos emelkedés. Emellett az eredeti törvény szerinti, magasabb önrész-szintek is visszaállnak, ami azt jelenti, hogy egy 28 ezer dollár éves jövedelmű család önrésze nő meg, amit a biztosítás mellett fizetnie kell. Amíg valaki nem éri el a tízezer dollár nagyságú önrészt, amit saját maga fizet, a biztosító szinte semmit nem fizet. Ha az emelt támogatás megszűnik, az emberek egyszerre kapnak kevesebb előleget a biztosító felé és kevesebb adóvisszatérítést az év végén. Az adóteher nő, a zsebükbe érkező készpénz csökken, és a biztosítás díja azonnal megugrik.
Sophia Tripoli, a Families USA egészségpolitikai igazgatója ismertette szervezete jövőképét az igazságosabb és megfizethetőbb egészségügyi ellátásról. Szerinte fordulóponthoz ért az amerikai élet az egészségügyi ellátás költségeiben. „A legtöbb ember nagyon személyesen érzi, amikor emelkednek a biztosítási díjaik, amikor meglepetésszámlát kapnak, amikor kénytelenek választani az orvosi ellátás és az élelmiszerek között” – mondta Tripoli. Mint elmondta, ez átalakítja az egészésgügyi ellátást. Kisebb egészségügyi cégek, vállalkozások a kieső biztosítottak miatt csődbe mennek, a nagy vállalatok felvásárolnak minden, és ők még nagyobbak lesznek.
„Amikor a vállalatok nagyobbak lesznek, nagyobb hatalmuk lesz az árak emelésére. A kórházak egyesülnek vagy felvásárolják az orvosi praxisokat, majd magasabb díjakat követelnek a biztosítóktól. A gyógyszergyártók szabadalmi övezeteket tartanak fenn, hogy megakadályozzák az olcsóbb generikus gyógyszerek piacra kerülését. A biztosítók konszolidálják és szűkítik az ellátói hálózatokat. A fogyasztók pedig nem kapnak jobb ellátást. Ehelyett magasabb díjakat, magasabb önrészeket és zavaros számlákat kapunk, amelyeknek semmi közük az ellátás költségéhez” – mondta Tripoli.
A legnagyobb veszélyben a 50 és 64 év közötti alsó- és középosztálybeli biztosítottak vannak, akik még nem jogosultak Medicare-re, ugyanakkor életkoruk miatt a piaci díjaik eleve magasabbak, és általában már rászorulnak gyógyszerekre és egészségügyi ellátásra. A Kongresszusi Költségvetési Hivatal becslései alapján az emelt támogatások lejárta több millió embert lökhet ki a biztosítási rendszerből, országos szinten 7 millió körüli tartós biztosításvesztést valószínűsít egy friss akadémiai tanulmány is. A hatás nem egyformán oszlik meg: a déli és vidéki államokban, ahol a bérek alacsonyabbak és több a Medicaid-ből kihullott, de még mindig szegény biztosított, különösen nagy lehet az árrobbanás. Nyugat-Virginiában egyes háztartásoknál az éves nettó díj 300–400 százalékkal is emelkedhet, ha a támogatások megszűnnek.
Kérdés, milyen láncreakciót indít el mindez az egészségügyi rendszerben. A Medicare Rights Center elemzése szerint az Obamacare-piacokról kikerülő biztosítottak jó része biztosítás nélkül marad, és csak akkor megy orvoshoz vagy kórházba, ha már nagyon nagy a baj. A kórházak és sürgősségi osztályok számára ez azt jelenti, hogy nő a ki nem fizetett ellátások volumene, ami növeli a pénzügyi nyomást az intézményeken. Ha kevesebb vizit és több fizetés nélküli sürgősségi eset kerül a rendszerbe, az elkerülhető betegségek is súlyosbodnak, végső soron romlik a lakosság egészségi állapota, miközben kevesebb pénz áramlik a rendszerbe.
A társadalmi hatás különösen a kisebbségeket érinti. Az Obamacare-ben és a Medicaid-ben a fekete és latinó lakosság felülreprezentált, ők azok, akik a járvány és az infláció után amúgy is nehezebben tudják fizetni az egészségügyi kiadásokat. A mostani regisztrációs időszakban, miközben a kormány reklámkampányokban buzdítja az embereket a jelentkezésre, senki nem tudja pontosan, milyen díjakat fognak ténylegesen fizetni jövőre, mert a Kongresszus késlekedése miatt maga a jogi keret is bizonytalan. Ha január 1-re sincs megállapodás, akkor tízmilliók szembesülhetnek azzal, hogy az a biztosítás, amelyet decemberben „elérhető árúnak” ígértek nekik, a következő számlán már megfizethetetlen luxusnak bizonyul.
A demokrata párt azt követeli, hogy az emelt támogatásokat legalább három évre, tiszta formában hosszabbítsák meg, mindenféle ideológiai feltétel – például abortusz-kizárások vagy új jövedelmi plafonok – nélkül. Csak így lehet elkerülni a díjrobbanást és a tömeges biztosításvesztést, és a közvéleménykutatások szerint az amerikaiak többsége támogatja az Obamacare-támogatások fenntartását. A demokraták attól tartanak, ha most engednek, a republikánus többség olyan feltételeket köt a támogatáshoz, amelyek csökkentik a jogosultak körét, szűkítik a biztosítási csomagok tartalmát, és ezzel épp a leginkább rászorulókat löknék ki a rendszerből. Kitalálnak olyan trükköket, mintha nem csökkenne semmi, csak éppen a feltételek miatt nem jutnak hozzá sokan.
A republikánus párton belül sincs egység. Egyes mérsékelt szenátorok és képviselők – főleg azok, akik sok Obamacare-t igénybe vevő, elővárosi körzetet képviselnek – félnek attól, hogy a támogatások lejárása azonnali politikai visszaütést hoz, és a 2026-os félidős választásokon azzal vádolják majd őket, hogy ők emelték meg a biztosítási díjakat. A párt egészségügyi „sólymai” ugyanakkor úgy tekintenek az emelt támogatásokra, mint a „szocialista egészségügy” előszobájára, és legfeljebb rövid, egyéves hosszabbításban gondolkodnak, komoly ellenszolgáltatásért cserébe. Bill Cassidy republikánus szenátor például olyan tervet terjeszt elő, amely a támogatások egy részét egészségmegtakarítási számlákba terelné, és az embereket olcsóbb, kevesebb védelmet nyújtó csomagok felé terelné. Ezt a koncepciót több egészségpolitikai szakértő bírálta amiatt, hogy inkább átrendezi, mintsem csökkenti a terheket, és különösen a krónikus betegek járhatnak vele rosszul.
Mindez belpolitikai aknamezővé teszi az Obamacare-támogatások kérdését a következő félidős választásokig. Ha a támogatások lejárnak, a demokrata kampány készen áll arra, hogy egyszerű mondatban fogalmazza meg az üzenetet: a republikánusok miatt nőttek 75 százalékkal az egészségbiztosítási díjak. Ha viszont sikerül az utolsó pillanatban valamilyen kompromisszumot kötni, abban nagy valószínűséggel lesznek olyan kitételek, amelyekkel a demokrata progresszív szárny nem tud azonosulni, ezért a párton belüli feszültség is garantált. Mert a republikánusok tiszta önmagában biztosan nem hosszabbítják meg a mostani rendszert, a kompromisszum pedig csak valami hamis látszatmegoldás lehet.
Az amerikai sajtó jelenlegi állása szerint nincs látható garancia arra, hogy január 1-ig megszületik a megállapodás, a biztosítási díjak megfizethetősége így továbbra is bizonytalanságban tartja az Obamacare-re bejelentkezett milliókat, az egészségügyi intézményrendszert és a következő választási ciklus politikai erőviszonyait. Rossz előjel, hogy az Obamacare-re feliratkozott biztosítottak már most kapnak naponta figyelmeztetést arról, hogy a biztosítás a jelenlegi plan megtartásával is valószínűleg többe fog kerülni. Az emberek többsége ezért még a mostani áron igyekszik befizetni a januári első hónapot, azt remélve, hogy az emelkedést csak februártól kell fizetni.
A remények szertefoszlanak, ha január í-től megváltozik az állami rész, mert a hiányt majd a biztosítottaknak kell fizetni. A különbözetet akár utólag is.
