Trump főleg a gazdasági ígéreteivel nyerte meg az elnökválasztást, de a csomagjának nagyobb része ideológiai kultúrharc, amely különösen nagy veszélyt jelent az oktatásra. Trump választása egy olyan emberre esett az oktatási minisztérium élén, aki nem szakember, de abszolút lojális, az oktatáshoz nem ért, de kész a kultúrharcos döntéseket meghozni. Egykori pankrátor, aki ezt a szellemet hozza az oktatásba.
Donald Trump második elnöksége jelentős változásokat hozhat az amerikai oktatási rendszerben, amelyek komoly aggodalmakat váltanak ki a szakértők és az érintettek körében. Különösen Linda McMahon oktatási miniszterré történő kinevezése keltett vitákat, mivel McMahon előélete és tapasztalatlansága az oktatás terén kérdéseket vet fel.
Linda McMahon, a World Wrestling Entertainment (WWE) társalapítója és korábbi vezérigazgatója, Trump választása az oktatási miniszteri posztra. Bár McMahon üzleti tapasztalatai jelentősek, az oktatás terén nincs releváns szakmai háttere. Korábban a Kisvállalkozási Hivatal vezetőjeként tevékenykedett Trump első elnöksége alatt, de oktatási tapasztalata kimerül abban, hogy 2009-ben egy évig tagja volt Connecticut állam oktatási bizottságának.
Az oktatás várható helyzetéről az Ethnic Media Services sajtóbeszélgetésén Pedro Noguera, a USC Rossier School of Education dékánja, Thomas Toch, a Georgetown University McCourt School of Future Ed közpolitikai igazgatója, valamint Thomas A. Saenz, mexikói amerikai Jogi Védelmi és Oktatási Alap, a MALDEF elnöke hívta fel a figyelmet a várható legkritikusabb változásokra.
Szakértők attól tartanak, hogy McMahon vezetése alatt az oktatási politika a piaci alapú megközelítések felé tolódik, előnyben részesítve a magániskolákat és a charter iskolákat a közoktatással szemben. Ez a tendencia alááshatja a közoktatás finanszírozását és minőségét, különösen a hátrányos helyzetű diákok számára.
Trump második elnöksége alatt várhatóan folytatódnak azok a törekvések, amelyek célja a kritikai fajelmélet és más progresszív tananyagok visszaszorítása az iskolákban. Az ilyen irányú politikák korlátozhatják a pedagógusok szabadságát a tananyag megválasztásában, és csökkenthetik a diákok számára elérhető perspektívák sokszínűségét.
A DEI (Diversity, Equity, and Inclusion) programok betiltásának tervei különösen aggasztóak, mivel ezek a programok a társadalmi egyenlőség előmozdítását célozzák. Betiltásuk a marginalizált csoportok további kiszorulásához vezethet, és erősítheti a rasszizmust és a társadalmi egyenlőtlenségeket.
A republikánus vezetésű déli államokban az egyház befolyása egyre növekszik az iskolákban. Trump támogatja a vallásos értékek beépítését az oktatásba, ami veszélyeztetheti a világi oktatás függetlenségét. Az iskolai imák visszahozása és a kreacionista tananyagok bevezetése alááshatja a tudományos oktatás hitelességét és pluralizmusát.
Trump támogatói célként tűzték ki a pozitív diszkrimináció eltörlését az egyetemeken, ami jelentős hátrányt okozhat a kisebbségi csoportok számára. Az egyetemekre való bejutás és a hátrányos helyzetű diákok támogatása csökkenhet, tovább növelve az egyenlőtlenségeket. Emellett egyre gyakoribbá válhat a könyvek betiltása az állami iskolákban, különösen azoké, amelyek a rasszizmust, a szexuális orientációt vagy a társadalmi igazságosságot tárgyalják. Ez a tendencia a szólásszabadság korlátozásához vezethet, és meghamisíthatja a történelem oktatását.
Trump szövetségesei már korábban is támogatták a történelem alternatív értelmezéseit, amelyek minimalizálják vagy tagadják a rabszolgaság és a rasszizmus szerepét az amerikai történelemben. Az ilyen narratívák terjesztése torzíthatja a diákok történelemről alkotott képét, és elősegítheti a rasszizmus további erősödését.
Trump és alelnöke, J.D. Vance korábban kifejezték szándékukat az Oktatási Minisztérium megszüntetésére, azzal vádolva az ügynökséget, hogy „nem megfelelő faji, szexuális és politikai anyagokkal” indoktrinálja a fiatalokat. Bár egy ilyen lépéshez kongresszusi jóváhagyás szükséges, és valószínűleg jelentős ellenállásba ütközne, a puszta szándék is bizonytalanságot kelt az oktatási rendszer jövőjét illetően.
Trump második elnöksége alatt az amerikai oktatási rendszer jelentős kihívásokkal nézhet szembe. Linda McMahon kinevezése, a sokszínűségi programok és a tanszabadság korlátozása, valamint az Oktatási Minisztérium megszüntetésének tervei mind hozzájárulnak ahhoz az aggodalomhoz, hogy az oktatás minősége és hozzáférhetősége romolhat a következő években.
A vallási és politikai befolyás növekedése, a könyvek betiltása, a történelem meghamisítása és a rabszolgaság relativizálása mind fenyegetést jelenthetnek a demokratikus értékekre és a társadalmi igazságosságra nézve. Az amerikai oktatási rendszer Trump vezetése alatt a finanszírozás, a sokszínűség és a bevándorlási kérdések csataterévé válik.
„Sok ellenállásra számíthatunk, ha Trump megpróbálja folytatni az oktatási minisztérium felszámolásának terveit, és ez valószínűtlen helyekről fog érkezni, beleértve a Kongresszus és a Szenátus többi republikánusát is – mondta Pedro Noguera, a Dél-Kaliforniai Egyetem dékánja. – A tanszék megszüntetése nem szünteti meg a közoktatást, de veszélyeztetné a felügyeletet.”
A szövetségi oktatási kormányzat megszüntetésének célja, hogy a szövetségi kormány által megkövetelt alkotmányos korlátokat megszüntessék, és a republikánus vezetésű államok szabad kezet kapjanak arra, hogy az állami iskolákból vallásos janicsárképzőket csináljanak és bevezessék a középkori szemléletet. Emellett vissza akarnak fejleszteni minden állami támogatást, amivel a hátrányos helyzetű gyerekek tanulását segítették.
Egy 1965-ben létrehozott támogatási program kötelezi a szövetségi kormányt, hogy a tanulónkénti speciális oktatási költségek 40%-át finanszírozza, bár a tényleges finanszírozás mindig 20% alatt maradt, 2023-ban pedig kevesebb volt, mint 13%. Azok az iskolák, ahol a tanulók legalább 40 százaléka alacsony jövedelmű családból származik, szintén jogosultak az I. címre. 2022-ben ezek és az I. címhez hasonló források az elszegényedett iskolák számára 15,6 milliárd dollárt tettek ki. Az ország több mint 13 000 kerületében az állami iskolák körülbelül 63%-a volt jogosult.
Trump első és a soron következő kormányzásában a magániskola választási javaslatait is támogatta, beleértve az adójóváírási utalványokat is, amelyet 2018-ban a választók túlnyomó többségében elutasítottak Arizona, Nebraska, Kentucky és Colorado államokban. A gazdag konzervatívok támogatása azonban közel egy tucat államot késztetett arra, hogy az elmúlt években magániskolai utalványokat vagy megtakarítási programokat hozzon létre vagy bővítsen ki.
Az ehhez hasonló politikákkal szembeni ellenállás ellenére, gyakran a saját szavazóbázisuk részéről, „az adminisztrációt jelenleg az ideológia mozgatja, amelynek célja a kulturális háborúk elindítása és fenntartása, például a transznemű diákok és a DEI elleni támadások… anélkül, hogy áthidalnánk diákjaink közötti oktatási szakadékot” – mondta Nogura.
A Trump által támogatott felsőoktatási politikák közé tartozik az alapítványok megadóztatása, amelyek közel felét a közel 6000 amerikai főiskola és egyetem közül 22 birtokolja; az olyan profitorientált intézmények felügyeletének csökkentése, mint a nem akkreditált Trump Egyetem, amely 2010-ben több per után megszűnt; a szövetségi Pell Grants és a munka-tanulmányi programok, például az AmeriCorps csökkentése; valamint a Biden elnök alatt létrehozott kölcsön elengedés és DEI kezdeményezések megszüntetése.
Toch hozzátette, hogy „a nemzetközi hallgatók is veszélyben vannak, tekintettel a kormányzat ígéreteire, hogy korlátozzák az Egyesült Államokba irányuló legális és illegális bevándorlást”, különösen annak fényében, hogy Trump először a bevándorlási keményvonalas képviselőt, Stephen Millert választotta a Fehér Ház politikáért felelős kabinetfőnök-helyettesének.
A jogi precedensek komoly akadályokat gördítenek a Trump által támogatott egyéb politikák elé, mint például a bevándorlási státusztól függő állami iskolalátogatás és a gyermekkori érkezések késleltetett intézkedése (DACA) visszaállítása – mondta Thomas A. Saenz, a mexikói amerikai jogi védelmi és oktatási alap elnöke és főtanácsosa.
Amikor a Legfelsőbb Bíróság 2020-ban megdöntötte Trump azon kísérletét, hogy felszámolja a DACA-t, nem volt meg a republikánusok által kinevezett hat-három arányú többsége, mint jelenleg. A DACA kiiktatása azonban nehezebb lenne Trump második ciklusában, mint az első próbálkozás, amelyre a főügyész bejelentése révén került sor, hogy megváltoztassák az Obama-korszak politikáját.
2022-ben a Biden-kormányzat megerősítette a DACA-t egy formális szabályalkotási folyamat révén. Ez azt jelenti, hogy a DACA megszüntetése kiterjedt folyamatot igényel, amely magában foglal egy nyilvános javaslatot a szövetségi nyilvántartásban, nyilvános megjegyzésekkel és kormányzati válaszadási időszakokkal.
„Sok diszkriminációellenes védelmet és polgári jogot, amelyekre számítunk az oktatásban, még jobban védi a törvény, amely intézkedést igényelne egy olyan kongresszustól, amely a formális republikánus irányítás ellenére meglehetősen egyenletesen oszlik meg a képviselőházban, nehéz bármit is életbe léptetni a republikánusok egyhangú támogatása nélkül” – mondta Saenz.
„Amit kapunk, az a bevándorló-, a DEI-ellenes, a polgári jogok és a közoktatás-ellenes retorika napi zápora, beleértve az elnök túlzott hatáskörét, hogy azt tegye, amit akar” – folytatta. „Kiszámított kampányról van szó, amellyel meggyőzik a helyi döntéshozókat, beleértve a tankerületi tisztviselőket is, hogy saját maguk vonják ki magukat ezekből a kérdésekből… De ez a retorika a legtöbb esetben nem valósítható meg kongresszusi fellépés nélkül.”
A legnagyobb baj az, hogy a retorikának mindig vannak következményei. Az emberek megijednek tőle, még akkor is, ha nem követi cselekvés. Ezt láttuk az első Trump-adminisztráció idején is. Fel kell készülni erre a retorikára, és ne feledjük, hogy az elnöknek és a kabinet tagjainak nincs diktatórikus hatalma. Továbbra is be kell tartaniuk a megfelelő eljárást azokhoz a főbb változásokhoz, amelyeket látni szeretnének.
