Az Egyesült Államok Képviselőháza megszavazta az államadósság megemeléséről szóló törvényt, Amerika ezzel elkerülte a fizetésképtelenséget. A törvény 2025. január 1-jéig felfüggeszti az államadósság-plafont, másik oldalról jelentősebb költségvetési átcsoportosítást, és kiadáscsökkentést ír elő az amerikai kormány számára. A Kongresszus alsóházában a törvény kétpárti támogatással kapta meg a szükséges többséget, 314 igen szavazattal, 117 nem ellenében. Ugyanakkor 71 republikánus és 46 demokrata képviselő elutasította azt.
A költségvetési felelősség törvényének nevezett jogszabály (Fiscal Responsibility Act) a demokraták vezette Fehér Ház és a Képviselőház republikánus vezetése között megszületett kompromisszum eredménye. A törvény 2025. január 1-jéig felfüggeszti az államadósság-plafont, másik oldalról jelentősebb költségvetési átcsoportosítást, és kiadáscsökkentést ír elő az amerikai kormány számára. Az Egyesült Államok államadósságának törvény által engedélyezett felső határa 31,4 ezer milliárd dollár, amit 2022. végére elért az amerikai állam, így ennek emelése nélkül az Egyesült Államok technikai értelemben fizetésképtelenséget lett volna kénytelen jelenti hitelezői felé, mert nem tudott volna eleget tenni lejáró államadóssága törlesztési kötelezettségének.
A törvényben szereplő intézkedések között szerepel a költségvetési kiadások befagyasztása a 2024-es pénzügyi évre, valamint 1 százalékban maximált kiadásnövelés a 2025-ös pénzügyi évre is. Az intézkedések között van bizonyos szociális támogatások munkahelyhez kötése. A jogszabállyal mintegy 28 milliárd dollár visszakerül az államkasszába, ami a koronavírus-alap fel nem használt összegét jelenti. A republikánusok követelése volt az adóhatóság költségvetési forrásainak csökkentése, amit a Joe Biden elnök által tavaly bejelentett Infláció-csökkentési Törvény tartalmazott.
A jogszabály ugyanakkor érvényben hagyja a demokraták számára fontos éghajlatváltozási lépéseket, valamint a zöldenergia-átállás intézkedéseit. Az államadósság növeléséről és a költségvetési kiigazításról szóló törvényt a Kongresszus felsőházának is el kell fogadnia, mielőtt aláírásra Joe Biden elnök elé kerülhet. A szenátusi szavazásra akár már csütörtökön sor kerülhet, de a Szenátus demokrata többségének vezetője, Chuck Schumer szenátor arra hívta fel a figyelmet, hogy a szavazás akár a hétvégéig is kitolódhat.
Ezek a tények, de az eset jelentős kockázatokat hordozott, elsősorban az amerikai szegények és idősek életére nézve. Erről tartott sajtóbeszélgetést az Ethnic media Services, amelyen részt vett Rachel Snyderman, a Bipartisan Policy Center üzlet- és gazdaságpolitikai főigazgató-helyettese, Shannon Buckingham, a Költségvetési és Politikai Prioritások Központjának kommunikációs alelnöke és vezető tanácsadója, valamint Lindsay Owens, Ph.D., ügyvezető igazgató, Groundwork Collaborative képviseletében.
A demokraták és a republikánusok között létrejött adósságplafon-megállapodás elkerülte a potenciális gazdasági katasztrófát. A szakértők szerint azonban a törvényjavaslatnak hosszú távú következményei lesznek a gazdasági létra alsó fokán állókra nézve. Egyre nagyobb aggodalomra ad okot az ország növekvő adóssága, és hogy ez mit jelent a sok szövetségi program számára, amelyekre milliók támaszkodnak.
Hatvanötmillió társadalombiztosítási kedvezményezettnél késlekedhettek volna most is az ellátások, hatmillió veteránnak és túlélőinek pedig visszatarthatták volna az ellátását. A családok azt tapasztalhatták, hogy a havi bérleti támogatás, az élelmezési segély és a gyermekgondozás késik, mondta Buckingham. Megállapodás nélkül 7-8 millió munkahely megszűnését, a munkanélküliség megugrását láthattuk volna.
Mivel az amerikai adósság már régóta a megállapított plafont veri, minden évben hasonló krízist jelent a megállapodás, a felek pedig sokszor zsarolásra használják fel a kényszerhelyzetet, túszként használják fel az adósságplafont, hogy olyan mélyen népszerűtlen és káros politikát kényszerítsenek ki, amelyet nem tudnak normális körülmények között elérni. A kétpárti megállapodás, amely a parlament szélsőjobboldali képviselőinek ellenállása ellenére született, rossz hírekkel szolgál a megélhetésért küzdő emberek számára még így is.
A megállapodás diszkrecionális kiadásokat céloz meg – a szövetségi költségvetés körülbelül egynegyedét –, és Snyderman szerint az elmúlt évtizedben az adósságlimit körüli politikai harcok felerősödését tapasztaljuk. Az adósságkorlát egyfajta túszejtő eszköz. Ez az egyetlen alkalom, amikor mindkét fél találkozik, hogy eredményes, tartalmas vitákat folytasson a fiskális politikáról, de sokszor oda nem tartozó témákkal kötik össze az alkut.
Az adósságokkal kapcsolatban már csak ezért i cselekedni kellene, illetve törekedni arra, hogy az adósság ne növekedjen, hanem inkább csökkenjen, és azt ne a legszegényebb rétegek hátrányára tegyék. Az rendkívül káros, amikor a kamatfizetés lesz az ország legnagyobb kiadása. Ezt előidézhetik a kritikus társadalmi programok, amelyekre amerikai családok milliói támaszkodnak, a hadseregünk védelmi kiadásai, valamint a tiszta energiába és az oktatásba irányuló külföldi segélybefektetések.
A megnövekedett hozamok, amelyeket a befektetők követelnek a kincstárjegyekből, csak megnövelik a hitelfelvételi költségeket, de azt az adófizetők fizetik. Ha csődbe menne az ország, gyorsan csökkenne az amerikai értékpapírok iránti kereslet, és negatív sokkok érnék a gazdaságokat szerte a világon. A republikánusok felhasználhatják ezt arra, hogy visszaszorítsák az olyan szociális programokat, mint a társadalombiztosítás és a Medicare.
Az adósságplafon nem a jövőbeli kiadásokról szól. A már felmerült kiadások számláinak kifizetéséről van szó. Tehát az adósságplafon felemelése egyáltalán nem befolyásolja a fiskális ügyeket. A költségvetés és a fiskális kérdésekről való beszélgetés többnyire nem kapcsolódik az adósságplafonhoz. Ezért van, hogy a Kongresszus republikánusainak egy kontingense ragaszkodott ahhoz, hogy a költségvetési harcot az adósságplafon megszüntetéséhez kössék. Tehát ennek a két dolognak a párosítása szigorúan mesterséges és szigorúan politikai konstrukció.
Owens szerint az IRS költségvetésének tíz év alatti 21,4 milliárd dolláros megszorítása, amely a törvényjavaslatban szerepel, valójában a hiány nettó növekedését eredményezi. A világ legerősebb gazdaságaként pusztán politikai okok miatt hagyjuk a fizetésképtelenséget az asztalon, nem pedig azért, mert nem férünk hozzá a tőkepiacokhoz, ami megkülönböztet minket a Görögországban és Argentínában tapasztalt válságoktól – mondja Owen.
