Donald Trump második elnöki ciklusa alatt az Egyesült Államok bevándorlási politikája drámai fordulatot vett. Az új adminisztráció célja a történelem legnagyobb tömeges deportálási műveletének végrehajtása, amely nemcsak az illegális bevándorlókat, hanem jogszerűen tartózkodó személyeket, sőt, egyes esetekben amerikai állampolgárokat is érint.
Trump már kampánya során is hangsúlyozta, hogy „megtisztítja” Amerikát az illegális bevándorlóktól és a bűnözőktől. Retorikájában szándékosan azonosította az illegális bevándorlókat a bűnözőkkel, különösen a latin-amerikaiakat. Ez a kommunikációs stratégia rasszista és manipulatív volt, hiszen az illegális státuszt kriminalizálta, függetlenül attól, hogy az érintett személyek többsége békés, dolgozó, adófizető, családos ember. A Trump-adminisztráció azonban nem állt meg az illegális bevándorlóknál.
Ezt a témát járta körül az Ethnic Media Services sajtóbeszélgetésén Zenobia Lai, a Houston Bevándorlási Jogi Szolgálat ügyvezető igazgatója, David Leopold, az Amerikai Bevándorlási Ügyvédek Szövetsége volt elnöke, az UB Greensfelder LLP-nél partnere, Clevelandben, Todd Schulte, az FWD.us elnöke és Martin Kim, a DC-beli AAJC bevándorlási érdekképviseleti igazgatója.
2025 januárjában Trump aláírta a „Protecting The American People Against Invasion” végrehajtási rendeletet. Ez kiterjesztette a gyorsított kitoloncolási eljárásokat, lehetővé téve bírósági meghallgatás nélküli deportálásokat. A rendelet részeként új online regisztrációs rendszert vezettek be, amely szerint minden 14 év feletti bevándorlónak ujjlenyomatot és lakcímet kell megadnia. Ezt elmulasztva napi 1 000 dolláros bírságot és akár hat hónapos börtönbüntetést is kiszabhatnak.
Jogállású személyek célkeresztben
A politikai célpontok köre messze túlnyúlt az illegális státuszú személyeken. Számos tanulóvízummal rendelkező egyetemi hallgatót is kitoloncoltak. Kiemelkedő példa Mahmoud Khalil esete, aki palesztin aktivistaként tanult a Columbia Egyetemen, és véleménynyilvánítása miatt deportálták – annak ellenére, hogy semmilyen bűncselekményt nem követett el.
Zöldkártyával rendelkező, munkavállalási engedéllyel bíró személyeket is célba vettek. Egyes híradások szerint olyan elképzelések is napvilágot láttak, hogy akár amerikai állampolgárságú személyeket is eltávolítanának, ha „veszélyt jelentenek”. Ez precedens nélküli és alkotmányos aggodalmakat vet fel.
Az egyik legismertebb esetben egy venezuelai férfit tévedésből El Salvadorba deportáltak, ahol börtönbe zárták. A hatóságok utólag ismerték el a hibát, de a férfi helyzete nem változott. Egy másik példában egy sminkes nőt távolítottak el az országból, akit tetoválásai alapján bandatagnak minősítettek – mindenféle bizonyíték nélkül. Ezek az esetek mutatják, mennyire törékeny a jogbiztonság a jelenlegi rendszerben.
A bíróság szerepe és az 1798-as „Alien Enemies Act”
A Legfelsőbb Bíróság 2025-ben engedélyezte a Trump-adminisztráció számára, hogy az 1798-as „Alien Enemies Act” alapján folytassa a kitoloncolásokat, főként a venezuelai Tren de Aragua banda tagjaira hivatkozva. A döntés 5-4 arányban született, és lehetővé teszi a bírósági meghallgatás nélküli deportálásokat is, ha az érintetteket időben értesítik – ez azonban gyakran nem történik meg.
Az Amerikai Polgárjogi Unió (ACLU) és más jogvédő szervezetek több pert indítottak az intézkedések ellen. Kritikájuk szerint a deportálások nemcsak embertelenek, hanem jogilag is megkérdőjelezhetők. A gyorsított eljárások megsértik a tisztességes eljáráshoz való jogot. A razziák és eljárások során az érintettek gyakran nem férnek hozzá ügyvédhez, nem kapnak tolmácsot, és családoktól szakítanak el gyerekeket.
A politikai véleményük miatt célba vett személyek ügye különösen aggasztó: több esetben is kimutatható, hogy egyeseket aktivizmusuk vagy közéleti szerepük miatt toloncoltak ki. Ez a gyakorlat sérti a szólásszabadságot.
A kaotikus gyakorlat és következményei
A Trump-adminisztráció gyakran következetlen és jogilag zavaros módon hajtja végre a kitoloncolásokat. Például februárban az adminisztráció kevesebb embert tudott eltávolítani az országból, mint a Biden-kormányzat, amely szigorúan betartotta a jogi kereteket. Ezzel együtt a fellépés nyers brutalitása és kiszámíthatatlansága pánikot keltett a bevándorló közösségekben.
A végrehajtás során nem védett hely az iskola vagy templom sem. A korábban tabu terekként kezelt intézményeket sem kímélik a razziák, ami szorongással tölti el a bevándorló közösségeket, és gyakorlatilag állandó rettegésben élnek.
A mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban dolgozó bevándorlók eltűnése munkaerőhiányt okoz. Az árak növekednek, a szolgáltatások színvonala csökken. Az amerikai gazdaság fontos szektoraiban így válság alakulhat ki. A helyzet abszurditását jól mutatja, hogy Trump maga is megemlítette: talán lehetővé kellene tenni a gazdáknak, hogy „petíciót” nyújtsanak be a bevándorló munkások megtartására.
Trump tömeges deportálási politikája alapjaiban rengeti meg az Egyesült Államok jogrendszerét, emberi jogi hagyományait és alkotmányos értékeit. A kitoloncolások logikája nem a törvényességet és igazságosságot szolgálja, hanem félelmet és kirekesztést. A társadalomnak, a jogvédő szervezeteknek és a demokratikus intézményeknek sürgősen fel kell lépniük ezen politikák ellen, hogy megvédjék az emberi méltóságot és a jogállamiságot az Egyesült Államokban.
