A várakozásokkal ellentétben, Donald Trump végül saját lábán elhagyta a Fehér Házat, nem rendőröknek és nem kényszerzubbonyban kellett kivezetni. Ez Amerika történelmének egyik legszebb napja, amikor egy autoriter diktátort térdre kényszerített a demokrácia, az amerikai nép akarata megfosztott az uralmától. Trump megtett mindent, hogy elcsalja a választást, kész volt minden aljasságra, megpróbálta még a kongresszust is megakadályozni, hogy hitelesítse az elnökválasztás eredményét, és feltüzelt szélsőjobboldali csoportokkal, neonáci csőcselékkel, terroristákkal megrohamoztatta a Capitoliumot.
Az amerikai jogállam, a liberális demokrácia, az alkotmányos rend azonban ellenállt ennek, köszönhetően azoknak a tiszviselőknak, kormányzati embereknek, hadseregnek és republikánusoknak, akik nem neki, hanem az alkotmánynak, az esküjüknek és a törvényeknek engedelmeskedtek. Az amerikai demokrácia győzelmének hatalmas napja ez, amikor egy szörnyeteg távozik a hatalomból, akinél több kárt még senki nem okozott Amerikának, aki majdnem polgárháború szélére sodorta az országot.
Trump úgy ,ment el, ahogy jött, ahogy négy évig sokkolta az embereket. Hazudott az utolsó pillanatban is, utolsó leheletével is, az Andrews légibázison tartott rövid beszédében is kampánybeszédet tartott a szokásos hazugságaival. A legnevetségesebb hazugsága az volt, hogy könnyű dolga lesz az új administzrációnak, mert ő olyan szilárd alapokat teremtett. A vírust is megfékezte, és mostantól már jobb lesz a helyzet. Ebben nyilván az a biztos tudata munkál, hogy Biden elnöksége elején meghozza majd azokat az intézkedéseket, amelyeket ő elmulasztott, és ennek meg lesz az eredménye. Ő még ezt is magának tulajdonítja, pedig az ő lelkén szárad 400 ezer amerikai halálának egy jelentős része, amit el lehetett volna kerülni.
Trump a szélsőjobboldali fanatikus híveinek is üzent, sejtelmesen úgy köszönve el a Fehér Háznál az újságíróktól, hogy nem túl hosszú időre mond „Good bye”-t. Ezzel továbbra is életben tartja a hazugságait és az összeesküvés-elméleteket, és azt a lebegtetett fenyegetését, hogy visszatér. Ezt az utalását megismételte azelőtt is, hogy beszállt volna utolsó útjára az elnöki különgépbe, hogy Floridába repüljön. New Yorkba nem mert hazamenni, mert ott olyan tüntetés, tiltakozás és közutálat fogadta volna, amivel nem tud szembenézni. Saját városában gyűlölik a legjobban, mert ott ismerik, és mindent másképp tett, mint amit New York jelent.
Utolsó szavaival az mondta, hogy valamilyen formában majd visszatér. Kampánybeszédet mondott, mintha nem egy vesztes, bukott elnök lenne, aki még a vereségét sem volt képes tudomásul venni és emelt fővel fogadni, hanem szokása szerint hazudozva dicsérte saját magát, olyan tetszésindexeket tulajdonítva magának, ami majd a stand-up comedy műfajának lesz kedvenc fordulata. De mondhat bármit, nem tudta elcsalni a választást, nem tudta megdönteni a jogállamot, a liberális demokráciát, legyőzte őt az amerikai demokrácia. Távoznia kellett, és mostantól egy civil, akire büntetőeljárások sokasága vár.
Egyelőre élvezzük ki a pillanatot. Trump megbukott, Trump elment, ma délutántól már nem elnök! Isten áldja Amerikát!
