Vásárhelyi Mária szerint a CEU elleni támadásnak semmilyen politikai racionalitása nincs. A kormány csak veszíthet ezen, mert a már így is mélyen lévő nemzetközi presztízse tovább csökken, ráadásul még a normálisan gondolkodó jobboldali emberek is a tudomány és a tudás elleni támadásként fogják fel, a CEU ellehetetlenítését célzó törvényjavaslatot. A szociológus és közíró arra a következtetésre jut, hogy Orbán Putyin hálójában vergődik, és mint a csapdába került vad, egyre jobban belegabalyodik a hálóba. Vásárhelyi Facebookon közzétett írása szerint Orbánt csak a mérsékelt, Magyarországért felelősséget érző jobboldal tudná megállítani – ha ezt elmulasztja, évtizedekig viselnie kell ennek a terheit.
Akárhogy töröm a fejem, mindig odajutok, hogy abban, ami a CEU ellen történik nálunk, már nincsen semmiféle politikai racionalitás. Azt még értettem volna, hogy mi a célja az egyetem szívatásának, de ebben a statáriális felszámolási kísérletben nincs ráció. Ebből már alig-alig lehet politikai hasznot csiholni, és sokkal több veszteséget, mint nyereséget jelent a kormánypárt számára. Alapvetően nem hoz, hanem visz szavazatokat a Fidesztől és tragikusan leértékeli a Fidesz egyébként is a béka segge alatt lévő nemzetközi presztízsét. Mert az oktatás rombolását még a legfafejűbb konzervatívok is bűnnek tartják.
És az sem stimmel, hogy most a CEU elleni gyűlölettel akarják helyettesíteni a menekültek elleni gyűlöletet, mert a menekültek esetében a közvetlenül kitapintható félelemkeltéssel operáltak, a CEU-val viszont nem lehet félelmet gerjeszteni, legfeljebb irigységet, az viszont nem elég erős gyúanyag.
Eddig fenntartásokkal olvastam azokat az írásokat, amelyek arról szóltak, hogy Putyin hogyan és miért tartja a markában Orbánt, de az események egyre inkább igazolják azt a teóriát, hogy Orbán Putyin fogja. Az elmúlt hetekben több, egymástól független forrásban jelentek meg ezt alátámasztó állítások.
Önmagában persze mondhatjuk, hogy egy bűnöző, Dietmar Clodo szavainak vagy az erről megjelent könyvnek nem kell hitelt adni, amikor arról beszélnek, hogy milyen kompromittáló felvételek lehetnek Putyin kezében Orbánról. És lesöpörhetjük az asztalról annak a titkosszolgálati tisztnek az interjúját is, aki arról beszélt, hogy hogyan épült be az orosz titkosszolgálat a magyar szolgálatokba, és próbálhatunk racionális magyarázatot keresni Paksra is, bár nem lesz egyszerű.
És nevezhetjük a dolgok véletlen egybeesésének, hogy Orbán éppen akkor indít hadjáratot a CEU ellen, amikor Putyin is kipaterolja Oroszországból a Soros intézményeket, de ha mindezt összerakjuk, akkor ez így együtt már túl sok ahhoz, hogy csupán a véletlen művének, vagy megalapozatlan konteónak tekintsük. Egyre inkább hajlok arra, hogy Orbán Viktor valóban Putyin markában vergődik és már régen nem a maga ura. Mint a csapdában vergődő vad úgy viselkedik, minden mozdulatával egyre jobban belegabalyodik a hálóba, amelyből nem tud szabadulni.
És olyan döntéseket kell hoznia, amelyekről már saját maga is tudja, hogy egyre rosszabb helyzetbe sodorják nemcsak az országot, hanem őt magát is. És azért veszi körül magát egyre inkább szolgalelkű, ostoba, lelkiismeretlen, törtető vazallusokkal, mert pontosan tudja, hogy a feladatot, amelyet elvár tőlük, csak olyan emberek hajtják végre, akik semmiféle önbecsüléssel, autonómiával, tisztességgel nem rendelkeznek és akiket ő tart szorosan a markában.
Ezzel a politikával, amely az ő személyes sorsához láncolja Magyarországot, Putyin első számú európai csatlósának szerepébe kényszeríti az országot. Megállítani csak a demokratikus jobboldal tudná ezen az úton – ha létezik ilyen Magyarországon. És ha nem állítják meg, akkor a magyar jobboldal ezt a terhet hosszú évtizedekig fogja cipelni.
Márpedig ha lesz még egyszer demokratikus jogállam Magyarországon, akkor ahhoz nélkülözhetetlen szükség lesz egy tisztességes jobboldalra.
