Breaking News

Azt nem szükséges mondani (mégis mindenki megteszi, aki az eltávolítás módját és okát firtatja), hogy Sulyok Tamás egy minden tekintetben méltatlan, alkalmatlan személy a köztársasági elnöki poszt betöltésére, a NER ideáltipikus bábfigurája, akit azért helyeztek a pozíciójába, hogy ne lássa el a funkciót, ne legyen a fékek és ellensúlyok része. Még ez sem elég, mert apja nyilastámogató múltjának letagadásával morálisan összeférhetetlen a pozícióval, s mint magyar földeket külföldiek kezére játszó zugügyvéd, jogilag is elfogadhatatlan, mert bizonyítottan bűncselekményeket követett el. Eltávolításának azonban nemcsak a módja kérdéses, hanem az oka is. Annál is inkább, mert Magyar Péter nem antitézise és ellentéte a Fidesz ideológiájának és rendszerének, amelyben 14 éven át nem talált kivetni valót, egészen addig, amíg nem fosztották meg NER-lovagként a tisztességtelen fideszes pénzforrásaitól. Emellett az Orbán-rendszer számos kétes figurája (ő maga is az) maradhatott a pozíciójában. Ahogyan a volt pénzügyminiszter, Varga Mihály szerepe is kétséges, miután az orbáni önkényuralmi rendszerben a pézügyminisztersége alatt zavartalan folyt az ország szervezett kirablása. De Varga maradhat jegybankelnök, ami rendkívül bizalmi pozíció, de sorolhatnánk másokat is, míg az egyszem Sulyoknak közellenségként távoznia kell. Ez azért is felvet kérdéseket, mert Sulyok Vargához hasonlóan jelezte, hogy kész kiszolgálni Magyart és kormányát, s ezt bizonyította is. Sulyok nem létező gerincét nem törné meg az, hogy Orbán után Magyar Péter bábja legyen. Neki mégis mennie kell. Ebben az esetben csak két oka lehet a könyörtelen levadászásának: az egyik, hogy Magyar Péter egy olyan elvhű demokrata (amivel eddig nem ismert oldalát ismernénk meg), aki magának sem tűr meg egy bábot, mert neki olyan független köztársasági elnök kell, aki féke és ellensúlya a kormánynak, a parlamenti többségnek, s jelenlegi vezetőjének, saját magának. Erre az eshetőségre nagy tétekben nem fogadnánk. A másik lehetséges indok, hogy Magyar Sulyok helyett saját bábot akar. Egy saját Sulyokot akar a köztársasági elnöki székbe ültetni, illetve valakit nagyon meg akar ajándékozni a nagy presztizssel járó funkcióval. Azt a lehetőséget kizárhatjuk, hogy Magyar csupán ezzel akarja demonstrálni a rendszerváltást, mert olyan propaganda és üldözés senki ellen nem folyik, mint Sulyok ellen. Más bebetonozott bábokról semmit nem hallani. Az is nevetséges például, hogy még mindig a Fidesz legfőbb ügyésze van pozícióban, és nem indít semmiféle eljárást Orbán és bűntársai ellen, ami szintén nem zavarja Magyar szemét. Talán azért nem, mert nem bánja, s ez egybevág a szándékaival. Sulyok kétes formában történő levadászása nem azért kétes, mert nem jogos, hanem azért, mert megkerüli annak kimondását, hogy Orbán rendszere autokrácia (világosabban: diktatúra) volt, s nem ezen a jogcímen távolítják el az önkényuralom bábját a székéből, a jogállam létrehozásának nevében, hanem személyre szabott alaptörvénymódosítással. De ez nem minden, mert a szándék akkor mutatja meg az igazi arcát, amikor Magyar megnevezi Sulyok utódját, akit mindjárt meg is szavaztat a - Sulyokhoz hasonlóan báb szerepét betöltő - parlamenti képviselőivel. Akkor meglátjuk, miért volt ennyire fontos éppen a készséges és "nyájas" Sulyok menesztése. Vajon kinek készíti Magyar a helyet?

Miközben Sulyok Tamást báb szerepe miatt alázza, ő maga is bábot csinált belőle, s nem lehet tudni, kinek szemelte ki Sulyok székét, amiért annyira fontos az egyébként mind személyében, mind szakmailag alkalmatlan és méltatlan Sulyok eltávolítása. De ennél is súlyosabb fejlemény, hogy miközben a figyelmet Sulyokra irányítja, szó sem esik Sulyok "gazdájáról", Orbánról, a tolvaj családjáról, a lányáról, a vejéről, az apjáról, a feleségéről, a testvéréről, a strómanjáról, az elrabolt százmilliárdokról. Sulyok és az összes látványelem, díszlet és epizódszereplő, megannyi rikácsolós fordulat figyelemelterelés, hogy ne kelljen a rendszer irányítóival, a rendszert irányító szervezett bűnözői csoport tagjaival, az Orbán-maffia vezetőivel és irányítóival foglalkozni. Rágódjon a köznép azon, hogy milyen gazdagság van a Karmelita falain belül, de ne jusson eszükbe, hogy akik ezt a luxust folytatták, Hatvanpusztát ellopták, felépítették, az ország javait törvénytelenül birtokolják, szabadlábon vannak. A bűnbakokkal szemben lesz elszámoltatás, amivel kielégítik a tömeg jogos igazságérzetét, de a fő bűnösöknek szól a békés átmenet. Ám amíg Orbánt, a családját, Mészáros Lőrincet és a családját, a letelepedési kötvényes korrupt propagandaminiszter Rogánt, az orosz kém Szijjártót, a pitiáner tolvaj Lázárt, a korrupciós szerződéseket kötő honvédelmi minisztert és a társaikat nem állítják bíróság elé, és törvényesen nem ítélik el őket, addig igazság és béke nem lesz, Magyar pedig gyanúba kerül. A gyanú pedig az, hogy a hatalmat oly könnyen átengedő Orbán megegyezett Magyar Péterrel, átengedte neki a hatalmat, és cserébe szabad elvonulást, vagyona megtartását, családja és strómanjai védelmét kérte. Magyar pedig megígérte. Van egy lista Magyar kezében, hogy kik érinthetetlenek. Ha ennek a láthatatlan, de sejthető listának a tagjai megmenekülnek, akkor Magyar nem legyőzte Orbánt, hanem kimenekítette, egérutat adott neki, megegyezett vele a nép feje fölött, és átvertek mindenkit. Akkor nemcsak az egész világ színház, hanem Magyar Péter választási győzelme, kormányzása, igazságtétele, minden beszéde és ígérete, a rendszerváltásról nem is beszélve. Akkor a Fidesz így újította meg magát, az Orbán-rendszert, a diktatúrát. Akkor a kiégett és megutált első vonal átadta a helyét egy fiatalabb generációnak, amely elölről kezdi az illiberalizmus eleve halálra ítélt kísérletét. Akkor Magyar Péter a bolondját járatja mindenkivel és az orránál fogva vezeti az országot.

Magyar olyan teóriát állít fel, amely egyenlőséget húz a diktatúra és az ellenzéke közé, azonos felelősséggel és azonos tevékenységgel vádolva őket. Orbán és Gyurcsány két jelkép, jobboldal és baloldal szimbóluma, amely "egymásból élt", és együtt fosztotta ki az országot. Orbán fosztotta ki az országot, méghozzá 14 éven át Magyar közreműködésével, Gyurcsány nélkül. Úgy állítja be, mintha szembenállásuk élte volna fel Magyarország gazdasági, erkölcsi és társadalmi tartalékait. Mintha a jobboldal és baloldal léte lenne a felelős azért a pusztításért, amit a Fidesz tett. Ennek tulajdonítja, hogy az ország felperzselt föld lett. A politikai pluralizmus, a szembenállás az ok. Azt állítja, hogy együtt fosztották ki, rabolták szét, árulták el és vezették meg "szeretett hazánkat". Ebben nemcsak az a baj, hogy hazugság, hanem az, hogy a hamis beállítás célt szolgál: összemosni az áldozatot a tettessel, felelőssé tenni mindkettőt és magát a pluralizmust, s megszűnésre ítélni azt. A Orbán-Gyurcsány korszak részeként említett "Gyurcsány-korszak" nem a történelmi személyről, a volt miniszterelnökről szól, hanem az általa képviselt liberális demokratikus rendszerről, a baloldalról és a liberálisokról, akik megkülönböztették magukat az illiberális Orbántól és rendszerétől. A "Gyurcsány" ma ezt jelenti, a liberális demokratikus rendet és a híveit. Magyar el akarja mosni a határokat baloldal és jobboldal, liberálisok és illiberálisok, demokraták és fasiszták között, magába olvasztva mindent és mindenkit, a Csurkától örökölt jelszóban: se nem jobb, se nem bal, csak magyar. Ez tőrölmetszett, velejét tekintve szélsőjobboldali, vezérelvű autokrácia ideológiája, amely meghaladni próbálja a pluralizmust, a világnézeti és politikai szabadságot. Ez egy ugyanolyan alapvetés, mint Orbán illiberalizmusa, centrális erőtere, ez maga a NER. Ez a kettősség pedig nyugtalanító, mert ha Magyar erről nem mond le, ha a rendszerváltás reményében úszó tömeg ezt nem mossa ki az agyából, hanem ez egy tudatos politikai program, amiből nem enged, akkor a populista látványpolitizálás hamar egy ideológiai állam fullasztó légkörébe csaphat át.

Amikor még nem terjesztette azt a baloldali és liberális értelmiség, hogy a liberalizmus és a baloldal ideje lejárt, a magasabbrendű jobboldal ideje jött el, a kocsmában két fröccs között még feltették volna a kérdést, hogy mit keresett be nem élesített robbanószerrel két hátizsák ott, ahol nem volt ember? Mert ha gondosan elválasztották a robbanószertől az aktiváláshoz szükséges eszközöket (nehogy véletlenül is felrobbanjon), akkor minek hagyta ott a robbantó a két hátizsákot a gázvezeték mellett? Hacsak nem azért, hogy megtalálják. Méghozzá a szemfüles szerb rendőrök és katonák. Erre nyilván azért volt szükség, hogy ne a magyar rendőrségnek kelljen valami kamu nyomozást indítani, akiknek el kell számolni azzal, hogy nyomoznak. A szerb nyomozással leválasztották az ügyet a magyar sajtóról. De ez is a NER gyengeségét mutatja, hogy a magyarista propagandasajtóról feltételezik, hogy rendesen végzi a dolgát. Ráadásul, ezeknek nem kell bizonyíték, pontosan olyanok, mint a másik Fidesznél levő vetélytársak. Anélkül is tudják, hogy a "hamiszászlós" művelet az oroszok akciója. Ezt azonban a kivitelezés pancsersága cáfolja. Ha Orbán nem egy operettdiktátor lenne, hanem olyan, mint nagy példaképe, s főnöke, Vlagyimir Putyin, akkor nem olyan bombát helyeznek el, amitől óvatosan elválasztották a gyújtózsinórt, hanem úgy fölrobbantják a gázvezetéket, hogy azt az életben többé össze nem rakják. Putyin orosz lakóházakat robbantott fel a világsajtóban közölt gyanú szerint, többszáz halottat hagyott maga után, s azzal erősítette meg a hatalmát. Ha az oroszok szervezik ezt az akciót, akkor az nem úgy nézett volna ki, mint a kisgazdapuccs a Belgrád rakparton. Amikor még nem tátott szájjal bámulta a baloldali és a liberális értelmiség a keresztény szélsőjobbot, mint a jövő zálogát, a kocsmában azt is megmondták volna az egykori balosok, hogy ugyanez lett volna, ha tényleg az ukránok robbantanak. Ukrajna évek óta harcol a világ egyik legnagyobb hadserege ellen. Ha ők fel akarják robbantani a magyar gázvezetéket (minden okuk meglenne rá, de eszük ágában sincs), akkor felrobbantanák. Akkor nem olyan lenne az akció, mintha egy turista elvesztett volna két hátizsákot teli hatástalanított bombával. Ez magyar szervezés. Pontosan olyan, mint egy magyar építkezés vagy útépítés. Vagy kormányzás. Ezek ugyanúgy szerveznek hamiszászlós támadást, mint egészségügyet, oktatást, igazságszolgáltatást és diktatúrát. Ezek annyira hülyék, hogy a végén képesek elveszíteni egy elcsalt választást, pedig minden eszköz a kezükben van, mert egy robbantást sem tudnak hihetően megszervezni. Szinte látjuk Alfonzót egy régi tévékomédiában, ahogy szalad a sisakban megvédeni a gázvezetéket, de eltéveszti a házszámot. Ez nem veszedelmes háborús támadás, hanem Örkény.

Magyar egy kontroll nélküli klasszikus vezér és diktátor, aki demokráciát ígér. De aki a demokratikus normáknak még saját pártjában sem ad teret, aki semmiféle ellenőrzést, pluralizmust, intézményes korlátot nem tűr és nem fogad el, az nem fog demokráciát csinálni. Ezért a választás kimenetele nem hozhat semmiféle demokratikus változást. Vagy Orbán marad, vagy az Orbán nélküli Orbán-rendszer marad, egy nála is gátlástalanabb vezérrel. Minden vezér olyan diktatúrát csinál az országban, amilyen diktatúra a családjában és a pártjában van. Orbán diktatúrája leképezi a családját és a Fideszt. Magyar Péter (ha egyszer hatalomra kerül) éppen olyan diktatúrát fog csinálni, mint amilyet a családjában csinált, és pontosan olyan lesz a demokráciája, mint amilyen demokrácia a "Tisza Pártban" van. Akik megelegédtek Orbán eltüntetésével, egy nála sokkal rosszabb diktátort próbálnak hatalomra juttatni. Magyar a személyes ellenségeit és riválisait fogja eltüntetni, s ezt nevezi rendszerváltásnak. Orbán rendszere azonban megmarad. A probléma, amely Magyar Péter támogatásához vezetett (egykori politikai szereplők személyes ellenszenvén és utálatán kívül), nem Orbán személye, hanem a rendszer, amelyet Orbán létrehozott és működtetett. Ez a rendszer nem változik meg attól, ha más fogja irányítani, ráadásul ugyanazzal a hamis ideológiával. Ezért a kérdés nem az, hogy Magyar leváltja-e (legyőzi-e) Orbánt, hanem az, hogy mire cseréli az Orbán-rendszert. Orbántól csak akkor szabadulna meg az ország, ha az Orbán-rendszer megszűnne. De az egyértelmű, hogy Magyar Péter esetleges választási győzelme esetén (amit mi kizárólag akkor tudunk elképzelni, ha Orbán titokban ezt akarja), a NER megmarad, az Orbán-rendszer nem változik, csak átöltözik és gátlástalanabb diktatúrává lesz. A választás kimenetelétől függetlenül Magyar Péter színre lépésével Orbán már mindenképpen nyert. Olyan kihívója van, aki nem kérdőjelezi meg a NER alkotmányosságát, nem semmisíti meg az Orbán-rendszert, nem tünteti el sem a Fideszt, sem őt a politikai életből. Az igazi számonkérés elmarad, és nem egy intézményes demokráciára cseréli az önkényuralmat, hanem az Orbán-rendszert legitimálja és viszi tovább.

Semmiféle konkrét fenyegetés nem indokolta a háborút. Irán belső lázongással volt elfoglalva, soha nem nem volt gyengébb, és nem állt távolabb attól, hogy akár Izrael, akár Amerika ellen támadást indítson. Pontosan ez a gyengeség keltette azokat a hamis reményeket, hogy egy amerikai-izraeli támadás, a rezsim vezetőinek közönséges meggyilkolása, majd megdönti a rendszert. Ennek az ellenkezője történt: a rezsim megerősödött, radikalizálódott, az iráni megölt vezetők helyére sokkal súlyosabb és radikálisabb alakok léptek, akikről nem tudnak semmit, de bosszúra éhesek. A háború előtti állapotában Irán nem jelentett konkrét veszélyt a világra, a Trump-Netanjahu csodapáros ezt sikeresen megváltoztatta, mostantól nem biztonságos a világ. A háború vége nem látszik, mert Trump nem tudta térdre kényszeríteni Iránt, amely túszul ejtette Trumpot és a világgazdaságot a Hormuzi-szoros lezárásával. Az irániak pontosan tudják, hogy az amerikaiak az első perctől kezdve nem támogatták ezt az ok nélküli esztelen háborút, a benzinárak emelkednek, az amerikaiak dühösek, Trump pedig nem tudja megnyitni a szorost. Novemberben nem tud akkorát csalni, hogy nyerjen. Szinte hihetetlen, hogy Trump úgy belekezdett ebbe a háborúba, hogy nem készült fel erre a lehetőségre, hogy ha Iránt agyonbombázza, akkor lezárja a szorost. Trumpnak elképzelése nincs, hogyan oldja meg ezt a helyzetet, s a nemzethez intézett szózat csak arról győzhette meg az amerikaiakat, hogy tanácstalan. Most azon gondolkodik, hogy csak elvonul, aztán akinek kell olaj, az majd elintézi. Ezt a feladatot odadobja az európaiaknak, elfeledkezve arról, hogy ezt a helyzetet ő idézte elő. Udvarol, csapkod, fenyeget, becsmérel, toporzékol, és nem engedelmeskedik neki a teremtett világ. Szárazföldi csapatok nélkül esélye sincs eredményt elérni. Ha szárazföldi támadást indít (amiről most nem beszélt), akkor óriási veszteségeket szenved és évekre beleragad az iráni háborúba. Nincs jó megoldás, miközben a háború globális recesszióval fenyeget, súlyosabb hatásai lehetnek, mint a Covidnak. Egyik szavával a közeli befejezést ígérte, a másikkal fenyegetőzött, hogy a kőkorszakba bombázza vissza Iránt, de ilyen handabandázást már hallottunk. Az irániak pedig nem ijednek meg tőle, nem fogják megadni magukat és nem fogadják el a követeléseit, elfogadható alku nem lesz. Trump iráni háborúját az amerikaiak 66 százaléka utasítja el, ami csak nőni fog, különösen a mostani beszéd után. Ez a beszéd leleplezte, hogy Trump megbukott, mint vezető, mint főparancsnok, nincs világos és kivitelezhető terve, nem tud elszámolni a háború elindításával, és nem tud belőle kiszállni. Eredményként emlegeti az iráni légierő és haditengerészet elpusztítását, de ha ez volt a cél, akkor miért nem fejezi be? Ebből kiderül, hogy nem ez volt a cél. Az atomprogramot sem semmisítette meg, a rezsimet megerősítette, az ellenzéket meggyengítette.

A legijesztőbb éppen az, hogy Magyar meghamisítja a valóságot, hisztérikus propagandát csinál a diktatúra jól ismert napi működéséből, ahelyett, hogy a rendszer felszámolását tűzné ki célul. Azzal, hogy úgy tesz, mintha a rezsim átlépett volna valamilyen határt, azt a hamis látszatot kelti, mintha itt lenne bármilyen határ, amit megsértettek volna. A 444.hu propagadaújságban is Buda Péterrel azt mondatják, "ha az elhangzottak igazak, akkor a kormánynak azonnal le kellene mondani egy demokráciában". Még szerencse, hogy Buda Péter hozzátette: "egy demokráciában". De hol van itt demokrácia? Magyarországon már régen nincs demokrácia, a titkosszolgálat akciója a jól ismert napi működés. Ha Magyar ebből csinál propagandakampányt, hamisan állítja be a történést, mintha itt valami normaszegés történt volna. Ha nem arról beszél, hogy ez a norma, akkor semmi jót nem várhatunk sem tőle, sem a titkosszolgálattól, amely az ő kormányzása alatt működne, ugyanebben a rendszerben. A "Tisza" hisztériavonatán nincsen fék, ezért Magyar most már arról beszél, hogy a Pegazus utódját, a Candiru-t küldték rájuk, az informatikusaikat pedig ezért akarták kiiktatni. De ezt már ki tudja ellenőrizni? A két éve fenntartott permanens hisztéria fokozására azonban alkalmas. Ami a hisztériát illeti, az önmagában is figyelmeztető jel, mert a szélsőjobboldali populista propaganda egyik legfontosabb eszköze. Ahogy Orbán a háborúval ijesztget, fenyeget, hiszterizál, Magyar permanens hisztérikus üzemmódban működik, s a híveit hiszterizálja és fanatizálja. Az érzelmek felkorbácsolása nem demokratikus politikusok sajátja, s a kommunikációs szakirodalom alapján erre nem elfogadható magyarázat, hogy "csak így lehet legyőzni Orbánt". Mert aki legyőzi, az sem lesz jobb semmivel. Magyar szájából nem hangzik jól a Pegazus, amelynek a használatát volt felesége engedélyezte, vélhetően az ő tudtával, s azzal valóban lehallgattak ellenzékieket, újságírókat. Ez is mutatja az Orbán-kormány, a NER titkosszolgálatának működését, hogy a titkosszolgálat alapjáraton a diktatúra eszközeként dolgozik. Emellett Magyar Péter a titkosszolgálati módszereket még a családjában is használta, amikor titokban lehallgatta a feleségét, majd a felvételt politikai célokra használta fel. Ez kicsiben ugyanaz, mint az Orbán-rendszer módszere. Magyar a színre lépése óta zseniális érzékkel tereli el a figyelmet a fontosabb dolgokról saját magára. Ez így volt már a kegyelmi botrány idején is, amely neki kösöznhetően halt el. Azóta folyamatosan ez zajlik, most pedig egy sokkal fontosabb és fajsúlyosabb kémügyről tereli el a figyelmet magára. Mert az oroszoknak kémkedő magyar külügyminiszter esete ennél a mesterségesen felfújt ügynél sokkal fontosabb lenne. Neki azon kellene dolgoznia, hogy az ország nemzetbiztonságát alapjaiban érintő Szijjártó ügyet helyezze középpontba. Szijjártó telefonjai és szivárogtatásai Lavrovnak ügynöki jelentések.

Ahhoz képest, hogy Trump a rezsim megsemmisítésének ambíciózus szándékával kezdte el a háborút és Irán térdre kényszerítését ígérte, a tűzszüneti ajánlata már a gyengeség jele. Iránban pedig tudják ezt. Azzal is tisztában vannak, hogy Trump nem engedheti meg magának, hogy a Hormuzi-szoros tartósan járhatatlan legyen, ezért kénytelen lesz meghátrálni. Trump népszerűségi mutatói meredeken esnek, a benzinárak nőnek, s közeledik a félidős választás. Sokatmondó, hogy Trump hazájában, a Mar-a-Lagót is magában foglaló körzetben, demokrata jelölt nyert el egy floridai képviselőházi helyet. Ezért Iránban tudják, hogy csak meg kell várni, amíg Trump saját csapdájába esik és eredmény nélkül megalázva visszavonul, s befejezi a háborút. A rezsim nem fog összedőlni, amit lebombáztak, orosz segítséggel újra lehet építeni. Várhatóan nem lesz semmiféle megállapodás. Irán nem enged Trump követeléseinek. Nem mond le az atomfegyver előállításáról, a terrorizmus támogatásáról, a legkisebb engedményt sem teszi Amerikának. Trump veresége már most nyilvánvaló, s nem maradt Iránban olyan vezető, aki megegyezne. Egy lépést sem fognak meghátrálni. Trump nincs ehhez hozzászokva. Az izraeli védelmi minisztérium mérföldkőnek nevezheti a csapásokat, de Amerika és a Nyugat nem egy rezsim összeomlásának a tanúi, hanem inkább egy áramvonalasabb, militánsabb és kiszámíthatatlanabb ellenfél megszületésénél bábáskodnak. Egy Khamenei utáni, keményvonalasok által vezetett rezsim nem egy olyan kihívás, amelyet rakétacsapással lehet megoldani. Ez egy új globális válság lesz, sokkal erősebb és keményebb Iránnal, amely igazolva látja magát, s mindent megtesz a bosszúért. Mostantól a terrorveszély emelkedik az egész világon, amelynek kezelésére az Egyesült Államok nincs felkészülve.

A legnagyobb kudarc pedig az, hogy Khamenei megölése után a kezdeti öröm után nem lett forradalom, az iráni ellenzék egyre inkább nemzeti érzésére hallgat, Irán összezár. A Nagy Sátán kezéből nem kell a szabadság sem. Trump végülis a hazájukat bombázza, és nem azért, mert egy kicsit is érdekelné az ő szabadságuk. Ennek láttán megdöbbent a világ, hogy Trump ennyire előkészítetlenül, pontos terv nélkül kezdett bele egy háborúba a vallási fanatikus 90 milliós Irán ellen. Lebombázott majdnem mindent, elmondása szerint már alig maradt célpont, de a célját nem sikerült elérni, s nem tud e pillanatban valódi győztesként visszavonulni. Ennek oka részben az, hogy hazugság volt a háború indoka. Irán nem akarta megtámadni sem Amerikát, sem Izraelt. Évtizedek óta nem volt ilyen gyenge a rendszer, az atombomba kéthetes bevetéséről szóló mesék még Trump repertoárjában is a hírhedt hazugságok közé tartozik. Ennek bizonyítéka, hogy a haderő, az infrastruktúra lebombázása nem győzelem. A győzelem a rezsimváltás lett volna, ha megszűnik a teokratikus diktatúra, Amerika-barát civil kormány veszi át a hatalmat, amely nem fenyegeti sem Izraelt, sem a szomszédait. Ezt a célt nem sikerült elérni. Most már Trump nem tudja, hogyan lehet presztízsveszteség nélkül visszavonulni. Úgy tűnik, sehogy. A sikerpropaganda nem helyettesíti a győzelmet. Trump és Netanjahu háborúja nemcsak az olajárakat lőtte történelmi magaslatokba. Sokan Iránnak, egy terrorista, tömeggyilkos vallási diktatúrának szurkolnak a háborúban, mert azt hiszik, hogy a terrorista és tömeggyilkos Irán sem jelent akkora fenyegetést a világra, mint Trump, aki azt képzeli, bárkit lebombázhat, maga alá gyűrhet, felhatalmazás nélkül.

A béke pártján Ukrajna áll. A háborút az oroszok indították, és ma is ők háborúznak egy másik ország területén. A béke nem azt jelenti, hogy Ukrajnának meg kell adnia magát, a háborús szándék pedig nem az, hogy megvédik magukat és nem kapitulálnak a hódítók, a tömeggyilkos orosz horda előtt. A békét az oroszok rúgták fel, a háborút ők tartják fenn. Zelenszkij (aki igazi nemzeti hős) igazat mondott, hogy Orbán már csak egyetlen dolgot nem tett ellenük: nem bombázta őket és nem támadta meg a katonáival Ukrajnát. Ezen kívül Orbán minden eszközt bevetett, hogy az oroszokat győzelemre segítse. Ezért vásárol orosz energiát, megvétóz minden támogatást, hitelt, gyűlöletpropagandát folytat ellenük. Amikor Orbán útonálló banditák módjára megtámadta az ukrán állam pénzszállítmányát, és elrabolta az ukránok pénzét, nemcsak gengsztertámadást hajtott végre, hanem háborús bűncselekményt követett el. Zelenszkijnek igaza volt, amikor azt mondta, a katonáit elküldi ahhoz, aki visszatartja a fegyverekre adott pénzt. Keressék rajta. Amit Orbán Ukrajnával szemben művel nemcsak hazug, igazságtalan és erkölcstelen, de a jelenlegi helyzetben háborús cselekmény is, mert ezzel beavatkozik a háborúba az orosz hadsereg oldalán. Ukrajnának igaza van nemcsak az oroszokkal, hanem Orbánnal szemben is. Felháborító hadi cselekménynek minősül az ukránellenes primitív gyűlöletpropaganda is. Ezért elfogadhatatlan, hogy Magyarország hallgat, nem tiltakozik a háborús uszítás ellen. Még inkább minősíthetetlen, hogy Magyar Péter és szavazói nemcsak hallgatnak, hanem Orbán mellé álltak. Szótlanul tűrik, hogy Magyar az EP-ben az ukránok ellen és Orbánnal szavaz, s nem állnak ki az igazság és Ukrajna mellett.