Trump félreértette venezuelai diadalát, mert abból azt a következtetést vonta le, hogy neki senki nem állhat ellent, a hatalmas haderejével bárkit térdre kényszerít, mindenki behódol. A venezuelai példa alapján felépített egy olyan modellt, melyben fenyegetéssel, zsarolással, katonai erővel átveszi államok felett az irányítást az általa jóváhagyott bábkormányokkal.
Trump azt képzelte, hogy az egész világon majd az ő helytartói ülnek az országok felett, akik az ő érdekeit képviselik, kiszolgáltatják az országuk aranyát, olaját, ásványkincseit. Trump pedig ül a világ tetején, mint egy isten. Amire csak rámutat, az övé lesz. Ehhez lesz neki egy privát ENSZ-e.
Ez semmiben nem különbözik, és semmivel nem jobb, mint az oroszok módszere, de Trump doktrinája a második próbálkozásnál megbukott. Irán nem Venezuela. Trump elvesztette az Irán elleni háborút, abban az értelemben, hogy a céljaiból semmi nem valósult meg. Kínos a belengetett visszavonulás, mert nem dőlt meg a rendszer, nem vette át az ellenőrzést.
Trump hibás geopolitikai modellből indult ki: a venezuelai helyzetből azt a következtetést vonta le, hogy katonai nyomással és politikai zsarolással bárhol kikényszeríthető a váltás. Irán esetében a társadalmi és politikai struktúra más. Trump iráni háborúja ezért stratégiai kudarc, mert éppen azt a rendszert erősítette meg, amelyet gyengíteni akart.
A megbukott Trump-doktrinát nem lehet „demokráciaexportnak” nevezni, mert Trump még Amerikában is rombolja a demokráciát, s cseppet sem érdekli, hogy demokrácia legyen az általa megtámadott országban. Legjobb példa Venezuela, ahol helyén maradt a diktatúra. A Nobel-békedíj jelképes átadása sem volt elég arra, hogy az ellenzéket hatalomba segítse.
Trumpot csak az érdekelte, ami mindig is élete legfőbb mozgatórugója volt, hogy hódoljon be neki mindenki, hajoljanak meg előtte, és hajtsák végre a parancsait. Leghőbb vágya az, hogy rátegye a kezét mindenre, kiraboljon mindenkit, s az utasításait végrehajtsák. Ha ezt egy tömeggyilkos rezsim teszi meg, az sem zavarja. Ez igazi alvilági maffiamentalitás.
Venezuela gerincét már régen megtörték, ezért morálisan arra a szintre süllyedtek, ahol Trump áll. Ez nemcsak az elnyomó rezsim komisszárjaira, hanem ellenzékiekre is igaz. Elég arra a nyomorult képre nézni, amikor az ellenzéki vezető a Nobel-békedíjával akarta Trumpot lefizetni, s cserébe kapott egy giccses MAGA szatyrot Trump aláírásával.
Irán azonban nem ilyen. Trump elhitte Netanjahu hazugságait, és félreértette a rendszer elleni lázadást. Azt hitte, hogy az iráni nép felkel, ha meggyilkolja a véreskezű ayatollahot, és létrehozzák az ő bábkormányát. Aztán még az sem segített, hogy megüzente: elfogad vallási vezetőt, maradhat az iszlám köztársaság, csak az új vezető rendelje alá magát neki.
Trump téves helyzetértékelésére jellemző, hogy kijelentette: „részt kell vennie Irán legfelső vezetőjének kiválasztásában”. Mint mondta: „nem akarjuk, hogy bárkit odategyenek, ha mi nem hagyjuk jóvá”. Azt képzelte, az irániak a bombázás miatt megadják magukat. Trump a háború végének és céljának a „feltétel nélküli megadást” tekintette. Ebből nem lett semmi.
A meggyilkolt Khamenei ayatollah fiára azt mondta, ez „elfogadhatatlan” lenne számára. Az iráni válasz világossá tette a tényleges helyzetet: csak azért is Khamenei fiát választották meg. Trump pedig nem tehetett ellene semmit. A döntés jelkép értékű: Irán nem adja meg magát, és Trump akárhány bombát rájuk dobhat, akkor sem hódolnak be neki.
Trump és Netanjahu csak bebizonyította a véreskezű iszlám teokratikus állam „igazságait”. Megerősítette a vallási fanatikusok hitét, a nemzeti összetartozást, bizonyos mértékben azt is sikerült elérni, hogy az egymással szembenálló irániak közelebb kerüljenek egymáshoz. A hírek szerint ezernél több a civil áldozat, a lebombázott lányiskolában közel 160 gyerek.
Trump indokolatlan és értelmetlen háborúja beindította a zsinagógák és amerikai célpontok elleni terrortámadásokat.
A legnagyobb kudarc pedig az, hogy Khamenei megölése után a kezdeti öröm után nem lett forradalom, az iráni ellenzék egyre inkább nemzeti érzésére hallgat, Irán összezár. A Nagy Sátán kezéből nem kell a szabadság sem. Trump végülis a hazájukat bombázza, és nem azért, mert egy kicsit is érdekelné az ő szabadságuk.
Ennek láttán megdöbbent a világ, hogy Trump ennyire előkészítetlenül, pontos terv nélkül kezdett bele egy háborúba a vallási fanatikus 90 milliós Irán ellen. Lebombázott majdnem mindent, elmondása szerint már alig maradt célpont, de a célját nem sikerült elérni, s nem tud e pillanatban valódi győztesként visszavonulni.
Ennek oka részben az, hogy hazugság volt a háború indoka. Irán nem akarta megtámadni sem Amerikát, sem Izraelt. Évtizedek óta nem volt ilyen gyenge a rendszer, az atombomba kéthetes bevetéséről szóló mesék még Trump repertoárjában is a hírhedt hazugságok közé tartozik. Ennek bizonyítéka, hogy a haderő, az infrastruktúra lebombázása nem győzelem.
A győzelem a rezsimváltás lett volna, ha megszűnik a teokratikus diktatúra, Amerika-barát civil kormány veszi át a hatalmat, amely nem fenyegeti sem Izraelt, sem a szomszédait. Ezt a célt nem sikerült elérni. Most már Trump nem tudja, hogyan lehet presztízsveszteség nélkül visszavonulni. Úgy tűnik, sehogy. A sikerpropaganda nem helyettesíti a győzelmet.
Trump és Netanjahu háborúja nemcsak az olajárakat lőtte történelmi magaslatokba. Sokan Iránnak, egy terrorista, tömeggyilkos vallási diktatúrának szurkolnak a háborúban, mert azt hiszik, hogy a terrorista és tömeggyilkos Irán sem jelent akkora fenyegetést a világra, mint Trump, aki azt képzeli, bárkit lebombázhat, maga alá gyűrhet, felhatalmazás nélkül.
A gazdasági károk, az energiaválság és a terrorizmus feltámasztása mellett a legnagyobb veszteség az a morális kár, amit ez a háború okozott. Áldozatot csinálnak egy rezsimből, amely ezrével gyilkolta le saját polgárait. Elmosódott a különbség a demokratikus világ és a vallási fanatikusok között. Mindezt egy olyan hazugságra építve, amit senki nem hisz el.
A Fehér Ház kommunikációjából leginkább a gőg, a felelőtlen kalandor jelleg sugárzik. A szövetségesek tüntetően elhatárolódnak. Annál is inkább, hogy az olajár emelkedése és következményei miatt kénytelenek voltak feloldani az oroszokra kivetett szankciókat. Ez megerősíti Oroszországot, amely nagyobb fenyegetést jelent a világra, mint Irán.
Még nem látszik a háború vége, de már előre és hátra legitimált minden igazságtalan és törvénytelen háborút. Felboríthatja az egyensúlyt az orosz-ukrán háborúban. Egyre több amerikai veszíti életét, a terrorfenyegetés miatt a világ veszélyesebb lett, mint volt. Trump beleragadt a háborúba, szárazföldi csapatok nélkül egyre nevetségesebbek a fenyegetései.
Két választása van: győzelmet hazudva, óriási károkat okozva távozik, amilyen gyorsan lehet. Ez a jobbik megoldás. A másik az, ha erőlteti az eredeti céljait, s egyre több ember hal meg értelmetlenül. A politikai, gazdasági, morális és biztonsági károk nőnek, de nem változik semmi. Trump elpusztíthat iráni létesítményeket, de Irán lélekben megerősödik.
Ha Trump távozik, Irán ünnepelni fogja a győzelmét. Az oroszok és a kínaiak segítségével újjáépít mindent, amit leromboltak. Semmi nem tartja vissza, hogy minél nagyobb erővel építsen atombombát. Ennek a vallási fanatizmusnak pedig része a bosszú, ami nem marad el. Az egész világon veszélyben lesznek az amerikaiak.
A meggyilkolt Khamenei ayatollah fia rosszabb, mint amilyen az apja volt. Sikerült egy még erősebb, még durvább, fiatal diktátorra cserélni a régit. Ellenzékinek lenni kínos lesz, mert az még inkább a hazaárulással lesz egyenlő. Amerikának voltak szégyenletes háborúi, de ez valamennyi közül a legszégyenletesebb lesz. A legborzalmasabb károkkal.
A tanulság pedig az, ami előre is tudható lett volna: nem lehet minden ellenséget megölni. Nem lehet az amerikai diktátumot senkire rákényszeríteni és háborúval nem lehet békét teremteni. A végső megoldás gondolata és terve senkinek nem áll jól. Gyilkolás nem szerez barátokat. Az erkölcsi fölényt elporlasztja, ha valaki olyanná válik, mint az ellenségei.
Milyen hasznosak lettek volna a híres amerikai keresztény értékek, ha lennének. A gonoszt jóval győzd meg.
