Trump Irán ellen is az ENSZ BT felhatalmazása és az amerikai Kongresszus jóváhagyása nélkül indított háborút. A helyzet hasonló, mint amikor a venezuelai elnököt elrabolták: az iráni legfőbb vezetőt, a véres kezű Ali Khamenei ajatollahot sem fogja megsiratni senki, de siratni való azért akad: a nemzetközi világrend, a szabályok és a demokratikus normák.
Az Irán ellen indított háborúnak nem volt közvetlen, elháríthatatlan kiváltó oka. Amerikát és Izraelt nem fenyegette veszély. A háborút megelőző tárgyalások is olyan követeléseket tartalmaztak, amelyeknek egyetlen célja az volt, hogy ürügyet találjanak a támadásra. Ezt Trump egyedül döntötte el. S ez volt talán a legfőbb motívum, hogy ezt megtehesse.
Ez akkor is ijesztő, ha az Iráni Iszlám Köztársaság terrorista állam. Egy teokratikus állam, amely csaknem fél évszázada terrorizálja saját népét és a világot. A világ jobb lesz, ha ez a szörnyállam megbukik, de ezt lehetett volna szabályosan, konszenzussal, nemzetközileg is jogszerűen végrehajtani. Egyetlen kétely, hogy aki ezt megteheti, bármit megtehet.
Ez a háború illeszkedik az önkényes, diktatórikus cselekedetek sorában, amelyek Trump kormányzását (uralkodását) belföldön és külföldön egyaránt jellemzik. Megölni egy másik független állam vezetőjét, azon a címen, hogy megérdemelte, eléggé megdöbbentő. Senki nem fogja Khamenei ajatollahot sajnálni, de ezen a címen sok vezetőt lehetne legyilkolni.
Irán lebombázása, az iráni vezetők meggyilkolása, az iráni rendszerváltás Netanjahu álma, ami most találkozott Trump ambícióival, érdekeivel. A legszörnyűbb pedig az, hogy milyen motívumok álltak a támadás hátterében, mind Netanjahut, mind Trumpot illetően. S ebbe a belpolitikai szempontok is szerepet játszanak. A figyelemelterelés az egyik legfőbb ok.
Korábbi nyilatkozatai alapján az is belefér, hogy Trump elhalassza a félidős választásokat az esetlegesen elhúzódó háborúra hivatkozva. A háborúra való hivatkozással megteremthető a nemzeti „egység”. Ami a háború deklarált céljait illeti, azok között első helyen áll az iszlám köztársaság megdöntése és rendszerváltás kikényszerítése. De az nagyon is kérdéses.
Az iráni rezsim a belső lázadás hatására nem omlott össze. A sajtóhírek szerint hétezer embert gyilkoltak le. Trump a megígért „segítségnyújtással” elkésett. Nem lehet tudni, hogy a megkezdett forradalom az amerikai bombázásokra támaszkodva folytatódik-e. Az is problémát jelenthet, hogy Trumpnak nincs terve a következő lépésre, nincsenek javaslatai.
Az iráni ellenzék tagolt és töredezett, nincs közösen elfogadott jelölt arra az esetre, ha az iráni rendszer megdől. Ez pedig kaotikus állapotokat teremthet. Az irániaknak maguknak kellene megszerezniük a szabadságot, hogy az tartós legyen, a jövőjükről ők dönthetnek. Ezzel szemben a rendszer könnyen előkaphat egy új ajatollahot.
Az egyáltalán nem biztos, hogy Irán új vezetői barátságosabban viszonyulnak Amerikához és Izraelhez. Stabil változásra csak akkor van lehetőség, ha belső iráni társadalmi változás is végbemegy. Trump villámháborús terve megrekedhet, ha nem lesz rendszerváltás, mert akkor csak legyilkoltak egy vezetői garnitúrát, s jön egy másik, és semmi nem változik.
Trump beleragadhat ebbe a háborúba, ahogy az előfordult már más amerikai háborúkkal, pedig azok egy jelentős része ennél sokkal átgondoltabb volt. Az új háború megkérdőjelezi a legutóbbi atombunker elleni támadás sikerét, ha most is az atomfenyegetés a támadás egyik oka. Vagy csak győztesnek hirdeti magát, mert megint levadászott egy vezetőt.
Trump iráni kalandja felveti a jogtalanság és önkényesség kérdését. Ki van biztonságban? Trump egyre inkább elhiszi magáról, hogy azt csinál, amit akar, azt gyilkol le, akit akar, ha az nem hódol be és nem engedelmeskedik. Emellett erősen kockázatos is, mert Trumpnak legtöbbször a szája nagy, ha nemet mondanak neki, meghátrál.
Kivéve a gyengébbeket. De egyszer erre ráveszthet. Lehet, hogy szerencséje lesz megint, mert nem eszkalálódik a háború, nem robbantja fel a térséget, de ez nem rajta múlik. Ez a háború közvetlen ok nélküli, Amerikát célponttá teszi, és az sem erősíti Amerika tekintélyét a világban, hogy bárkit megfenyeget, bekebelez, és teljesen kiszámíthatatlan.
A nárcisztikus motívumok nem elégségesek és ijesztőek. Az sem véletlen, hogy Trump a NATO-t kihagyta ebből az akcióból is, ami szintén nem jó jel. Megosztja a világot, kifejezi azt, hogy Trump önállósította magát az ENSZ-től és a NATO-tól is. Hiányzik a konszenzus, a nemzetközi kontroll. Egy újabb háború, amely két nárcisztikus ember szeszélyén múlik.
