Az Egyesült Államok bevándorlási rendszere olyan történelmi fordulóponthoz érkezett, amely alapjaiban változtathatja meg, mit jelent ma Amerikában legálisan élni. Donald Trump visszatérése a hatalomba – és az általa diktált politika – minden eddiginél átfogóbb átalakítást céloz: nemcsak a határon át illegálisan érkezőket kívánja megállítani, hanem a rendszer logikáját is át akarja írni úgy, hogy a jogkövetően beérkezett, szabályosan itt tartózkodó emberek tömegeit taszíthatja egyik napról a másikra illegális státuszba.
Több mint kétmillió bevándorlót foszthatnak meg a legális státuszától, mivel a Trump-adminisztráció átfogó változtatásokkal halad előre, amelyek újradefiniálhatják, hogy ki tartozik, ki élhet az Egyesült Államokban. Erről tartott sajtóbeszélgetést az American Community Media szakemberek, Hiroshi Motomura, az UCLA Bevándorlási Jogi és Politikai Központ társigazgatója, Adelys Ferro, venezuelai-amerikai frakció, venezuelai aktivista, Laura Flores-Perilla, a Justice Action Center ügyvédje, Jeremiah Johnson, volt bevándorlási bíró San Franciscóban és a Bevándorlási Bírák Országos Szövetségének alelnöke, s Andrea, „álmodó” és DACA aktivista részvételével.
Hiroshi Motomura szerint a kormányzat vissza akar térni egy olyan rendszerhez, amely hasonló volt az 1900 körüli rendszerhez, amely túlnyomórészt az európai bevándorlókat részesítette előnyben. Ehhez hozzá kell tennünk, hogy fehér bevándorlók támogatásáról van szó, amelyben nem is titkoltak a rasszista indítékok. Trump minden ürügyet felhasznál arra, hogy kriminalizálja a nem fehér bevándorlókat.
Ez a politika nemcsak a bevándorlás fogalmát értelmezi újra, hanem a jogbiztonság, a humanitárius kötelezettségek és az amerikai alkotmány demokratikus alapjait is. A folyamat szimbolikus kiindulópontja az a tragikus eset volt Washingtonban, amikor egy afgán bevándorló lelőtt két Nemzeti Gárda-tagot. A támadás az amerikai sajtó szerint elszigetelt bűncselekmény volt, nem szervezett terrorcselekmény, és semmilyen összefüggést nem mutatott az afgán menekültközösséggel.
Trump azonban politikai tőkét kovácsolt belőle, és azonnal következményeket hirdetett meg, amelyek messze túlnőttek egyetlen bűncselekmény határain. A kormányzat a menekülteket tette felelőssé, és kollektív büntetést alkalmazott: tizenkilenc ország vízumkiadását korlátozta, köztük muzulmán többségű államokét is, felfüggesztette az afgán menekültek befogadását, valamint befagyasztotta a már folyamatban lévő kérelmek ezreit, amelyeket korábban maga az amerikai kormány ösztönzött és támogatott.
Ez a logika a következő alapelvre épül: nem egy bűnözőt kell felelősségre vonni, hanem a teljes csoportot kollektíven büntetni azokkal együtt, akik együttműködtek a kormánnyal, menekültek voltak, vagy éppen amerikai katonákat segítettek Afganisztánban. Több ezren olyanok, akik az amerikai csapatokkal dolgoztak, tolmácsoltak, hírszerzést támogattak, ma kiutasítás vagy deportáció veszélyével néznek szembe, mert Trump adminisztrációja szerint „a bevándorlók kockázatot jelentenek, függetlenül attól, hogy egyénként mit tettek vagy nem tettek”.
A jelenség azonban nem áll meg az afgán menekültprogramnál. Miközben az Egyesült Államok katonai konfliktushoz közeledik Venezuelával, Trump visszavonja a venezuelaiak – és más latin-amerikai közösségek – korábban biztosított legális státuszának jelentős részét. Az úgynevezett humanitárius feltételes befogadás, amely kubaiak, venezuelaiak, ukránok és Nicaraguából, Haitiből menekülők tízezreinek biztosított jogszerű belépést, megélhetést, munkavállalást és adófizetői státuszt, veszélybe került.
A program felfüggesztése vagy megszüntetése azt jelentené, hogy ezek az emberek egyik napról a másikra elveszítik tartózkodási engedélyüket, munkajogukat, és törvényen kívülivé válnának olyan országban, ahol eddig a legális élet reményét kapták. A legális státusz tömeges visszavonása több mint kétmillió embert érinthet. Ennyien vannak a menekültek, humanitárius befogadás alatt élők, DACA-kedvezményezettek, TPS-tulajdonosok és hosszú ideje várakozó vízumkérelmezők, akik eddig az amerikai jogállam ígéretében bíztak.
A DACA program keretében például több mint 700 ezer olyan fiatal él az Egyesült Államokban, akiket gyerekként vittek az országba, iskolába jártak, diplomát szereztek, amerikai cégeknél dolgoznak, adót fizetnek, és semmilyen kapcsolatuk nincs az „illegális bevándorlás” kriminalitásával. Most mégis elveszíthetik státuszukat, és egy csapásra kiutasíthatóvá válhatnak.
A TPS – átmeneti védelmi státusz – eredetileg a természeti katasztrófák, polgárháborúk és összeomlott államok elől menekülők védelmét szolgálta. Több százezer ember él így Salvadorból, Hondurasból, Venezuelából vagy Ukrajnából az Egyesült Államokban, sokan húsz éve. Trump politikája őket is kriminalizálná, olyan helyzetbe taszítva őket, hogy az egykori legális tartózkodásból egyszerre „jogellenes” státusz lesz.
A rendszer ezzel egy olyan átjárót hoz létre, ahol a legálisból nemcsak az illegálisba lehet csúszni, hanem a jogvédelemből a büntethetőségbe, az érintettek az emberi méltóságból a fenyegetettség állapotába kerülhetnek. A bevándorlás kutatói szerint ez a legnagyobb rendszerszintű átalakítás 1965 óta, amikor az Egyesült Államok megszüntette a faji alapú bevándorlási kvótákat.
A mostani fordulat azonban az ellenkező irányba mutat: a bevándorlást nagyrészt faji alapon nemcsak korlátozza, hanem kriminalizálja. A jogszerűség kritériuma többé nem az, hogy valaki betartotta-e a törvényeket, hanem az, hogy az éppen regnáló politikai rezsim hova akarja sorolni. Aki ma adófizető, holnap vádlott lehet. Aki ma védett státuszú menekült, holnap kiutasítható „illegális”.
A kormányzat bejelentette, hogy tervei szerint még a régóta fennálló zöldkártyákat is felülvizsgálja, különösen azokat, amelyeket menedékjog vagy menekültügyi útvonalon adtak ki. Emellett növeli a denaturalizációs esetek számát, újra megnyitja azoknak az embereknek az aktáit, akik évekkel ezelőtt állampolgárságot szereztek, és lemondja bizonyos, magas kockázatúnak ítélt országokból érkezők honosítási eljárásait.
A legszembetűnőbb a 14160-as végrehajtási rendelet, amely a születési jogon alapuló állampolgárság megszüntetésére törekszik. E rendelet értelmében egy amerikai földön született gyermek nem lesz automatikusan állampolgár, kivéve, ha legalább az egyik szülő állampolgár vagy jogszerű állandó lakos.
„Az amerikai állampolgárság értelmezésének megváltoztatása messze a legradikálisabb dolog lenne, amit a bíróság tehetne” – mondta Motomura, miután híre ment, hogy a Legfelsőbb Bíróság beleegyezett, hogy tárgyaljon egy ügyet annak eldöntésére, hogy Trumpnak alkotmányos joga van-e a születési jogon alapuló állampolgárság korlátozására.
„Amit nap mint nap hallok, az a rettegés, a félelem, a kimerültség és az árulás” – mondta Adelys Ferro, a Venezuelai Amerikai Csoport ügyvezető igazgatója. „A családok éveket töltöttek azzal, hogy minden követelménynek megfeleljenek. TPS-t igényeltek, munkavállalási engedélyt szereztek, adót fizettek és kisvállalkozásokat építettek. Most azt mondják nekik, hogy hatszázezer élet omolhat össze egyik napról a másikra.”
Ferro elmondta, hogy a venezuelai közösségi segélyvonalak ugyanazokkal a kérdésekkel vannak tele: „Mi fog történni a gyermekeimmel, ha elveszítem a munkavállalási engedélyemet? … Hagyjam abba a vezetést, mert félek, hogy megállítanak? … Mi fog történni az Egyesült Államokban született gyermekeimmel?” Családok százezrei, milliói élnek rettegésben, akik törvényesen tartózkodnak és élnek Amerikában.
Jeremiah Johnson, a San Francisco-i bírói székből nemrég eltávolított volt bevándorlási bíró a jelenlegi helyzetet a jogszerű eljárás szándékos gyengítésének nevezte. „A bírák elbocsátásával eltávolítják azokat az embereket, akik felülvizsgálják a jogszerű státuszt – mondta Johnson. – Azokat az embereket, akiknek valaha jogszerű státuszuk volt, hirtelen illegálisnak tekintett emberekké alakítják. A törvényességet védő bírókat pedig kirúgják.
Azt mondta, hogy a bevándorlási bíróság, ahol dolgozott, teljes emeletei üresen állnak. Több tucat bírót elmozdítottak, és csak néhányat váltottak fel. „Nem nehéz elképzelni egy olyan jövőt, ahol a nagyobb bíróságokat teljesen felszámolják – mondta Johnson. – Az emberek csak azután kapják meg a bírósági tárgyalások napját, miután letartóztatták őket, gyakran hónapokig tartó fogva tartás után.” Miközben a fogva tartásuk törvénytelen.
Elmondta, hogy az őrizetbe vétel és a gyorsított kitoloncolás olyan eszközökké váltak, amelyeket arra használnak, hogy az embereket a kitoloncolás elfogadására ösztönözzék. „Az emberek félnek legális utakat keresni, vagy elriasztják őket ettől – mondta. – A bírák elmozdítása nem sok jót ígér.” Azzal együtt a törvény és a jog szűnik meg. Azt kellene az amerikaiaknak megérteniük, hogy csak idő kérdése, amikor velük ugyanezt megcsinálják.
Ez a politika nem oldja meg a bevándorlás valódi problémáit, de tökéletesen kiszolgál egy ideológiai narratívát: hogy Amerika tisztán, zártan és „idegenektől mentesen” működhet. A gyakorlat azonban ennek az ellenkezőjét bizonyítja. Az amerikai gazdaság több millió bevándorlóra épül, ők tartják életben a mezőgazdaságot, az egészségügy számos ágazatát, a kisvállalkozások jelentős részét.
A legális utak felszámolása sokak szerint nem a migrációt fogja megállítani, hanem növeli az illegális státuszba csúszók számát, mert akiknek nincs jogi lehetőségük maradni, azok nem mennek haza, hanem eltűnnek „a föld alatt”.
A folyamat megértéséhez nem elég politikai logikát keresni. Ez kulturális projekt is. Trump számára a bevándorlás a nemzeti identitás háborúja, ahol a külvilág fenyegetést, a másik ember veszélyt, a menekült bűnözőt jelent. Ebben a szemléletben a bevándorló nem ember, nem szomszéd, nem orvos, nem dolgozó, hanem valami, amit ellenségként lehet kezelni.
Az amerikai demokráciára nézve az igazi veszély nem csupán a kitoloncolások száma, hanem az, hogy a törvény tiszteletét felválthatja a politikai akarat, a jogbiztonság már nem garantálja senki védelmét. S ez az amerikaiak jogbiztonságát is gyengíti.
Az Egyesült Államok előtt ilyen értelemben nem egyszerűen bevándorlási vita áll, hanem döntés arról, hogy a törvényesség és az emberi méltóság lesz-e az ország alapja vagy a félelem és a büntetés logikája. A kérdés nem az, kik jönnek be Amerikába. A kérdés az, milyen ország marad belőle, ha a jog fölött a politika húzza meg a vonalat. Ez pedig már nem csupán a bevándorlókat és a bevándorlást érinti.
Ez a szabadság és a demokrácia kérdése, amely egyre nagyobb veszélybe kerül.
