Trump retorikájának visszatérő eleme, hogy őt „tisztelik” a világ diktátorai, így Putyin is, ezért nem mernek neki sem ellentmondani, sem az adott szót megszegni. Trump odáig ment ebben, hogy amikor Zelenszkij biztonsági garanciákat kért, hogy Putyin betartsa a tűzszünetet és a békemegállapodást, Trump szerint a garancia az, hogy Putyin őt tiszteli.
Ha Putyin Trump iránti tisztelete a biztonsági garancia, akkor a homokra épített vár maga a kőszikla, mert Putyin a legkisebb tiszeletet sem tanúsítja Trump iránt, hanem ellenkezőleg. Ez egyébként figyelmeztető jel az amerikaiaknak is, hogy ha Trump összefog Putyinnal és kiszolgáltatja Amerikát Putyinnak, Amerika életveszélybe kerül.
Az oroszok soha egyetlen megállapodást nem tartottak be. Az oroszoknak a megállapodás taktikai eszköz a másik fél megsemmisítésére. Az oroszoknak nincsenek barátaik, csupán érdekeik. Az első adandó alkalommal hátba szúrják azt, aki megpróbál velük szövetségre lépni. Trump csak az orosz prostituáltakat ismeri. Az orosz maffiaállamot nem.
Ha nem vigyáz, könnyen orosz zászló kerülhet a Fehér Házra.
Trump úgy beszélt Zelenszkijjel, ahogy tisztességes ember a kutyájával sem beszél. Az ukránokat megfenyegette, megzsarolta, az ukrán hadsereget egy hét alatt megbénította, és az orosz haderőt előnybe hozta. Putyintól viszont fél, nem mer neki semmit mondani, pedig Putyin megalázta, hogy az ukránokkal kikényszerített tűzszünetet nem fogadta el.
Trump 24 óra alatt ígérte a háború befejezését, azt is az ő ellenállhatatlan személyére és az iránta tanúsított tiszteletre alapozva, de Trump nevetségessé vált. Putyin semmibe veszi őt. Putyin csak kihasználja és felhasználja, hogy amit katonai erővel nem tudott elérni, elérje Trump segítségével. Méghozzá úgy, hogy megvonja a támogatást Ukrajnától.
Oroszország támadta meg Ukrajnát, Trump feladata az lett volna, hogy az európaiakkal együtt növelje a katonai nyomást az oroszokon, és kikényszerítsen egy igazságos békét. Trump ennek ellenkezőjét teszi, nem a megtámadott áldozat, hanem az agresszor oldalán áll, s ott tartunk, hogy Putyin diktálja a feltételeket. Trump egy pojáca szerepébe került.
Most újabb telefonbeszégetés következik Putyinnal. Minden eddigi telefonbeszélgetés után Trump meghunyászkodott kisfiúként vette át és adta elő az orosz retorikát. Trump a békés és tisztességes Ukrajnával tud szemétkedni, Putyinnal szemben viszont behúzza a fülét és a farkát, Trumpnak az oroszok diktálnak. Ez Amerika szégyene.
Trump iránt a legkisebb tiszteletet sem tanúsítja Putyin, még arra se ügyel, hogy ne hozza kellemetlen helyzetbe. Pontosan úgy bánik vele, mint egy ostoba pojácával, Trump pedig nem képes ebből a megalázó szerepből kilépni. Ez viszont erodálja Trump tekintélyét más politikusok előtt. Kanada, Grönland ellenáll, Európa megértette, hogy Trump az ellensége.
Az orosz-ukrán háború befejezése pedig egyre távolabb kerül, mert a nagy békecsináló az „orosz békét” nem tudja Ukrajnára kényszeríteni, ha Európa az ukránok melllé áll. Trump már elérte, hogy az európaiak készek Trump és Putyin akarata ellenére katonákat küldeni Ukrajnába, s ez az egyetlen esélyük, hogy megállítsák az oroszokat.
A nagy zseni, a nagy békecsináló Trump ezzel a III. világháború szélére sodorta a világot. Ha európai csapatok mennek Ukrajnát megvédeni, akkor a kérdés az, hogy Trump beszáll-e Putyin oldalán Európa ellen egy világháborúba. S akkor már felmerül a kérdés, mit szólnak ehhez az amerikaiak.
Trump elkezdte a terrort, a törvénytelenségeket, egyelőre a bevándorlók ellen, de csupán idő kérdése, mikor kezd törvénytelenül üldözni amerikai állampolgárokat is. Trump orosz mintájú fasiszta terrorállama nem állna olyan jól Amerikának, a kérdés, hogy az amerikai emberek hol húzzák meg a határt.
Trump egyelőre Putyin kesztyűbábja. Amerikának egy nagyszájú elnöke van, de Amerika most gyengébb, mint valaha.
